Az ember azér született, hogy fejlődjön az életébe és később magasabb szinte lépjen, ehhez a tudás és a spiritualitás az út. De mindenkitől azt hallom, hogy a sors milyen igazságtalan vele, csak a rosszat méri. De, valóba miér ilyen igazságtalan a sors, hogy az ember kínlódik, nyűglődik egész életébe?
Hát erről megoszlanak a vélemények. Van aki azt mondja, hogy a sorsunk már születésünkkor el van dőlve. Van aki azt, hogy mi magunk alakítjuk. Ha rosszat teszünk akkor következő életünkben visszafejlődünk pl ha most emberek vagyunk, akkor állatok lehetünk vagy növények vagy tárgyak, vagy betegséggel születünk. De ha jók voltunk, akkor jobbak leszünk, és akár a tökéletes létet is elérhetjük, ami már az embernél is felettébb van. (Nem Istenre meg ilyenekre gondolok.) Ha a sors igazságtalan velünk, akkor lehet azért van, mert előző életünkben valami rosszat cselekedtünk. De ezek csak elméletek, nem tudni igazak-e. Van aki elhiszi, van aki nem. De igazából nem tudni, hogy miért igazságtalan az élet, azokkal is, akik nem érdemlik meg.
2013. febr. 10. 17:15
Hasznos számodra ez a válasz?
2/17 anonim válasza:
Az ember azért születik, hogy meghaljon.
2013. febr. 10. 17:16
Hasznos számodra ez a válasz?
3/17 anonim válasza:
De van aki hisz a következő életben, mint pl én. az orvostudomány a mai napig nem tudja megmagyarázni, hogy miután az ember meghal, miért lesz mindenki pontosan négy dekával könnyebb. Azt mondják, hogy ez a lélek súlya, ami eltávozik.
2013. febr. 10. 17:22
Hasznos számodra ez a válasz?
4/17 BlackSword válasza:
Azért, mert hiszel benne... A sors alapvetően a gyenge és gyáva emberek menedéke az életük rosszasága/rossz mibenléte miatt... Ezek tipikusan azok az emberek, akik vagy túl gyávák, vagy túl lusták ahhoz, hogy a rossz sorukon változtassanak...
2013. febr. 10. 18:37
Hasznos számodra ez a válasz?
5/17 anonim válasza:
#1 jól leirta szerintem.
#2: ha azért születünk, hogy meghaljunk, akkor mire föl élünk?? Ez egy akkora nonszensz paradoxon, amit leirtál, hogy ...
Akkor nem élnénk egy percet sem, hanem haláltusában vergődő lelkek lennénk, vagy valami hasonló, nem?
Akkor miért él valaki akár 100 évet is??
Az addig mind rendben van, hogy a halál az élet része, mint a születés is, de szerintem "csak egy állomás" mindkettő, amely a lelki fejlődésedhez szükséges földi léted intervallumát keretezi.
2013. febr. 10. 18:41
Hasznos számodra ez a válasz?
6/17 anonim válasza:
Ez talán még szebb megfogalmazás volt mint az enyém. Ez egy állandó körforgás. Megszületünk, meghalunk, újjászületünk, megint meghalunk. Van, hogy egy lélek sok éven át keresi a megfelelő testet, amibe ismét beleköltözhet. Még az is lehetséges, hogy azok az emberek akik szimpatikusak nekünk, azokat ismertük előző életünkben, és szerettük is.
2013. febr. 10. 18:53
Hasznos számodra ez a válasz?
7/17 Antimod válasza:
"De, valóba miér ilyen igazságtalan a sors, hogy az ember kínlódik, nyűglődik egész életébe?"
Nem igazságtalan. Rövid távon annak tűnhet, de hosszú távon kiegyenlítődik. A lényeg a tapasztalás, nem az igazságtétel. A kínlódást, nyűglődést pedig a feladatok adják, amelyek a megtapasztalás lényegi részei.
Példa: egy kutya, ezért kap egy injekciót, ami fájdalmas. Ez az adott pillanatban kínzásnak tűnik, de hosszú távon jobban lesz tőle. De ő ezt nem tudja, ezért retteg az állatorvostól, csak addig jut el gondolatban, hogy az egy szörnyű hely, az állatorvos pedig a kínzó gonosz. Csakhogy a gyógyulásának nagyon fontos eleme az injekció.
2013. febr. 10. 19:01
Hasznos számodra ez a válasz?
8/17 Antimod válasza:
"Példa: egy kutya, ezért kap egy injekciót, ami fájdalmas."
Bocsánat, természetesen a kutya beteg, azért kap egy injekciót.
2013. febr. 10. 19:02
Hasznos számodra ez a válasz?
9/17 anonim válasza:
Antimoddal egyet értek. Tapasztalataim szerint a "rossz" élményekről idővel kiderül, hogy talán mégsem voltak rosszak, és az összesből tanulhatunk, így fejlődhetünk is. Hiszek abban, hogy mi alakítjuk a sorsunkat és nem valaki felülről "méri a rosszat", mint a fagyit.
2013. febr. 10. 19:31
Hasznos számodra ez a válasz?
10/17 anonim válasza:
Ez a determinizmus. Az a nézet, mely szerint a tetteinket tőlünk független tényezők, nem szabad akaratunk, hanem külső körülmények, tőlünk független okozatok sorozata határozzák meg. A felfogás, miszerint nincsenek véletlenek. Cselekvéséért tehát nem az ember, hanem helyzete, előírt sorsa felelős.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: