Ateistabol, Istenhivo?

Jól elmondták a lényeget már előttem: vállald fel önmagad, az ateizmusoddal együtt. Tényleg csak akkor jó egy kapcsolat, ha el tudjátok fogadni és tiszteletben tudjátok tartani egymást, ennek pedig része az is, hogy te elfogadod, hogy ő hívő, ő pedig elfogadja, hogy te meg ateista vagy.

Ettől még elmehetsz vele templomba, részt vehetsz az ünnepségeken, közösségi eseményeken HA - és CSAKIS AKKOR, HA - van kedved hozzá és esetleg még jól is tudod érezni magad, de imádkoznod, ájtatoskodnod nem kell. Felfoghatod úgy, mint egy kulturális rendezvényt, közösségi eseményt, hiszen valóban nem több annál.

Spilerke, hallotál már arról senkiböl nem lehet kiölni a hitet?

Annak idején a bolsevista Szovjetunióban egy igen merész elhatározásra vállalkoztak. Pár tucat gyermeket születésük után rögvest elszakítottak szüleiktől. Úgy, hogy azok soha nem is látták őket, s a szülők sem tudtak semmi továbbit gyermekeik sorsáról. A cél az volt, hogy eztán úgymond mesterséges környezetben felnevelve megpróbálják kiküszöbölni Istent. Magyarul színtiszta, steril körülmények között igyekeztek őket a dialektikus materializmus elvei mentén felnevelni vigyázva, hogy Isten nevét még csak ne is említsék. Abszolút semmit sem hallhattak róla. Teltek-múltak az évek, úgy tűnt, minden a párt utasításai szerint történik. Azonban 10-12 évek korukban a gyermekek közül egyre többen kezdték feltenni azt a kérdést, amitől az elvtársak rettegtek. Majd mindegyik megkérdezte: honnan van a világ, ki teremtette? Ezek a fiatal gyermekek a kérdéseikkel döntötték romba a bolsevizmus alapvetéseit, s bizonyították, hogy az emberből kiirthatatlan, hogy viszonyba ne akarná magát helyezni az abszolútummal, hogy ne akarná keresni Istent.

Egyébként ugyan úgy jogom van igent mondani, mindenre, mint nem-et ha meggyőzödésem szerint igaznak vélem. Mivel az ateizmus, számomra nem bír értékkel, csak egy felszínes materalista anyagelvű gondolkodás, és ami túl létezik ezen az ismert anyagi világon már képtelen válaszokat megfogalmazni, sem íránymutatással a kereszténységgel szemben, hanyagolandó szűklátókörűségnek tartom.

#12 Ezt a mesét rosszul értelmezted az ember kíváncsisága nem függ össze Isten létével. Sok értelmes ember felteszi magának ezt a kérdést függetlenül attól, hogy vallásos vagy sem.

"hallotál már arról senkiböl nem lehet kiölni a hitet?"

Ahogy már mondtam régen én is Istenhívő voltam, de mára már nem hiszek benne. Most akkor ez hogy is van? Én a hitet a szüzességhez hasonlítanám, miután elvesztetted soha többé nem kapod vissza, legalábbis abban a formában biztos, hogy nem. Persze attól még tisztelheted a másik ember válását, de ha követni akarod csak magadat csapod be.

Nem hiszem ,hogy becsapom önmagamat :)

Mást pedig egészen biztos, hogy nem hiszen mindenki maga döntheti el hogy hisz vagy nem hisz.

A szüzességed valóban nem jön már vissza. És sorolhattál volna még olyan példát amiből szintén rengeteg van, de egy ember életében csakis egy. Ilyen például az anya...

Egyébként azért mert valamikor él sportoló voltál, mi zárja ki azt hogy x év után ne lehess megint az? Elsősorban az akarat, és a döntés. Jah és az életkor is meghatározó lehet. Nos a hitnél ez utóbbi nem számít, tehát nincs akadálya sem.

A mesét nem én értelmezem rosszul hanem te.

Ha a természetes velejárója, hogy keressük a válaszokat, végül is miért lyukadunk ki mindig istennél? Pontosan azért mert az ember legalapvetőbb ösztöne hogy keresi létének eredetét. Ellentétbe egy állattal, ami nem gyakorol semmilyen vallást sem. A kereszténység, nem csupán ere ad egy választ de fontos erkölcsi és filozófiai tanításokkal van tele. Ha nem lennének vallások úgy léteznénk mint az állatok. Lennének közösségi szabályok, és ösztönök.

A vallás lényegét kellene megérteni hozzá, hogy miért van és miért szükséges egyáltalán. és csak utána gondolkodni azon, kitől származunk.

Természetesen elfogadhatóbb mesét, nem tudnak adni a tudósok sem. Ez is hit kérdése, hogy elhiszed-e a "tudományos feltevést" miszerint egy majomtól származol.

