A férjem energiavámpír? Mit tehetnék?

Állandóan magát sajnálja, a körülményeinkért ő sosem felelős csak a világ (meg én és a családja) akik összeesküdtek ellene, neki sz.r az élet, a lakás amiben élünk, minden. És ezt folyton hangoztatja, időnként valakit okolva (magát sosem).

Ha nem magát sajnálja, akkor valakit kritizál, főleg engem. Próbálná beosztani az időmet (mintha nem egy felnőtt ember lennék) és puffogva előadja mit kéne másképp csinálnom (pl. 100% az ő kiívánságait lesni gondoskodás címszó alatt, vagy a gyerekek körül ugrálnom mert szerinte ez az én dolgom :-O )

Napi rendszerességgel kérdezgeti, hogy ugye jobb lenne, ha ő meghalna. Én próbálom ezt nem lereagálni és elkerülni a hülyeségeit, többnyire nem válaszolok, vagy kitérő választ adok, vagy azt mondom, hogy annak ő örülne. Mire ő: hát jobb lenne mindennél.

Úgy érzem, hiába kerülöm amennyire bírom ezeket a szituációkat, nem tudom eléggé. Állandóan rossz tőle a kedvem, olyan fáradtnak érzem magam mint aki ólmot cipelt egész nap. A szüleim is mondták már, hogy alig mosolygok az utóbbi időben, negatív lettem, vigyázzak magamra.

De hogy? HOGYAN VÉDHETNÉM MEG MAGAM? HOGYAN KEZELJEM EZT A HELYZETET? IGAZÁBÓL RAJTA IS SZERETNÉK SEGÍTENI, DE NEM TUDOM HOGY.