Miért titkolja a természet, hogy mi van a halál után? Miért nem tudunk sok mindent a világról?

#19-20: felesleges az energiamegmaradást meg a semmi definícióját felhozni ennél a témánál. Aki azt mondja, hogy "a halál után nincs semmi", az valójában arra gondol, hogy "az élet után csak a végleges halál van, semmi más". Úgy értik, hogy nincs túlvilág, nincs következő élet, nincs semmi ilyesmi.

Való igaz, az embernek semmi nem elég.. Mi van a halál után? Hidd el barátom, MEGFOGOD TUDNI! hova kapkodsz?

Elképesztően csodálatos, hogy a természet mennyi mindent elénk tár. Sok esetben példát is vehetünk az állatoktól és a növényektől is. A halál az bizony az élet szerves részét képezi. Isten adja az életet és napjaink száma az Ő kezében van. Egy végtelelenül kegyelmes Úrról van itt szó. Aki nem hisz, aki még nem ismeri őt, annak ez teljesen érthetetlennek tűnik.. De nem az! Mindenki hisz valamiben. Vannak akik a semmiben, a véletlenben. Mennyivel nehezebb hinni Teremtő Atyánkban, mint az ősrobbanásban? A mi emberi agyunk képtelen felfogni azt a szót, hogy örökkévalóság. Ez egy teljesen más dimenzió... Függetlenül attól, mit hiszünk, egyszer véget ér e földi életünk. Testünk elbomlik, de mi lesz a lélekkel? A 2.világháború alatt megpróbáltak egy friss hullát éltre keltemi. Beindították a vérkeringést meg minden, aztán.....a halott hörgött egyet. Annyira megijedtek a kutatók, hogy rögtön befejezék ezt a merész kíváncsiskodást. Valami félelem foghatta el őket. Isten a saját képére teremtette az embert, szabad akaratot adott neki, így ehetett Éva arról a bizonyos fáról is. Mindent megtehetünk, mindenre képesek vagyunk-mondja a sátán. Ám nem minden használ. A sátán egyébként az Úr angyalala volt, az angyalokat is úgy teremtette ("Kezdetben teremtette Isten a Mennyet és a Földet"), csakhogy fellázadt az Úr ellen. Mi is egytől egyig ilyenek vagyunk. Isten mégis szerete minket, fontosak vagyunk neki. Senkit sem kényszerít a hitre erőszakosan, csak jön felénk szelíden, kopogtat a szívünk ajtaján, vár, hogy beengedjük Őt. Semilyen élvezet hajszolásából nem lesz akkora, igazi, tartós örömünk, mint abból, ha meglátjuk bűneinket és leborulunk a kereszt alatt. Keresztény családban nevelkedek, de nekem is meg kellett térnem a bűneimből. Éreztem, hogy valami még hiányzik, valami még eltakarja szemem elől a Napot. Éjszaka tört rám többször a halálfélelem: Mi lesz velem, ha ma meghalok? Hova tartok Uram? Még adj időt, ne állok készen! S ő meghallgatta szavam, befogadott az ő országába. Azóta egyre jobban szeretem, egyre több mindent értek, ez a hitbeli növekedés. Jézus érted is meghalt és imádkozik, hogy átadd életed. Leveszi válladról a terheket, nem kell egyedül bajlódnod, Ő mindig ott lesz veled. A nehézségekben is áldani tudod majd, felszárítja könnyeid és mindi megbocsájt. Nem félelembő, hanem hálából fogsz neki szolgálni. A világ hangosan zajong körülöttünk, de hallottad már az éjszaka csendjébe, hogy valalki hív? Persze ez nem szó szerint értendő, de igen: Ő az. Nagyon szeret téged és türelmesen vár.