Ki hisz istenben?

>Anyag nélkül hogyan lesz anyag?

Mi köze van ennek bármihez? Ez egy tipikus ezós ál-kérdés, amivel, mivel általában senki nem tud rá válaszolni, bármit meg lehet "magyarázni".

Így lesz anyag nékül anyag: két tömeg nélküli részecskéből (bozonból, pl. fotonból) keletkezik két tömeggel rendelkező részecske (amit anyagnak hívhatunk), leginkább fermion, pl. egy elektrom-pozitron pár. Tessék.

[link]

Feltételezem, hogy arra akartál kilyukadni a kérdéseddel, hogy nem tudjuk pontosan ma sem, hogy mi volt az ősrobbanás előtt, illetve hogy mi indította el. Ez így van, de ennyi az egész, nem tudjuk (még). Semmi sem indokol semmiféle felsőbb hatalmat, egyszerűen még nem tuduk.

Ennyi a logika az egészben: az ismereteink hiánya önmagában nem tételez fel teremtőt.

Hámori József. - Ez a XVIII. században következett be viharos gyorsasággal, részben az enciklopédistáknak köszönhetően, akik úgymond "talpára állították" a tudományt - olyannyira, hogy a XIX. században a tudósok már "ex officio" nem voltak vallásos emberek. Aztán jött a XX. század óriási fejlődése (az összes tudományos felfedezés 99 százaléka a XX. században született meg), és ehhez képest azt tapasztaljuk, egyre többen gondolják azt, hogy valami másnak is kell lennie a matérián kívül. A "mesterem", Szentágotai János professzor, vagy Sir John Eccles, a Nobel-díjas neurofiziológus köztudottan hívő emberek voltak - egyébként én magam is az vagyok. Nem mindent tudunk megmagyarázni kizárólag tudományos érvekkel - valami másra is szükség van.

(Mindentudás Egyeteme klubestjén a KOGART Házban, ahol Fábri György vezetésével Hámori József agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alelnöke, Kampis György filozófus, az ELTE-TTK professzora, és Béres Tamás evangélikus lelkész, a Jesenius Központ munkatársa beszélgettek.

Ezt csak úgy írtam, hogy nem csak az hisz Istenben aki egy szinten van egy dióval. Mindenkinek saját dolga hogy miben hisz. Szerintem senki nincs itt aki olyan színvonalon tudna a tudomány vagy hit mellett érvelni mint amit megérdemelne. Ez a téma örök vita lesz, de kérem emberek, ne csináljátok már ezt hogy aki hisz arra azt mondjátok hogy tudatlan. Nem lehet mindent tudni

"Nem mindent tudunk megmagyarázni kizárólag tudományos érvekkel - valami másra is szükség van. "

Kezdetben a tüzet, a Napot, a Holdat, az égboltot, a csillagokat, a gravitációt, a szelet, a havat, az aszályt, az özönvízszerű esőzéseket, a sáskajárásokat, a meteorbecsapódásokat, a tűzvészeket, a különféle betegségeket, és még rengeteg minden mást is isteni jelnek, ténykedésnek tekintettek. Aztán apránként mindről kiderült, hogy semmiféle teremtői háttérmeló nincs a dologban, pusztán a természet szeszélyeinek, sokszínűségének, változékonyságának köszönhetjük ezeket a dolgokat. Ahogy egyre több és több ismeretet szereztünk az embernek is helyet adó világról, úgy derült ki rendre mindenről, hogy nincs mögötte isteni ténykedés, pusztán a természeti törvények, fizikai kölcsönhatások okozzák ezeket a jelenségeket. Ha ezt végigtekintjük, átlátjuk, akkor már maga a puszta logika is azt diktálja, hogy teremtő nincs, csak még nem ismerjük eléggé a világot ahhoz, hogy mindent meg tudjunk magyarázni, minden jelenségre logikus és alátámasztható választ tudjunk adni. Mindezek után egyszerűen érthetetlen számomra, hogy egyesek miért érzik mégis égetően szükségesnek azt, hogy még mindig, mindenáron bele kell erőltetni a világba valahová az istenképet, a teremtő létét.

Sokat gondolkodtam ezen. Arra jutottam, hogy minden embernek megvannak a maga korlátai. Ahogy gyűlik az információ, az ismeretanyag a világunkról, úgy kell egyre nagyobb rendet teremteni ezen információk között, úgy kell egyre komplexebb formában látni, szemlélni a világ felépítését, működését. Egy bizonyos szint után már átláthatatlannak, követhetetlennek tűnik, tűnhet a sok szál, kapcsolat, kapcsolódási pont. Az embernek megvannak a maga korlátai. Ez minden embernél más és más, így minden ember más és más szintig képes a világ működését átlátni. A korlátaink elérése után már nem tudjuk logikával követni ezeket a kapcsolatokat, hézagosnak, lukasnak, düledezőnek kezd tűnni az egész világkép-építményünk. Az embernek, ha elérte a korlátait, szüksége van egy mankóra, egy pótkerékre, támasztékokra, hogy a magában felépített világképe állva tudjon maradni, ne tűnjön hézagosnak, logikátlannak. Ez a mankó, támaszték lehet az istenkép, a teremtő, ebbe tud kapaszkodni, ezzel tudja megőrizni a világképének stabilitását, még mielőtt összecsapnának a feje felett a hullámok. Ez egy természetes folyamat, nem elítélendő, nem megmosolyogandó, egyszerűen ez van. Szerintem ez a magyarázat arra, hogy sok embernek egyszerűen szüksége van arra, hogy feltételezze a teremtő meglétét, ill. annak ténykedését a világunk kialakulásával, működésével kapcsolatban.

45: nehéz lehet neked..

Egyébként, a hívőket hagyjad csak, ők tudják az igazságot. Mi csak sajnálunk. /Nem rosszindulatból mondtam./

Kérdező: Istent nagybetűvel kell írni. Én hiszek.