Pszichopata vagyok, vagy nincs lelkem?

Pedig anélkül nem teljes az élet, ha magaddal nem vagy megelégedve.

Fogadd el magad a hibáiddal együtt. :)

Nézz a tükörbe, vedd magad szemügyre, és dicsérd meg az előtted álló embert, emeld ki a jó tulajdonságait, és köszönd meg neki, hogy itt van neked, és hogy ez lehetsz. :)

Ha elfogadod magad, akkor egyben békét is kötsz magaddal.

Ha viszont valami ellen fordulsz, az értelemszerűen ellened fog fordulni.

De lelked mindenképpen van, hisz akkor nem tudnád hova elnyomni ezeket az érzéseket.

A halál súlyát nem kell tragikusnak venni, mivel az illető, akkor a legboldogabb, sőt neki is könnyebb úgy távozni, ha nem sírnak utána, ugyanis lehet, hogy azért fog itt maradni a szelleme, mert nem akarja itt hagyni a szeretteit.

Tudom, hogy mondani könnyű, de én is átmentem azon, hogy nem tudtam eleinte elfogadni magam, és nagyon össze-vissza voltak az érzéseim, a hangulatom is hol rossz volt, hol nem, sokszor nem foglalkoztam én sem mások érzéseivel, és nem is érdekelt, hogy mit gondolnak rólam. Azt hittem mindig én is, hogy csúnya vagyok, mikor tükörbe néztem. Támadtam magam!

Egyszer a kezembe került egy könyv, amit egy könyvesboltban láttam. A vonzásról szólt, valamint arról, hogy legyünk hálásak mindenért, amit kapunk, és önmagunkért is mondjunk köszönetet. Ez a könyv megváltoztatta az életem. Belenéztem a tükörbe, és azt mondtam:

"Köszönöm, hogy ilyen szép arcom van. Köszönöm a két szép szemem, a szép testem, a szép arcom."

Hálás voltam magamért, és időről időre elfogadtam magam.

Megnőtt az önbizalmam, folyton jó kedvem van (és nem változik a hangulatom), és mikor belenézek a tükörbe, akkor mindig elmosolyodok, és örülök, hogy én, én lehetek. Az emberek se azt a régi bunkó embert látják bennem, sőt mintha az a korszak nem is lett volna. Megjavultak azok a testi hibáim, amik miatt csúnyának éreztem magam.

Nem lesz könnyű, de fel kell állnod, és a tükörbe kell nézned. Ne feledd:

Ha valamire rátámadsz, az értelemszerűen visszatámad!

Ezért nem szabad magadra rosszat mondani, mert akkor csak rosszabb lesz. Csak annyit tegyél, fogadd el magad. A többi jönni fog magától. :)

Ha érdekel a könyv címe, akkor azt is szívesen leírom, mert tényleg nagy segítség volt számomra is. :)

Én nem adhatom meg helyetted a kezdő lökést, mert írhatok ide bármit, ha semmit nem csinálsz, annak érdekében, hogy boldogabb légy. Neked kell felállnod most a székből, és szembesülnöd a hibáiddal, majd elfogadni őket, tudván, hogy ez a részed, és úgy ránézni, hogy milyen jól áll neked, megy a szemszínedhez (nem baj ha nem megy hozzá). Fogd úgy fel, ha mások megkérdezik, hogy mi van a másik szemeddel, akkor csak mondd el az igazat, és tedd hozzá, hogy:

"..., de viszont egész jól megy a szemszínemhez."

Utána mosolyodj el. :) Nem fog senki semmi rosszat gondolni rólad. Hidd el. :)