Asztrálutazás. Hogyan?

A gömblátás nagyon érdekes állapot :)

Eddig csak egyszer néztem szembe önmagammal, furcsa volt, igyekszem elkerülni az ilyen szituációkat.

Mit érzel az alatt, hogy gömb látás?

Azt hogy szembenéztél magaddal azt úgy értelmezem, hogy láttad a saját testedet így van?

Na most a természetes és spontán kilépésnél semmi extra érzés nincs, se légzéssel se semmivel. Csak egyszerűen elengedi magát az ember és arra koncentrál hogy a fejtetőn eltávozik kifelé. Kiemelkedik a fejtől kezdve... nem tudom másképp leírni mert semmit nem érez az ember olyankor semmit!!

A másik kell hogy legyen egy célod, valaki akit látni szeretnél. Erre gyakran kell gondolni több napon keresztül eleinte ha lefekszel arra koncentrálni hogy a fejtetőn kilépsz és elmegyünk" Te és a lelked a szeretet emberhez-- segít ha az illető mondjuk beteges és azért aggódsz rég láttad-- erre jobban rávehető" a lélek.

Próbáld meg lesimítani az agy felszínét, hogy nyugodt legyen, ne legyen benne feszültség erős, mert az vissza fogja a lelket.

Gömblátás, amikor nem csak azt látod, ami előtted van, hanem hátrafelé, fölfelé, lefelé is mindent, ugyanabban az időpillanatban.

A többit amit írtál, nem nagyon tudom értelmezni, mivel én mindig spontán élem meg, nem gondolok távozásra, nincsenek céljaim, egyszer csak megtörténik. Ilyenkor csak figyelek, igyekszem megfigyelni, hogy mi van körülöttem. Erős szívdobogás azután van, hogy visszatértem, ami szerintem teljesen normális, mert nagyon izgalmas élmények ezek :)

Ez már zavaros... a léleknek nincs szeme amit lecsukhatna.

Ha valóban elhagyod a testedet mit feltételezed, tehát nem egy hallucináció, akkor úgy győződhetsz meg róla hogy igaz-e, hogy arra koncentrálsz hogy olyan valakit látogatsz meg aki beteg és a lelked gyógyítani akarja.

Ha a lélek karjával gyógyítani kezdesz, tehát megemeled előre, akkor meg kell hogy lásd önmagad abban a fazonban.

Így bizonyosodhatsz meg arról, hogy valóban kilépsz vagy csak egy álomkeltette illúzió.

Máskülönben a lélek nem igen mutatja meg önmagát, mert egy kicsit bizony sokkoló a látványa még egy alsókaré is.

Szerintem mindenkinek egyéni lehet az útja/látásmódja.

Arra reagáltam, hogy te még nem tapasztaltál gömblátást, de természetesen a szemre, mint fizikai szervre gondoltam, hogy csukva van, nem a lélekre.

Furcsa, hogy mennyire nem értjük egymást, pedig (jó esetben) ugyanarról beszélünk.

Persze hogy nem értjük egymást holott azonos valamiről váltunk szót. - hisz ha én kiléptem a testemből-- nem a saját testem figyeltem, ami komában ott maradt addig, hanem már valahol messze voltam.

lélekként viszont csak egyszer láttam mindent önmagam (a lélek körül!!) körül, amikor a Földünk közepén magma előtt álltam és az megnyílt. A kiáramló részecskék körbe fogtak és akkor volt olyan érzésem, hogy magam mögé is látok. Máskülönben a léleknek "csőlátása" van, amely mindig valamire irányul, és arról alkot ítéletet.S minden más nem létezik akkor, annyira erősen összpontosít a lélek energia.