Mit gondoltok a halál utáni létezésről?

Adok neked/nektek egy pár tanulmányozni valót, ha érdekel ez a téma. Én ennek a százszorosát tanulmányoztam át, és bizton mondhatom, hogy a halál utáni élet létezik. A halálközeli élmények és a halál utáni élet egy gyönyörű és valós témakör, akit érdekel, tanulmányozza, akit nem érdekel, az ne is foglaljon állást benne.

Dobronay László beszámolója Domján László interjú

https://www.youtube.com/watch?v=ZIBgNIIgQ40

Dobronay László beszámolója 1.rész

https://www.youtube.com/watch?v=ZzMVyzoObpg

Dobronay László beszámolója 2.rész

https://www.youtube.com/watch?v=UPaaKuSBvnE

Mikl Ottó beszámolója

https://www.youtube.com/watch?v=NRRdVK0GY3M

Nagy Andrea beszámolója

https://www.youtube.com/watch?v=E8QEuntArgY

Colton Burpo beszámolója

https://www.youtube.com/watch?v=Th9t7R8GYz4

Egy reinkarnáció emlékei

https://www.youtube.com/watch?v=MoVo-YdmBbQ

Dr. Bruce Goldberg - Előző életek-jövendő életek

Dr. Eben Alexander - A mennyország létezik

[link]

Dr. Raymond A. Moody - Élet az élet után

Dr.Michael Newton - Lelkünk útja 1, 2, 3,

[link]

A kérdésed helyesen tetted fel!

A halál után nincs élet, mert az az anyagi testre vonatkozik kizárólag. Viszont tovább létezünk, mert az anyagi test nem az önvalónk. Ma már arra is rájöttek, hogy idő nincs, vagyis minden a tág jelenben történik!

Ezért van minden életünk hatással egymásra és ezt már vannak, akik értik a Földön. Sajnos a többségnek komoly fejtörést okozna, de egyszer mindenki érteni fogja a valóság természetét. Ezt ugyanis nem lehet elkerülni, mert nincs rá mód! Késleltetni lehet csak.

Az alagút végén lévő fény a fölöttes énünk. A TEREMTŐ nagyon magas rengésen létezik közvetlenül. Vele jelenlegi és eltávozott állapotunkban sem vagyunk képesek az adott regésünkkel egyesülni. Fel kell oda fokozatosan emelkedni.

6-os Tepperant!

Egyetértek!

"nem lehetséges hogy ezekért a beszámolókért és álomszerű érzésekért mind az agy a felelős ...."

Ezeket a beszámolókat és az álomszerű érzéseket akár meg is lehetne magyarázni az agy működésével (függetlenül attól, hogy vannak olyan esetek is, amikor valaki úgy él át halálközeli élményt, hogy egyértelműen nincs oxigénhiányos állapotban az agya, csak ez kevésbé köztudott tény).

Arra a jelenségre viszont, amikor azzal szembesülnek újjáélesztést végző orvosok, hogy a páciensek egy része a klinikai halál állapotában, lapos EEG görbével, vagyis kimutatható agyműködés és idegrendszeri tevékenység nélkül érzékeli a körülötte történő eseményeket, sőt időnként - a racionális elménk számára végképp érthetetlen módon - tőlük térben távol zajló eseményeket is, és orvosok, valamint hozzátartozók tanúsítják, hogy a valóságnak megfelelően számolnak be utólag a történtekről, már elég nehéz, vagy inkább lehetetlen olyan választ találni, ami pusztán a fizikai agy, az idegrendszer és a fizikai érzékszervek működésével képes lenne megmagyarázni, hogy mégis hogyan lehetséges mindez.

Pont amiatt vetik fel már egyre komolyabban neurológusok, kardiológusok és már orvosok is egy ideje a nem lokalizált, agyhoz nem kötött, "testen kívüli" tudat létezésének lehetőségét, mert az újjáélesztési technikák fejlődésével egyre többször szembesülnek azzal a jelenséggel, hogy az esetek egy részében a páciensek utólag a valóságnak megfelelően el tudják mondani, hogy milyen beavatkozásokat hajtottak végre rajtuk az orvosok, mi hangzott el a műtőben, mit mondtak az orvosok a folyosón várakozó kétségbeesett hozzátartozóiknak az állapotukról és a kilátásaikról, vagy adott esetben akár azt is el tudják mondani, hogy több száz kilométerre tartózkodó szeretteik éppen hol voltak és mit csináltak akkor, amikor ők a klinikai halál állapotában, lapos EEG görbével feküdtek egy műtőasztalon, mert egyfajta olyan kiterjedt tudatossággal, amit ők maguk úgy írnak le, hogy térbeli korlátokhoz nem kötött, és amiben az általunk ismert lineáris idő is megszűnik létezni, mindezt érzékelik, ha nem is ugyanúgy, mint a fizikai érzékszerveinkkel.

(És nagyon érdekes - bár végeredményben nem meglepő, hanem pont logikus - hogy vannak dokumentált esetek, amikor születésüktől fogva vak emberek élték meg ugyanezt - és "látták" azt, ami a klinikai állapotban lévő testükkel, illetve körülötte történik, és számoltak be utólag róla az orvosoknak a valóságnak megfelelően.)

