Hogyan tudok Istennek tetsző életet élni?

A legfennsőbb titok — Istenről...

avagy

Vulpes „Scepticus” Optimus Praetor (Baksai-Róka Béla) Dialektikus Posztulátumai

Az isten fogalom kultúrtörténeti jelentőségű megjelenése, voltaképpen nem más, mint rettegés „kozmikus árvaságunk” tudomásulvételétől, irtózásunk annak beismerésétől, hogy NINCS „TEREMTŐNK”; hogy létezésünk pusztán olyan természeti folyamatok következménye, amelyek BÁRMIFÉLE FELSŐBB IRÁNYÍTÁST NÉLKÜLÖZNEK. Nem bírnánk elviselni ugyanis, ha kiderülne: az „Atya” nem létezik...! Ezért — mivel szükségünk van rá — MI MAGUNK ALKOTTUK MEG ŐT! Csakhogy minden létezők urának fölibénk emelése egy olyan új tényező bevonásával egészít ki egy — egyes részleteiben tapasztalati tényekre épített, túlnyomó részt azonban, csak elméleti alapokon megfogalmazott és magyarázott, s végérvényesen teljessé talán soha nem tehető — „képletet”, mely tényező végső soron szükségtelenül túlbonyolítja a már eddig is meglehetősen összetett formulát. Egy Isten létében, méghozzá örök időktől létezésében való hit, ugyanis semmivel sem visz közelebb az alaprejtély megoldásához, nevezetesen: a Mindenség létezésének problematikájához. Az öröktől fogva létező Istenben való hit kinyilatkoztatása ugyanis olyan, mint ha azt mondanánk: a Világegyetem maga, öröktől fogva létezik; márpedig a Világegyetem létezik, ezt tapasztalatból tudjuk. Tehát nem látom be, mi okunk is lenne arra, hogy olyan — új — fogalmat vezessünk be a körülöttünk létező világ látszólag könnyebb megérthetősége, vagy elfogadhatósága okán, amely végül is — ha mélyebben belegondolunk — csak tovább bonyolítja a helyzetet; Isten létének feltételezésével ugyanis megkerülhetetlenül egy újabb teremtés-problémával szembesülünk, nevezetesen avval, hogy: és KI TEREMTÉ ISTENT...?

A Mindenségnek nincs szüksége senkire. — Senkinek sincs szüksége az EGÉSZ Mindenségre.

A Mindenségnek nincs szüksége Istenre sem. — Még Isten sem tudna mit kezdeni a teljes Mindenséggel...

A Mindenségnek nincs szüksége az Emberre sem. — Csak az Embernek van szüksége a Mindenségre és Istenre.

Magyarázatok — bizonyítás helyett (merthogy egy posztulátum, mint olyan, nem igényel bizonyítást):

Ami a Mindenséget illeti, nos „ő” — minthogy öröktől fogva s örökkön-örökké létezik — köszöni szépen, de jól el van magában is..., egy (vagy akár több) isten nélkül is.

A továbbiakat illetően:

Mit is tudna kezdene bárki is — akár (egy) isten, vagy az Ember — egy egész Univerzummal...? Csak egy antropozófiásan „fixált”, szűklátókörű ember hiheti, hogy bárkinek is hiányoznánk, mi, Emberek, ha netalán-tán úgy tűnnénk le egyik pillanatról a másikra a Mindenség színpadáról, hogy még árva nyom sem maradna utánunk... Nem hiányoznánk! — Még Istennek sem...!

Csak MI, Emberek hisszük, hogy Isten (egy isten) a „tenyerén hord” bennünket! Csak NEKÜNK van szükségünk mindenféle megerősítésre (így többek között, a HIT által nyújtottnak vélt megerősítésre is) — kozmikus magányunk elleni védekezésül. Csak MI feltételezzük, hogy Istennek szüksége van ránk! Ám, ha létezne is Isten, ő már időtlen-időktől fogva egy nőre (egy isteni nőre) — egy istennőre — vágyna, de nagyon...! (Nekem ne mondja senki, hogy Isten a fiúkat szereti...)

