Hogyan vonzzak be nagyobb anyagi biztonságot, vagy jólétet magam köré, ha a környezetemben (főleg a rokonok) folyton szegénységre próbálnak programozni?

Egyébként nagyon nehéz pozitív gondolatokat kiadni, vagy pozitív dologra/dolgokra összpontosítani, nálam nincsenek lehúzó emberek és úgy is kemény feladat.

Ha nem tudsz pozitív lenni, akkor legyél legalább semleges, az jobb a negatívnál. Csinálj valamit, amivel elhatárolod magadtól a lehúzó embereket, vagy olyat ami a negatív dolgokat elfeledteti és jobb kedvű leszel. Pl: vicces filmek, videojáték, kimozdulás...

Az is jó, ha a toxikus pozitivitást elkerülöd, és csak bizakodsz, fantáziálsz, átélve, hogy de jó is az olyan. De a jelenben is tudj meglenni, és tudd elfogadni, hogy most nem sikerült, vagy akár így, hogy "nem most akart sikerülni". És persze azt is, ha tartósan szívni kell valamivel. Nem árt persze, ha azért tudod szeretni, amit csinálsz (teljesen jól tanulható), jól tudod érezni magad benne, és még a százezredik ugyanolyan szívás is egyfajta édes kellemetlenség (legkésőbb egy jó anyázás elmorzsolását követően). Az is teljesen jó, ha egyfajta esélytelenek nyugalma visz a nehéz helyzetekben előre. Valahogy megszokja az ember, hogy jól használja és működik.

Valódi tragédiák ellen persze semmi nem véd. Lehet kicsit kerekíteni az élüket ilyenekkel, hogy jelzésértékűnek tekinted, próbálod úgy értelmezni, hogy a sorsod kommunikál veled, és próbálod elfogadni, hogy nem feltétlenül állsz készen, hogy megértsd, meg tudsz úgy gondolni rá, hogy valószínűleg így van ez jól, azért is történik. Az ember durcásabbik énje persze elutasítja az ilyeneket, de kipróbálásra érdemes ingyenes dolgokról beszélünk, amik úgy egyébként tömegeknek segítenek jóval kiegyensúlyozottabbnak maradni, mintha abban hinnének, hogy ki kell ereszteni a dühöt, mindegy mi van. Mármint ne érts félre, csomószor van olyan is, hogy le kell topogni meg árnyékbunyózni a nap terheit, megfelelően magas tétekkel teli élet mellett elég jó indíttatás lehet ez a jelenség egy igen embert próbáló edzésrendet tolni, de közben van bőven olyan is, amikor adott a lehetőség teljesen pozitívan beletörődni a tényleges megváltoztathatatlanba, és csak levonni a tanulságokat, eltenni a kapott erőt későbbre.

Keresd és találd meg a sok-sokmilliónyi bullshitgenerátoros coachszerűség közt azt a párat, aki tényleg nem szorul rá, hogy észt osszon, mégis megteszi, mert mittomén ezt gondolja értelmes küldetésnek (rendszerint már jó öregen), hogy közkézre bocsátja a jó nagy tapasztalathalom tetemes részét. Ez az első nagy feladat. Azt szolgálja, hogy üzemben tartsd a lehetőségeket kereső, jobbá lenni akaró önmagadat anélkül, hogy mindenestül a saját erődre kellene támaszkodnod ebben.