Szerintetek is vannak fokozatai a megvilágosodásnak?

"Semmi sem helytálló önmagában..." - ezzel a viszonylagosság világát jellemezted. Ebben a világban nincs abszolút igazság, minden igazság viszonylagos. Ellentétpárok léteznek: fel-le, előre-hátra, vagy a fizika szerinti erő-ellenerő. Az aspiránsnak nem a világot kell megismerni a felébredéshez, hanem önmagát. Egyedüli feladata, hogy felfedezze, ki ő valójában. Egyet van jogom csak elmondani neked, nem lévén mester, hogy nem az vagy, akinek látszol, nem az vagy, akinek gondolod magad. A többi a Te dolgod. A Mester írásai segíteni tudnak, megfelelő hozzáállás esetén, de a többi egyedül a te dolgod. A Mester el tud téged irányítani az arany lelőhelyére, de az ásás a Te feladatod.

Kérdező! Te meg kifejtenéd nekem kérdésed lényegét, mert semmit sem értek belőle?

#13: Szerintem nem az vagy, aminek vagy akinek lenni látszol, de ebbe már ne menjünk bele itt, mert logikázásba, elme-csatába, hitvitába csúsznánk, ami nem visz előre. Ezt a dolgot nem megvitatni kell, főleg vak vezet világtalan alapon nem. Olvasgasd, ha gondolod, amire felhívtam a figyelmedet, és ha megvan hozzá az indíttatásod, előbbre fogsz jutni általa!

#18, miután megvilágosodtál, meglátod.

Ilyen és ehhez hasonló kérdések mindig fel fognak merülni, ahogy gyakorolsz. De azt tudnod kell, hogy ezek csak csontok, amiken az elme rágódhat. És amikor végre sikerül elengedned magát a kérdést, jön egy másik, ami mögött ugyanaz a mechanizmus lesz, csak a tartalom változik. Bizonyára találkoztál már a gondolathurkokkal, amikor körbe-körbe szaladgál az elméd válaszokat keresve és a végén visszaér az eredeti kérdéshez. Nem véletlenül hangsúlyozzák mindig az elengedést, bár ez egyben a legnehezebb dolog is. Segíthet ha ilyen kérdéseknél eleve azt kérdezed, hogy kinek a kérdése ez, vagy honnan merül fel egyáltalán a kérdés. Persze ahogy gyakorolsz, szükségszerűen lesznek mindig gondolataid az aktuális megtapasztalásodról, és ahogy tágul a tudatod, a gondolatok is egyre mélyebbek, és ha sikerül elengedned őket, tovább mélyülnek. A lényeg, hogy ne építs bonyolult elméleteket belőlük, mert akkor meg fogsz ragadni az elme szintjén. Az elme valójában nagyon korlátozott, főleg hogy működésében egy saját kreálmányára, a nyelvre támaszkodik. Így a nyelv már eleve a kettősségen alapul. Elég ha megfigyeled a zen koanokat, hihetetlenül mély tanítás van bennük, mivel olyan régiókból erednek ahol már az elme kezd beleolvadni a tudatba, ezért ha pusztán elmével értelmezed, nem bölcsességnek tűnik, hanem ostobaságnak, mivel azon a ponton túl a nyelv mint eszköz egy használhatatlan ócskavas. Tapasztalni fogod, amint előrehaladsz a gyakorlásban, hasonló paradoxonokat fogalmazol meg mint a zen mesterek, és ezek számodra kristálytiszta érthető dolgok lesznek... A lényeg a lényeg, hogy a lényeg lényege lényegében lényegtelen, ami viszont nagyon is lényeges, az hogy gyakorolj, ne agyalj! :)