Van-e itt nyitott gondolkodásmóddal rendelkező, mágia iránt érdeklődő személy(ek), aki egyedül járja az útját, viszont attólmég szeretne néha gondolatokat/tapasztalatokat cserélni?

Egy régi koponyán annyi baktérium van, mint egy kövön, ami a koponya mellett volt. A friss csontokat kell kifőzni. A régieket, nem kell. Ha túl régi, csak szétrepedezik. A borz már több éves volt, a róka is több mint egy éves. Ha friss lenne, akkor igen, kifőzném, bár az inkább a csontban lévő zsírt távolítja el. Igazból fertőtlenítős vízbe kell áztatni, még kifőzés előtt, és nincs gond. Egyébként egy éjjeliszekrény méretű szekrényben vannak a koponyák. Alapvetően kiraknám őket, mint a trófeának kipreparált őzkoponyát, amit kaptam, de eléggé gyűjtögető alkat vagyok, nincs sok hely kiállítást rendezni koponyákból. Csak egy rókakoponya van közszemlén, az ugyanennek a szekrénynek a tetején van, de azt preparáltan vettem, nem én találtam. Az csak dísz. A rókakoponyát használtam már fókusznak. Bár utólag kiderült, hogy nem szükséges. Amikor kezdődött a rókás dolog, akkor kísérleteztem vele.

Amúgy én se szeretek olyasmihez nyúlni, amitől elkaphatok valamit, de ezektől nem tartottam. Amúgy is mindig alaposan kezet mosok erdőjárás után, mert gondolom sejthető, hogy a mérgesgombától a csontokon át a fél aljnövényzetig mindent összefogdosok. Eddig még semmit sem kaptam el. Ha nyílt seb lenne a kezemen, nem fogdosnék ilyesmit, vagy ha sejthető lenne, hogy betegségben hullott el valami, és még friss.

Minden esetre nem azért van még immunrendszerem, mert annyi vitamin jut a szervezetembe, hanem mert minden sz*rt összefogdosok. Munka közben gyakran szó szerint is. Egyszer túráztunk öcsémékkel, és két barátunkkal. Tisztáson találtunk egy vadcsapást, tele őzpotyadékkal. Az ilyen helyes kis barna bogyó. Pár nap alatt ki is szárad. Mit játszanak a hülyegyerekek az erdő közepén? Egymást dobálják őzbogyóval. Van egy rossz szava bármelyiknek is? Nope, csak röhögtünk. Vademberek vagyunk.