Lehet úgy pozitívnak lenni hogy a család próbál elnyomni és hülyének nézni?

Köszönöm a válaszokat!

Utolsó,nem ennyit érek elhiheted és kiállok magamért,de vannak olyan típusú emberek akik ezt támadásnak vélik.Mármint azt ha nem egyezik a véleményünk. Ha családi összejövetel van és egy bizonyos dologról meg van a véleményem és mondjuk ők nem értenek velem egyet, akkor, úgy néznek rám mint egy földön kívülire aki kilóg a sorból. Ezért is írtam, hogyha az ember vállalja az őszinte véleményét akkor sok esetben kinézik,nem fogadják a kritikát ami nem rosszindulatból jön hanem építő jellegű.

OneEntity vagyis utolsó,nincs nagy pofám és nem úgy kell engem elképzelni mint egy primitív hülyét aki mindenki fejét leordítja,te teljesen félreértetted a problémát.Inkább pont hogy nem generálom a feszkót csak elmondom az álláspontomat és néznek meredt szemmel és megpróbálnak kioktatni. Pl.az egyik sógornőm azon volt kiakadva hogy a gyerekem anyatej mellett kapott tápszert is és hogy milyen mű anya vagyok már.

Sorolhatnám végtelenségig számos példát. Én nem várom el hogy szeressenek,de az alap emberi tisztelet azért megjárna mindenkinek,nem?

Kedves utolsó! Megpróbálok érdemben válaszolni a kérdéseidre.

A hozzászólásod "Eddig csak a bevezetőt olvastam.

Akkor gyakorlatilag pozitív akarsz maradni, miközben kinéznek elnyomnak és kritizálnak. Bár azt még most sem tudom mit jelen, hogy "kinéz"-nek. Te valamiféle megmondó ember vagy? És vajon miért fáj, ha nem értenek veled egyet? Pozitív akarsz ezután maradni, ugye? Ami belőled hiányzik és a családodból az az elfogadás és nem a pozitív gondolkodás. Rosszul közölsz, talán meg kéne próbálni finomabban közölni másokkal, hogy nem értesz velük egyet. Családdal vagy bárkivel. Azért nem tudsz pozitív maradni, mert az fáj, hogy hülyének néznek vagy nem értenek egyet veled. Tanulj meg kommunikálni normálisan közölni és elfogadni mások hülyeségeit ez a boldogság kulcsa. Egyébként az alma nem esett messze a fájától, mert szövegértés helyet lepontozást kaptam. :P"

-------------------------------------

A kinézés alatt azt értem hogy értsd,hogy szinte minden közösségben különcnek számítok legyen ez család vagy tanfolyam stb. Leírok 2 sztorit,hogy értsd.

Pár éve elvégeztem egy óvodai dajka tanfolyamot. Jó tanultam ott, teljesen "közömbös" ember voltam,nem voltam a középpontban se de nem is bújtam el. Aztán a tanfolyam előrehaladtával észrevettem hogy a mögöttem ülő lány meg a barátnője állandóan röhögnek. Aztán szépen lassan körvonalazódott bennem hogy rajtam röhögnek,mert ahogy rájuk néztem egyre inkább röhögtek, susmusoltak. Nem kinevetnivaló külsőm van,szóval semmi extra nincs rajtam,elvegyülök a tömegben. Aztán amikor az oktató eldöntötte hogy ki melyik csoportba lesz beosztva a gyakorlaton és kivel akkor amikor rám került a sor és mondta az oktató hogy X. velük fog lenni,akkor a mögöttem lévő lány hátrafordult ahhoz a nőhöz akivel be lettem osztva a gyakorlatra és azt mondta:-már előre sajnállak. Komolyan máig nem értem hogy ugyan miért?Mit követtem el,amiért néhány embernek nem tetszett a búrám? Senkinek semmi olyat nem szóltam amivel ezt kiprovokáltam volna. Igaz a szünetekben elkülönültem tőlük,mert nemdohányzó vagyok,míg a csoport nagy része dohányzó volt. Na de nemdohányzóként nem fogok beállni a dohányzók közé...szóval ezért lennék különc? Lejárt a tanfolyam,de már számoltam a napokat hogy mikor lesz vége,mert szörnyen éreztem magam abban a közegben.

Másik eset: ez viszont ebben az évben volt. Egy kézműves tanfolyamon voltam és az egyik nőnek láthatóan nem voltam szimpatikus,mert folyamatos pikirt beszólásai voltak úgy,hogy nem adtam rá okot. Abban a csoportban ő volt az egyetlen,másokkal semmi bajom nem volt és szerintem nekik sem velem. Húsvét előtti időben ott a tanfolyamon volt egy kis csoport beszélgetés erre az a nő akinek nem voltam szimpi kérdezte a többiektől hogy megvettétek már a húsvéti sonkát? Erre mikor válaszolt mindenki és én "következtem" mondtam hogy igen,de már meg is ettem. Erre ő:-meg is látszik rajtad. Hozzáteszem hogy 56 kilós nő vagyok. Nem válaszoltam erre semmit,mert nem fogok nekiállni vele vitatkozni,de komolyan kérdezem ezt miért kellett? Jobb a lelkének hogy beszólt?

-----------------------

Kérdéseidre a válasz:

Nem vagyok megmondó ember,csak figyelmes és nézem az emberek reakcióit.

Nem fáj ha nem értenek velem egyet,de az viszont igen ha ok nélkül sértegetnek. Ha én is sértegetnék akkor érthető lenne ez a válaszadás.

Igen,pozitív szeretnék ezután is maradni és nem mindenki negatív velem szemben még mielőtt azt írod hogy haragszom a világra.Nem,ez nem így van. Igenis,szerencsére tapasztaltam pozitív emberek társaságát ahol nem éreztem magam kellemetlenül és felszabadult voltam és boldog. Viszont vannak emberek tudod,akiket nem lehet csak egy tollvonással kizárni az életemből pláne ha ez a közeg a család. Nem tehetem meg hogy megszakítom a kapcsolatot.

A családból valóban hiányzik az elfogadás,erre nagyon jó rátapintottál,viszont egyedül ehhez kevés vagyok hogy megoldjam,ezt közös erővel kellene. Tudod,élni és élni hagyni.

Mit értesz azalatt hogy rosszul közlök? Várom a válaszod,mert kíváncsi vagyok min változtathatnék.

Végszóként pedig én nem pontoztalak le.A hozzászólásodat mások is olvassák nem csak én :)