Van itt olyan ember akinek szinten rossz tapasztalata volt a jogaval es a meditacioval?

Nekem csak pozitív tapasztalataim voltak a meditációval, ám tudni kell, hogy azt sokféle képpen lehet végezni és minden vallás másképp közelíti meg.

Nem helyénvaló, hogy felteszel egy kérdést, amiről neked egyébként már megvan a magad megmásíthatatlan véleménye, majd a többiek válaszát leszólod, csak mert démonok helyett karmáról és tudatalattiról beszélnek.

Engem a meditáció úgy érzem közelebb vitt az Istenhez és úgy vélem téged jelentősen korlátoz a megértésben az, hogy a tapasztalataidat csak egy bizonyos szűk réteg forrásai alapján próbálod értelmezni. Az, hogy mit mondanak a sátánisták, az eleve nem vehető alapul.

A kérdésed után viszont talán számodra is nyilvánvalóvá vált, hogy a meditáció mások számára továbbra is inkább pozitív hozadékkal járt, senkit sem szálltak meg, vagy ilyesmi.

"Ez igy igaz, de akkor is jelen van benned ha eszel, iszol, alszol, gondolkodsz, cselekszel es akkor sem leszel vele nagyobb egysegben ha mindezeket megszunteted vagyis kiuresedsz lotuszulesben! Nem lesz benned tobb az O jelenlete ettol! "

Valóban nem lesz nagyobb a jelenléte, viszont a mindennapokban elnyomja az Ő hangját a te aggodalmaskodásod, a reményeid, a vágyaid, azok a gondolatok, amik a hétköznapokban folyamatosan ott cikáznak a fejedben. A meditáció arra való, hogy félre tudd tenni a mindennapok gondjait, önnön érdekeid és csak arra tudj figyelni, amire fontos.

Valóban nem egy ideális kommunikáció az, amit az ember manapság ápol Istennel, de az elmondható, hogy sokszor igencsak egyoldalú. Az ember kérni tud, a szükségben képes Istenhez fordulni, de a többségnek csak ilyenkor jut eszébe, Isten szavát viszont nem hallják meg.

Azért írtam, hogy egy oldalról nézve közelítetted meg a válaszlehetőségeket, mert saját meditációról kialakított képed erőteljesen keresztény megközelítésnek tűnik, továbbá erősen bíráltad azokat, akik másképp gondolkodtak.

'Addig állsz vedelem alatt amig nem bontod le azt meditacioval es jogaval!'

A meditáció csak egy általad látott olvasat szerint 'bontja le a védelmet', de a különféle vallások és filozófiák szemszögéből (amik esetleg sem isteni személyekről, sem démonokról nem értekeznek), sőt pusztán a tudomány szemszögéből (amiben sokkal inkább egyfajta kutatásokkal is alátámasztott pozitív relaxációs gyakorlatnak titulálják) semmi ilyesmivel nem jár.

Hozzád hasonlóan én is csak saját tapasztalataim alapján szólhatok, de egyik elméletet is épp olyannak látom, mint a másikat, nem próbálom számtalan felkiáltójellel és kérdőjelekkel győzködni az embereket, hogy a saját 'elképzeléseim' adnak csak tényleges képet a meditációról és az Istennel való kapcsolatról. Az én személyes nézeteimbe például beleférnek amolyan ártó létsíkunk feletti lények is, akiket nevezhetünk démonoknak, s akik megpróbálhatnak befolyásolni, de számtalan olyan ember is hisz a meditációban, s végzi rendszeresen, aki attól függetlenül nem hisz a démonok létezésében, s nem is hall hangokat, nem válik egyik napról a másikra rossz emberré..

Pszichológiailag megközelítve az által írtakat (alfa állapot, tudatalatti) nincs is semmi meglepő az egészben. Nem egy pszichológus írt arról, hogy mennyi minden negatív dolgot űz az ember a tudatalattijába, olyasmit, amit nem tud elfogadni, amit az emberi erkölcsök elítélnek, s ezért maga sem akart tudomást venni róluk, de ott lapulnak benne. Elnyomott érzések, vágyak, amik képesek felhalmozódni.

(Olvass csak utána Freud elméleteinek, aki mindent elnyomott szexuális vágyakra vezetett vissza, s olyan betegesnek mondható diagnózisokat állított föl, hogy az alany az anyjához, vagy a testvéréhez vonzódik nagyon szexuálisan, csak ez társadalmilag helytelen, s maga sem tudja elfogadni, ezért űzte a tudata leghátsó bugyrába, s ez hat ki így vagy úgy az életére.)

Ebből kiindulva minden ezotériát mellőzve azt is mondhatnánk, hogy attól függetlenül, hogy egyébként teljesen normális és érett ember vagy, a tudatalattidban nagyon is rejtőzhetnek kegyetlen és brutális dolgok, amikért úgymond nem vagy felelős. Lejutottál alfába, szembe találkoztál valami ilyesmivel és elszörnyedtél, tiltakoztál az ellen, hogy ilyesmi benned létezhet, ezért feltételeztél démoni hatalmakat a háttérben, de ez olyan, mintha azért hibáztatnád magad, mert az álmodban ez, vagy az történt. Az álmok is a tudatalattiból építkeznek, azokban is fel tudnak bukkanni igen különös és rémisztő dolgok. Elkövethetsz bennük olyasmit is, amit a valóságban tiszta fejjel szándékosan sohasem tennél meg. De az álmok terepe egy furcsa és szűrreális világ, ahol bármi megtörténhet, meg is történik, ezért pedig nem érdemes magunkat okolni.

