Hallgassak a megérzéseimre?

Nézd én is voltam így. Teljesen úgy éreztem,hogy igen köztünk ott van az az elemi vonzerő. Egyszerűen éreztem Ő az. Olyan érzelmes volt mint én, szavakkal ki sem tudom fejezni azt az érzést amit ő kiváltott belőlem. Mikor ő a friss bimbódzó kapcsolatunkat megszakította, rejtélyes módon, sírt a telefonba egy 30 éves férfi... nos fura volt az egész. Tudtam,hogy neki én ugyanúgy az Ő.t jelentem mégis kényszerhelyetbe került és volt vmi titka. Tehát nagyon szenvedett mikor vége lett ,mint ahogy én. Alig tudtam kitörölni a fejemből úgy gondoltam , éreztem,hogy nekünk még vissza kell találnunk egymáshoz. Kimondhatatlan vonzalmat éreztem iránta, nem is a huhh de nagy SZerelem volt még részemről hanem mintha a letépték volna a karomat :D érted, a részem volt, totál úgy éreztem,hogy ismertem már őt vhonnan. De úgy látom ebben az életben sem jött össze :D Boldog kapcsolatban élek mégis ott lapul ez az ember a tudatomban és még 11 év távlatából is keresem a választ,hogy ki Ő és honnan "ismerem" Durva :)

Hiába gondoltam érzetem ,hogy nekünk még van keresnivalónk egymás mellett, én utána találtam meg azt a férfit akit nekem szánt az ég. Ezt is éreztem az első pillanatban. Tehát annak a titokzatos fiúnak nem volt helye ebben az életemben, mert akkor nem ismerem meg a mostani páromat :) akit el nem hagynék már érte sem. Szerintem azzal a fiúval lehettem előző életemben, vagy más személy szerepét töltötte be ,nem tudom de tuti h ismerem vhonnan. Bocs ,de vhogy ez jött meg kellett osztanom veled, mert lehet hasonló a szitu. Tehát ne várj senkire, hagyd magad sodorni az árral.