Mi fontosabb: a személyes tisztaságunk, vagy a való életre gyakorolt közvetlen vagy közvetett hatásunk? Vállalnád-e a gonosz szerepét, ha ezzel némileg enyhíteni tudnál a mindenképpen bekövetkező rosszon?

(Hosszú lesz.) Igazából az extrém példát emberi környezetben képzeltem el, de a könnyebb elképzelhetőség miatt egy életszerűbb helyzetben, állatokkal írom le.

Képzeljük el, hogy van egy olyan helyzet, hogy kapsz egy lehetőséget egy állattelepen dolgozni. (A gyakorlati szempontokat most tegyük félre: hogy már van állásod, vagy hogy allergiás vagy az állatszőrre, ésatöbbi. :) Most csak a dolog etikai része érdekes.) Szóval a szitu az, hogy a telepen egy évig kellene dolgozni, gondozni az állatokat és hízlalni őket, tulajdonképpen előkészíteni őket a halálra, és az egy év letelte után elvinni levág(at)ni, a halálba vezetni/kísérni őket. Rajtad kívül még négy ember jöhet szóba a munkaadó szerint. Ez a négy ember viszont totál szadista hajlamú, és élvezetét leli a gyengébbek, kiszolgáltatottak bántásában. (Te pedig, induljunk ki abból, humánus vagy.) Tehát csak ti öten jöhettek szóba, és az ötből négyen szadisták. Az állatok megmentésére, és egyéb kibúvókra nincs mód, a terv minenképpen az, hogy egy év után mennek a kés/balta/akármi alá, akkor is, ha a szívedhez nőttek. Mit tennél ilyen esetben? (Most ne vegyük figyelembe azt a "mentséget" sem, hogy a húsra szükségünk van a táplálkozás miatt.) Nemet mondanál azzal, hogy ez borzalom, és nem tudnál az év letelte után a szemükbe nézni, megszakadna értük a szíved? (Tudom, ez így érzelgősen hangzik, és nem így megy a valóságban, de ez egy elképzelt helyzet, mondjuk, hogy itt megszeretnéd az állatokat az egy év alatt, és ők is téged, és megbíznának benned.) Vagy pedig elvállalnád, mert tudod, hogyha nem teszed, akkor a másik négy közül kerül ki valaki, és úgy az állatok sokkal rosszabbul járnának? Mert mindenféleképpen le lesznek vágva, ezen változtatni már nem lehet, de hogy addig is hogy telik az életük, milyen lesz az az egy év, az nagyon nem mindegy. Az életben maradás az állatoknak nem opció, tehát az egyik oldalon áll az, hogy egy évig jól bánnak velük, aztán megölik őket, a másik oldalon, hogy egy év kínlódás után mennek meghalni. Vállalhatja-e szerintetek az ember a "gonosz" szerepét, ha tudja, hogy ez csak a látszat, mert igazából jót tesz, mert egy mégrosszabbtól kíméli meg azokat, akiket majd bántania kell? (Persze nem gonoszak az állatgondozók és mészárosok sem :), hiszen ennünk kell - és most a vegetarianizmusról ne vitázzunk, az más téma - szóval ezt a gonosz szót azért tettem idézőjelbe, mert eredetileg nem állatokkal, hanem emberekkel képzeltem el a helyzetet, ahol nem mondhatjuk, hogy a táplálkozásunk miatt muszáj őket bántanunk.) És amikor az állat, aki elárulva érzi magát az év leteltével, és kérdőn és értetlenül néz rád, akkor mondod magadban: "Bárcsak értenéd, bárcsak meg tudnám magyarázni! De értetek tettem." Vagy pedig a tisztaságot ("mosom kezeimet") választanád inkább, ahol nem kell résztvenni ilyesmiben, sem a lelki terhet elviselni, viszont a hétköznapi, békés életedet élve ott lenne az eszedben, hogy most a négy másik szadista közül valamelyik éppen bántja a szerencsétleneket?