Továbbá a meditációval kapcsolatban olyat is olvasni, hogy az agyunk/az egónk nem szeret lemondani a vezetői szerepéről, nem szeret kikapcsolni, mert folyamatosan működni és zakatolni akar, így mikor érzékeli, hogy mellőzésre kerül, mindenféle dolgokat láttat, éreztet (emlékeket hoz elő, vagy problémákat, amik aztán elterelhetik a gondolataidat, s mégiscsak eltereli a figyelmed a kiüresedésről), ilyenkor pedig egy gyakorlatlanabb meditálónak például azzal is meggyűlhet a baja, hogy elkülönítse a valódi meditatív állapotot a saját tudata által keltett íllúzióktól úgymond. (Echard Tollétől olvastam pl ilyesmiről) Így tehát a pusztán pszichológiai megközelítést félretéve, s mégiscsak az ezotéria felé utazva azt is mondhatnánk, hogy mi van, ha csak a tudatod szórakozik veled? Ha mindezt beképzeled? Nem tudom voltak-e ezen negatív tapasztalatod előtt is elképzeléseid a meditációról, de ha pl keresztény neveltetésből kifolyólag eleve valami rossz dolognak fognád fel, nyilván az is rányomhatja a bélyeget a tapasztalataidra, s válthat ki ilyen hatást. Ez is egy lehetséges megközelítés.

Én ezen felvetések bármelyikét el tudom képzelni, sőt, természetesen a tiedben is látok rációt, pusztán azt bíráltam, ahogyan másoknak szinte nekiugrasz a saját nézeteidet szajkózva (Ez a sok felkiáltójel és kérdőjel pl elég heves magatartás képét mutatja itt az internet berkeiben). Érdekes, hogy menten biztosra veszed a következtetéseket, amiket levontál, s az meg sem fordult a fejedben, hogy esetleg 'rosszul meditáltál'. Annyi technikája és módja van a meditációnak, sokan azt mondanák erre, hogy ha ilyesmit tapasztalsz, akkor eleve nem is jól csináltad, amit csináltál, mert ők pontosan meg tudják mondani, hogy az általuk meditációnak nevezett tevékenység milyen érzésekkel jár, s hogy az mennyire más, s mennyivel jobb élmény, mint amit te itt leírtál. Sokak szerint az elérni kívánt meditatív állapot pl eleve annyira harmonikus élmény, hogy onnan az ember szinte vissza sem vágyik, s mindaddig, amíg ezt nem tapasztaltad, rosszul csináltál valamit, vagy nem sikerült kellően elmélyedned.

Könnyen meglehet az is, hogy amit te meditáció címszó alatt csináltál, az valóban eljuttatott a tudatalattidba, de korántsem az a meditáció, amiről a legtöbb helyen olvashatsz. Tudati szinten nagyon sok mindent tudunk csinálni szerintem.

De amennyiben valóban meditáltál, s valóban kitennénk magunkat egyfajta veszélynek is... Ha úgy képzeljük el a tudatunkat, mint a világűrt, hiszen ahhoz hasonlóan felfogható egy végtelen térként.. A világűr nagy része is hideg, csendes, nyugodt, de számtalan érdekes és kutatásra érdemes dolog található benne, ezzel együtt pedig számtalan veszélyt is magában rejt. Felhívhatjuk magunkra a figyelmet a világegyetemben olyan fajok számára is, akik fejlettebbek, mint a miénk, s amennyiben ez a faj nem barátságos módon közelítene felénk, esélyünk sem lenne. Ebben a hasonlatban az ellenséges faj a démonoknak feleltethetőek meg, akik megtalálhatnak, miközben te a szellemi magaslatokban jársz.

A kérdés itt akkor már az, hogy amennyiben fenn is áll ez a fajta veszély, valóban az a legjobb megoldás, hogy az űrkutatás/meditáció felfedezéseiről lemondva homokba dugjuk a fejünket, lemondunk a minket körülvevő világ megismeréséről, pusztán azért, mert el is bukhatunk?

Az emberiség általában vállalja az efféle kockázatokat, s veszteségek árán, de fejlődik, s nem reked meg egy szinten. Márpedig a meditációt az esetleges veszélyei miatt konkrétan negatív és kerülendő tevékenységnek titulálni szerintem épp olyan megrekedést eredményez, mintha a tudomány és technológia vívmányait utasítanánk el azért, mert járhat negatív következményekkel is. Járhat, nyilván minden járhat veszéllyel, de nem megijedni kell tőlük, nem visszafordulni, hanem szembenézni velük, tanulni belőlük, s leküzdeni őket, tenni ellene, hogy legközelebb ne fordulhasson elő ilyen.

A kérdésedre van egy egyszerű , szerintem az egyetlen helyes válasz , Franz Bardon Az igazi beavatás útja című könyv első fejezeteiben megtalálod .

A lényeg az hogyha tudni akarod ki a felelős mindazért ami veled történik vegyél elő egy tükröt , néz bele és meglátod a választ . Nagy hibát követsz el ha a jogában vagy a meditációban keresed a hibát . Hosszú idő telt el mire ezt nekem is be kellet ismernem .

A könyvből megtanulhatod , hogy bármilyen beavató rendszert csak úgy tudsz veszélytelenül használni ha először a személyiséged hibáit teljesen helyrehozod és egyensúlyba kerülsz . Le vannak írva azok az egyszerű gyakorlatok amelyekkel ezt véghez tudod vinni . Az hogy elég kitartó vagy-e és , hogy igazán akard-e már csak rajtad múlik . A legfontosabb , hogy soha ne add fel amíg a kitűzött célt el nem éred .