Ami önmagában nem tudja megcáfolni Isten keze munkáját, csak kétségbe vonni...

"Ha a természetes velejárója, hogy keressük a válaszokat, végül is miért lyukadunk ki mindig istennél?"

Ki lyukad ki végül mindig istennél? Te, a jelek szerint, meg kétségkívül még mások is, de messze nem mindenki.

Természetes, hogy az ember kíváncsi mindennek az okára, kezdetére, stb., de "isten" mindig csak ott kerül elő, ahol _még_ nem tudunk eleget - és ott is csak azoknál, akik eleve arra vágynak, hogy "isten" legyen a végső válasz.

Aki viszont szimplán a tényleges valóságra az kíváncsi, az óhatatlanul a tudományos megközelítésnél fog kikötni. Ennek köszönhetően pedig folyamatosan szűkülnek azok a rések, amit a hinni akarók még kitömhetnek azzal, hogy "isten".

A magam részéről soha nem tudtam megérteni azt a fajta gondolkodásmódot, amelyik képes elfogadni végső válasznak azt, hogy "isten". Elvégre mit válaszol ez meg? Az égvilágon semmit, csak egy lépéssel kijjebb tolja a problémát, mert akkor meg jogos a kérdés, hogy "isten" honnan és hogyan lett és miért. És arra már nincs válasz, csak hogy "mindig is volt". Hát kérem, ennél még az is jobb, hogy a világmindenség, vagy az a kezdeti protoenergia vagy akármicsoda, amiből az lett, "volt mindig is" - mert egy adag energiáról vagy részecskéről vagy miegyébről ezt még kb. el is lehet hinni, de egy olyan végtelenül komplex, összetett, hatalmas, értelmes, stb. lényről, mint egy "isten", nem. Vicces, hogy mennyire szerettek jönni azzal, hogy az élet meg a világ úgy általában túl komplikált ahhoz, semhogy magától létrejöhetett volna, de azt meg csont nélkül elfogadjátok, hogy a még ezeknél is sokkal komplikáltabb "isten" meg minden további nélkül létrejöhetett magától ill. "létezhetett mindig is". :P

"A kereszténység, nem csupán ere ad egy választ de fontos erkölcsi és filozófiai tanításokkal van tele."

Hajajj... :D Ó, igen, azok aztán fantasztikusak, tényleg. :)

Öld meg a gyerekedet, ha rosszat szól rád: 2Móz 21:17

Öld meg a melegeket: 3Móz 20:13

Öld meg azt, aki menstruáló nővel hál: 3Móz 20:18

Asszonynak kuss a neve: 1Ko 14:34

És még számos hasonló. Persze lehet azt mondani, hogy a mózesiek már nem érvényesek meg régen volt meg minden, de 1.) ezt már csak utólag mondjátok; 2.) ennyi erővel mindenre rá lehet húzni ezt, és a vége úgyis az lesz, hogy szépen kiválogatod a szövegből azt, ami neked tetszik, a többit meg elhessegeted/elteologizálod, hogy nem is így meg nem is úgy, hanem így meg úgy. De akkor meg eleve minek szentírás, ha végül úgyis kiforgatod? Plusz ez a válogatás/magyarázgatás is ékes bizonyítéka annak, hogy megvan neked a _saját_ erkölcsi értékítéleted és bizony az sok esetben fejlettebb, mint a Bibliáé. :P

"Ha nem lennének vallások úgy léteznénk mint az állatok. Lennének közösségi szabályok, és ösztönök."

Könyvtárnyi irodalma van annak, hogy ez így miért hülyeség, úgyhogy ebbe bele sem megyek. Erről inkább csak annyit: nézz utána, melyek a legbiztonságosabb, legélhetőbb helyek világszerte, és ehhez képest melyek a legvallásosabbak. Meglepő lesz az eredmény, előre szólok. :) ( [link] )

"A vallás lényegét kellene megérteni hozzá, hogy miért van és miért szükséges egyáltalán."

Egyszerű: mert az agyunk arra való, hogy folyamatosan értelmet, logikát, összefüggéseket keressen és találjon abban a katyvaszban, ami körülveszi - hogy megérthesse a világot, tájékozódhasson és kiszámíthatóan létezhessen benne. Viszont ha nincs elegendő tudása, akkor értelemszerűen úgy kell magyaráznia a dolgokat, ahogyan tudja. És mivel a régi időkben az ember még kb. semmit sem tudott olyan alap dolgokról sem, mint napok és évszakok váltakozása vagy időjárás, ezért nem meglepő, hogy jobb híján szintén valamiféle önmagához hasonló, csak jóval nagyobb, hatalmasabb entitásokat képzelt el, akik az egészet létrehozták, mozgatják, stb.

De lásd fentebb, minél többet tudunk meg a világról, annál jobban látszik, hogy mindennek megvan a maga természetes oka, eredete, logikája és következménye. És sehol nincs az egészben egyetlen olyan pont sem, ahol bármiféle "isteni" beavatkozásra lenne szükség.

