Sokan miért nem fogadják el az igazságot?

Maga a létezés, tehát a VANság az nyilvánvalóan örök életű.

Ha a VANság nem lett volna az Univerzum megszületése előtt, akkor nem is jött volna létre maga az Univerzum. Tehát az Univerzum az az éber jelenlét, vagyis a "VAN" alapjára épült.

Ha nem lenne örök életű éber jelenlét, vagyis vanság, akkor nem jöhetett volna létre a múló, megnyilvánult Univerzum. Csak gondoljunk bele... A semmiből hogy jöhetett volna lére valami? Kellett ott lennie "valaminek", ami által ez megtörténik.

A fizikai világ mögött egy, a fizikai világot fenntartó és teljes mértékben átható, örök életű dimenzió van. Ez nyilvánvaló.

Hogy milyen formában tapasztalod ezt meg a halálod után, az kérdéses, mert amikor meghalsz, akkor a tudatosságod belső teréből kikerül minden, amit születésed óta magadnak hittél.

Szóval tuti, hogy a halál nem teljes megsemmisülést jelent, viszont azt se jelenti, hogy valami lélek tovább megy az úton, és "fejlődik". Ez csak az elme kitalációja. Mivel maga a fizikai világ egy illúzió, így minden illúzió, amit gondolhatunk, tehát a reinkarnáció abban a formában, ahogy az emberek hisznek benne. Illúzió az a hit, hogy te, mint egyéni lélek létezel. Téged egyedül az elmével való azonosulásod milyensége, mértéke különít el másoktól. Az egyéniségedet az határozza meg, amit születésed óta tapasztaltál, semmi más. Ha kihúzzuk ezeket a tapasztalatokat, amik érzésekként és gondolatokként élnek benned és önmagadat látod bennük, akkor mi marad? Semmi. Ki vagy az elméd nélkül? Senki. Ugyanaz vagy, mint én az elmém nélkül. Csak az éberség mindenféle mentális folyamat nélkül.

Nincs tudat, mert nincs tudó, és tudott. A tudathoz fizikai világ kell, amiben az éberség megjelenik.

Szóval szerintem mindannyian ebbe a teljes éber jelenlétbe térünk vissza halálunk után, ami identitás nélküli.

Tudod kérdező, két okból nem fogadják el sokan az igazságot. Az egyik ok, hogy számtalan változata van az igazságnak és valószínűleg soha nem fog ki dervülni, hogy mi is a valódi igazság, az egyetlen igazság. A másik ok pedig, hogy az emberek túlnyomó része sajnos legalább annyira szűk látókörű mint te. Hogy csak is az lehet az igazság amit én gondolok, más pedig nem lehet, mert azt én nem ismerem és ezért nem is fogadom el. Például ennyi erővel a tengereknek, óceánoknak nincs is feneke szerinted, csak mert még nem sikerült feltárni?! Vagy nincs a tengerek, óceánok mélyebb területeinek élő világ sem, mert azt még nem sikerült igazán felfedezni?!

Az élet utáni dolgok rejtélye ugyan ilyen. Még nem sikerült feltárni, hogy mi is van az élet után, de attól még egyáltalán nem biztos, hogy semmi sincs!!!

Tudod most rengeteg mindenben megtudnálak cáfolni, de a bölcsek csendben maradnak.

Idővel megtanulod vagy sem, ez már a te veszted.:D

Mert félnek a haláltól. Mert könnyebb hinni abban, hogy lesz folytatás, mint abban, hogy a halállal vége mindennek.

Látják, hogy az ember élete milyen törékeny, egy pillanat alatt véget érhet, ezért találnak ki maguknak mindenféle isteneket meg örök életet.

És mert ez megadja a lét értelmét, mert amúgy az egész létezésnek nincs semmi értelme. Ahogy az ember megszületik és meghal, ugyanúgy az univerzum is megszületett 13,8 milliárd évvel ezelőtt, és egyszer el fog tűnni. Ebben nincs semmi értelem, de ha beleveszed a képbe Istent vagy a tudatot, vagy akármit, máris van értelme az egésznek.

Mert ők képesek magasabb nézőpontból szemlélni a dolgokat. Nem csupán részleteket látnak - mint általában a materialisták - hanem képesek összefüggésében szemlélni a létezést. Egy rossz hasonlattal élve, ők nem csak a fát látják, hanem az erdőt is.

Teljesen logikátlan az a feltételezés, hogy a világ a semmiből teremtődött, csak úgy létezik majd X milliárd évig, azután újra semmivé válik. Az anyag és energiamegmaradás törvénye - melyre a materialisták oly előszeretettel hivatkoznak - ennek totálisan ellentmond.

Ha az univerzum alapállapota a "semmi", akkor mi indokolja azt, hogy abból létrejöjjön "valami".

Ez csak úgy lehetséges, ha a fizikai világnak már a létrejötte előtt létezett egy inverz párja és abból képeződött le ez a világ.

Világunk amúgy is a ciklikusságra épül, - ez figyelhető meg pl. az évszakok váltakozásában, a Holdciklusokban, stb. Nagy valószínűséggel ugyanilyen ciklikus az emberi létezés is. A halál ellentéte nem az élet, hanem a születés. Ezek csak kapuk az életünkben. Az egyiken át belépünk a fizikai valóságba, a másikon keresztül pedig visszatérünk a forrásba, ahonnan eredetileg leképeződtünk.

Ha a világot működtető tendenciákat és dinamikát képesek vagyunk összefüggéseiben szemlélni, akkor ez - vagyis, a halál utáni létezés lehetősége - tűnik valószínűbbnek.