Van itt olyan akinek volt nagyonkomoly halálféleme vagy halálutáni élet féleleme és elmúlt?

5:27-től nagyon kellemes, csak a szöveg miatt másoltam.

Ű... Napvilágot írtam a másvilág helyett, de mostmár mindegy halgassunk egy kis zenét: [link]

Nekem volt halálfélelmem. Egyszer vért hánytam, mentő- kórház- infúzió, az orvosok mondták hogy baj van, valahol belül vérzek. Akkor hirtelen bevillant, hogy vége, ennyi volt. És az volt az érdekes, hogy én nagyon pesszimistán viszonyulok az élethez, és azt gondolom, hogy nincs semmi szörnyűség a halál után, az volt az egyetlen gondolatom, hogy - még ne!

belőlem ez az érzés már évek óta kihalt

kihalt, mert én már voltam odaát, és tudom, hogy ott nincsen semmi

#15 Én attól nem félek, hogy mi lesz velem a halálom után, de nem úgy szokott lenni, hogy a hívők szívét nyugodtság tölti, mert tudják, hogy a halál után egy új, sokkal jobb élet vár rajtuk?

Erre csak azt tudom mondani a tudatlanság és a bátorság egy és ugyan az.Csak az fél a haláltól aki bele gondol mi lesz halál után,esetleg hogyan fog meghalni.Mivel az élni akarás egy ösztön ezért halál közeli helyzetben mindig is félni fogsz,de ha elfogadod,hogy a halál az élet természetes része nem fogsz agyalni rajta és megszűnik a gond addig az estéig a még bele nem kerülsz abba a helyzetbe.A tudatlanság áldás ezt ne felejtsd el,minél nagyobb tudás birtokában vagy annál többet aggódsz az életben és elakarod kerülni a veszélyhelyzeteket,de sajna nem lehet mindent elkerülni közbe meg elfelejtesz élni.Egy valami biztos az életben a születés és a halál,de nem éri meg ezen agyalni inkább törekedj arra minél tartalmasabban éld le az életed.Viszont ha a tudás/tanulás/agyalás útját választod egy bölcsességgel szolgálhatok: Nem létezik jó,rossz,jobb,rosszabb ezek csak hasonlítások,bármit csinálsz az életben nem leszel jobb,rosszabb,jó ember,rossz ember mert a végén rájössz ezek pusztán csak szubjektív hasonlítások.