A téma iránt érdeklődőknek szerintem nagyon érdekes lehet Anita Moorjani orvosilag dokumentált esete, aki végstádiumú nyirokrendszeri rákból elképzelhetetlen gyorsasággal felépült, azok után, hogy közel másfél napra kómába esett, a szervei sorra mondták fel a szolgálatot, és az őt kezelő hongkongi kórház onkológusai szerint kevesebb, mint 36 óra volt hátra az életéből. Miután magához tért a kómából, az MR vizsgálat által citrom méretűnek diagnosztizált, a nyakától a hasáig képződött daganatok mérete 4 nap alatt 70%-kal csökkent, pár héten belül pedig sem képalkotó eljárással, sem nyirokcsomó-, illetve csontvelő biopsziával nem találták rák nyomát a szervezetében.

Mindaz, amit halálközeli élményként átélt, amit a saját elmondása alapján a létezés egy másik síkján, egyfajta lineáris idő és térbeli korlátok nélküli létezésben megtapasztalt, és aminek ő maga tulajdonítja a hihetetlen gyorsasággal végbement teljes gyógyulását, az emberek többsége számára nyilván még annál is hihetetlenebb, mint a testhez nem kötött tudat létezésének lehetősége.

Akit esetleg érdekel Anita gyógyulásának története, az itt meg tud hallgatni két vele készült interjút angol nyelven, magyar feliratozással (ez utóbbi az első videónál csak akkor jelenik meg, ha a feliratozás ikonra kattintunk (az óra ikon mellett):

https://www.youtube.com/watch?v=XBiCJ5_pBS0

https://www.youtube.com/watch?v=RJrTjL_Frf8

Ha a tudat csak agyhoz kötve létezne, nem tudom, hogyan lehetne arra hihető magyarázatot találni, hogy valaki kómában fekve, lapos EEG görbével, kimutatható agytevékenység nélkül érzékeljen, tudomást szerezzen olyan dolgokról, amiről Anita az első videóban kb. 24:25-nél kezd beszélni, vagy arról, ami 27:15-nél hangzik el, történetesen hogy több száz mérföldnyire történő dolgoknak is tudatában volt, például hogy a bátyja, aki éppen Indiában tartózkodott, és akit értesített a család arról, hogy az orvosok szerint a testvérének már csak órák vannak hátra az életéből, kétségbeesve igyekezett a reptérre jutni, hogy Hongkongba repüljön.

A második videóban 14:55-kor kezd arról beszélni, hogy hogyan érzékelte a szerettei érzelmeit ebben a testen kívüli létezésben, 25:30 körül mesél arról, hogy - annak ellenére, hogy a kórházba szállításától fogva folyamatosan kómában volt - mi mindent tudott elmondani utólag a rajta végrehajtott beavatkozásokról, illetve arról, hogy mi hangzott el körülötte.

Nem hinném, hogy meg lehetne magyarázni akár agyi oxigénhiány miatt fellépő hallucinációval, akár a statisztikai véletlennel azt, hogy - azok után, hogy már kómás állapotban került be abba a hongkongi kórházba - amikor életében először látta a kómából való visszatérése után azt az orvost, aki őt ellátta – a kórteremben őt meglátogató orvos nem kis meglepetésére - felismerte és a nevén szólította őt, pontosan el tudta mondani, hogy milyen párbeszédek hangzottak el a folyosón az orvosok és a hozzátartozói között, tudatában volt, és utólag beszámolt róla, hogy hívtak hozzá egy másik onkológust, és azt is, hogy miért, tudta, hogy a férje mit suttogott a fülébe, utólag el tudta mondani a családjának, hogy az egyik orvos azt mondta, hogy kb. 36 órája van hátra (és a kómából visszatérve fel is ismert ezt az orvost), utólag beszámolt róla, hogy amikor hajnalban fulladni és köhögni kezdett, akkor a férje hívja be a nővéreket, akik gyorsan után riasztották az orvost, aki ezek után leszívta a felgyülemlett folyadékot a tüdejéből, és le is tudta írni, hogy ez hogyan zajlott, és elmondta utólag, hogy egy ápoló azt mondta, hogy nem találja a vénáját, és megjegyzést tett azzal kapcsolatban, hogy már úgyis annyira leromlott az állapota, hogy gyakorlatilag reménytelen.

Aki tanult valószínűségszámítást, tudja, hogy hogyan kell kiszámolni egymástól független események együttes bekövetkezésének a valószínűségét.

Matematikailag természetesen nem kizárható, hogy mindez puszta véletlen. De mekkora lehet a valószínűsége annak, hogy mindaz, amit ez a hölgy a valóságnak megfelelően el tudott mondani utólag, a puszta véletelen műve, és mennyire hihető, hogy mindezt pusztán hallucinálta, álmodta, vagy találomra beletrafált?

És mennyire életszerű és hihető, hogy ezzel együtt ugyanígy véletlen sok ezer, hasonló élményt átélt páciens tapasztalata, ami előtt ugyanígy értetlenül állnak az orvosok?

De a legérdekesebb szerintem az, amit Anita arról mesél, hogy mit élt meg a létezésnek azon a másik síkján, és minek tulajdonítja a bámulatos gyorsaságú felépülését a végstádiumú rákból, ami előtt a kezelőorvosai saját bevallásuk szerint teljesen értetlenül állnak, és hogy hogyan változtatta meg az egész életét ez a tapasztalat.

"Tehát amiket láttak mások azt az agy generálta."

"Ezek hallucinációk, melyeket valamilyen biokémiai folyamatok idéznek elő hasonlóan, mint a tudatmódosítók."

Két hozzáfűzni valóm van:

1. Sok ilyen beszámolót utólag hitelesítettek. Ha az agy generálta volna, nem tudtak volna meg olyan részleteket az illetők, amelyről később beszámoltak.

2. Nagyon sok kemény drogos is átélt HKÉ-t. Elmondásuk szerint teljesen más a HKÉ, mint bármilyen trip.