"Ez is hit kérdése, hogy elhiszed-e a "tudományos feltevést" miszerint egy majomtól származol."

Mutasd meg nekem, kérlek, hol állít az evolúciós elmélet ilyet. :) Segítek: sehol. Azt állítja, hogy az ember és a majom egy közös őstől származik - nem pedig azt, hogy az ember a majomtól.

Továbbá: ez az elmélet nem csak egy "felvetés", ahogy mondod, hanem ugyanolyan tény, mint mondjuk a gravitáció elmélete vagy a betegségek bakteriális természetének elmélete. Mindegyikre kismillió bizonyíték van, amelyek mind egyöntetűen igazolják folyamatosan az állítást.

Az evolúciós elméletet is alátámasztja minden egyes fosszília, de még inkább maga a minden földi életet összekötő DNS - a kettő együtt pedig mindennél szilárdabb bizonyíték. Ha ez neked csak mese, akkor az csak azt mutatja, hogy soha nem vetted magadnak a fáradságot, hogy jobban elmélyedj a témában. Ez viszont már nem a tudomány hibája.

Ezeken a dolgokon énis gyönyörűen végigzongorázhatnék és megcáfolhatnám, mint te tetted. A bökkenő az hogy se időm se kedvem nincs.

Viszont az kiemelném mindenképp hogy az ember már egy hihetetlenül komplex életforma ahoz hogy csak úgy kialakuljon. Szval választ nem adtál semmire, csak isten létezését cáfoltad meg mint jó ateistától várható, viszont ezzel a példáddal önmagad az ember létezését is megcáfoltad. És így tovább.

#15

De lásd fentebb, minél többet tudunk meg a világról, annál jobban látszik, hogy mindennek megvan a maga természetes oka, eredete, logikája és következménye. És sehol nincs az egészben egyetlen olyan pont sem, ahol bármiféle "isteni" beavatkozásra lenne szükség.

Mi van ha ezt csak te gondolod így?

Mi van ha Isten a rendnek az Istene, és minden természeti törvényt Ő alkotott, és nem fogja ezeket felrugni csak azért, hogy te hit nélkűl megismerd Őt?

A Bibliában le van írva, hogy lehet Őt megismerni, de erre az ateisták nem vállalkoznak. Ez épp olyan mint ha én kíváncsi lennék tudományos eredményekre, de nem vagyok hajlandó a megfelelő eszközöket ígénybe venni.

Én hívő katolikus vagyok és volt több ateista barátnőm is. Valamelyikük szintén szinte utálta a vallást, de soha nem volt ezzel gond. Kettőnk közül én éreztem kicsit rosszabbul magam.

Dicséretes, hogy szeretnél felé közeledni ilyen szempontból! Természetesen nem várható el, hogy a semmiből hívővé válj.

Szerintem úgy könnyebb, ha néha beszélgetsz vele erről. Megkérdezed, hogy mi az, ami miatt ő hisz, mit jelent számára.Meghallgatod és nem mész bele heves vitába. (Bár valaki szeret, és kiderülhet sok minden ezekből, de valószínűleg közeledni nem nagyon fog az álláspontotok, inkább veszekedéssé fajulhat el.)Tehát a legjobb, ha megpróbálod őt megérteni.

Ha mélyen hívő, lehet, hogy megkér rá, hogy menjetek el együtt templomba. Mondd meg neki, hogy elmész vele, de nem rendszeresen, legalábbis ha nem fog tetszeni amit látsz és hallasz (ismerek olyat is, aki elvileg ateista, de szívesen elmegy néha pl. zsidó szertartásokra, mert szépnek vagy érdekesnek találja).

Remélem segítettem.

Ha tényleg közelíteni szeretnél a dologhoz, akkor járjatok együtt templomba, senki előtt ne feszengj a kívülállóságod miatt és ne tulajdoníts jelentőséget a reakcióiknak, legtöbben tényleg tudnának összeszedettebbek is lenni, de ez legyen az ő problémájuk... Ha beülsz telefont nyomkodni és időnként felkapod a fejed valamire, és ezt nem hibakereső módban teszed, meg nyilván nem is bízol vakon a szavakban és érzetekben, akkor is már együtt vagytok, már van min kedélyesen összekülönbözni egész héten. :) És ez már rég nem az alapkérdés, amit nyugodt szívvel meghagyhatsz magadban "tisztázatlan" stádiumban, mintegy megengedve, hogy igaz legyen. Gondolatkísérlet, ami néha meglepő irányokba visz.

Ha jól csinálod, akkor megnyílsz más vallások irányába is, és gyűjtesz pár igazán fejropogtató kérdést a meglevő millióhoz, de megéri. Az a valódi kétkedő, és nem az, aki egyesével kétségbevon bármit, amit nem is biztos, hogy eléggé ismer.