Mit tegyek? Nagyon félek a szellemektől.

Már volt tapasztalatom nekem is furcsa, megmagyarázhatatlan dolgokkal. 5 dolog szokott megnyugtatni:

1. Ima

2. Felhívom anyukámat és elmesélem neki, mi történt.

3. Az ajtóhoz egy kis üvegbe sót és szerencsehozó, gyógyásványokat tettem. Igen dekoratív és egyben megnyugtató.

4. A jóbarátokban Phoebe énekelgette Rachel megnyugtatására:

Rózsák és kismacsák,

Csengők és száncsengők,

Kesztyűk és valamik,

És masnis kislányok

Ha ezt elkezdem mantrázni mindig nevetnem kell, hogy milyen ostobán nézhetek ki. :D És ettől elmúlik a félelem.

5. Bekapcsolom a Family Guyt :)

Képzeld el, hogy meghalsz, és még egy ideig nem mész tovább, vagy mert vársz picit, vagy félsz tovább lépni, vagy itt tartanak, mert még valamit meg kell tanulj, vagy tapasztalj. Te mit tennél másokkal? Egyrészt szinte semmit sem tudsz. Nagyon nagyon magas belső tudás kell ahhoz, hogy egyáltalán lehetséges legyen másokra hatni halálod után. Akkora belső tudással pedig úgy is kizárólag nagyon magas szintű pozitívot adnál.

Szóval ott vagy te, szellemként, semmit sem tudsz tenni. Szóval... Önmagad halotti formájától félsz, sőt mások kicsit rosszabbak, kicsit jobbak, ilyenebbek olyanabbak mint te, akik meghalnak és még itt vannak, de nincsenek a közeledbe. Konkrétan van jobb dolguk is mint véletlenszerűen nálad lenni, de akárhogy is..., nem tudnak rád hatni, és ha tudnának sem tudnának ártani, max húznia tudatállapotod ilyen-olyan állapotok felé egy nagyon picit.

Elképesztő mennyi lett itt az ökör,a beszűkült látásmóddal bíró racionalitás csapdájában nyomorgók menjenek szépen az EÜ részlegre jótékonykodni...továbbá lehet a félelmeket és tapasztalatokat elnyomni,elbagatelizálni,nem venni róla tudomást,terelgetni a figyelmet,mert amire a tudat nem figyel az számára nem is létezik mint tudjuk...ettől még a tudatalatti viszont működik a szellemvilággal együtt..

és a pszichodoki ugyanúgy a szembesülés fájdalmával fog operálni,amit lehetne egyedül is a megfigyelésre és megfejtésre koncentrálva bogyók nélkül..

Én is félek a szellemektől...mert vannak...de csak azért mert nem látom őket...főleg sötétben...vagyis az ismeretlentől félek..abba pedig BÁRMI belefér amit jelenlegi tudatommal és ismereteimmel mégcsak el sem tudok képzelni...

és néha belevetítem a sötétbe,hogy a tudattalanból nézzen vissza rám...a megoldás is olyan mint a többié,szembesülni és bevállalni az ismeretlent,mint hajmeresztő mutatványt,hogy bármi megtörténhet és lehetséges le van sz@rva..kis lépésekben néha visszahúzódva,de ezt igenis neked kell tudnod mennyit bírsz ki,mindenféle mankó és külső segítség nélkül,egyrészt mert megerősíti az önbizalmad,másrészt mert csak "emlékezni" akarsz...3 éves korig mindenki lát mindent és hidd el az a "nem látható" tartomány sokkal csodásabb és gazdagabb,mint a youtubos sokkolók...

van egy szellemes emlékem,ami bűbájos egyébként,rákban elhunyt kuncsaftom 5 hónap után "telefonált" vissza,(érző vagyok),hogy jól vannak-e a szerettei,különösen a volt férje érdekelte akinek hosszú haldoklás/gondoskodás után kicsit engesztelésképpen küldeni akart valakit...Pár szóban elmondtam megilletődve,hogy azóta jegyesek egy tündéri hölggyel aki szintén özvegy volt,és nagyon boldog....szinte ugrált örömében...izgatott volt,hogy egyáltalán beszélhet valakivel...

arra gondolj,hogy ugyanolyan emberek mint te vagy én,van aki tiszteletben tartja a magánszférát,van aki nem,de előbb utóbb mindenki menni akar és ártani nem árthatnak neked...

Ha legközelebb egyedül a sötétben rádtör a félelem, jusson eszedbe, hogy nem vagy egyedül: mindig ott van a közeledben pár szellem.

Remélem, hogy tudtam segíteni!