Ha ugyanis létezett volna valaha is (Isten), ő egy másik istent (Istennőt) teremtett volna elsőként magának, nem pedig az Univerzumot! Egymagában ugyanis soha sem lett volna képes végbevinni a Teremtés hatalmas munkáját! Arra ugyanis EGY (egyetlen) isten olyan kevésnek bizonyult volna, mint mazsola a térdkalácsban... (A Tadzs Mahalt sem egyetlen ember építette, csak egyetlen ember építtette! — mecsoda különbség...)

Ha tehát már létezett vón’ Isten valaha is, ő bizony egy „takaros” kis Istennőcskét formázott vón’ a keze alatt gyúrt agyagbúl (még hatodik nap hajnal előtt), egyből, nem pedig az örök „lúzert” — a mindörökre vesztes Embert — emelte vón’ státusz helyre (isten tudja, milyen kegyből), De a „Teremtő Atya”, s lelke párja, bízvást „gyártott” vón’ még — felnövekvő „munkatársnak”, no meg kettejüknek örömeként — sok kis Isten-„csemetét” is egykor, kiknek bizony szertelen mód’ „zsibongása” úgy töltené Kozmoszunknak sok-sok terét mára, mint hajdan büszke Athén város fórumát a démosz-tömeg zajongása...

De kérdem én most végül, mégis, hol vannak ők: a kisistenek, és hol van Anyjuk s Atyjuk, a Mater Supremus s a szakállas Nagy Úristen...?!

A Mindenségnek nincs szüksége senkire. — Senkinek sincs kiváltsága Mindenre.

A Mindenségnek nincs szüksége Istenre. — Még Isten sem formálhat jogot a Határtalan Mindenre.

A Mindenségben bűntelenség adaték a születendő Embernek. — Klerikális maszlag csak, mit sokan hisznek eredendő bűnének.

A Mindenségnek nincs szüksége Emberre. — Az Embernek van szüksége a Végtelenre, s Istenre.

A Mindenségben nem születék Mária fia Istentől. Ha ugyanis úgy esett vón’, nem a sírból kél fel, hogy térjen vissza magasságos mennyekből...

A Mindenségben oly sok minden születhet, ám Isten-fivé senki fia nem lehet...

A hitről és hittételekről...

Hinni valamiben olyan, mintha eleve lemondanánk abbéli vágyunkról, hogy meggyőződhessünk a dolog vagy fogalom létezésének bizonyosságáról. A hit tehát — ahogy mondani szokás — a nem látott dolgok felőli bizonyosság. De ha csak hiszi az ember, hogy tehetséges valamiben, ám nem tesz meg a kibontakozásért mindent, mi becsülettel megtehető, hogy tudván tudja, s látva lássák mások is: tehetsége tény-való és színigaz, akkor jobb, ha bele se kezd a dolog művelésébe...

A hit olyan emelkedett, különleges lelki állapot, amely ugyan ösztönzője lehet az emberiség eszmeileg magasztos vagy káros művészi, társadalmi, történelmi jelentőségű (és akár ember feletti nehézségek árán elért/elérhető) teljesítményeinek, de ha Kolumbusz nem lett volna meggyőződve arról, hogy nyugat felé hajózva egy idő után partot érhet, akkor talán sohasem mert volna belevágni élete legnagyobb kalandjába; annak magabiztos végbeviteléhez ugyanis a genovai hajós határtalan elszántsága és hite, valamint a spanyol királyi család bizalma és nagyvonalú támogatása együttvéve is édes-kevés lett volna. Neki ugyanis TUDNIA KELLETT, hogy a Föld — mivelhogy gömbölyű — körülhajózható; és miután majd nyugat felé elindul, előbb-utóbb EL KELL, HOGY JUSSON a mesés keletre — Kínába! Hogy mégsem oda jutott — mert alábecsülte a Föld méretét és nem tudta, hogy Ázsia és Európa között létezik még egy hatalmas óceán és egy jókora kontinens is —, nos az már egy másik történet...

„Ha létezne Isten, és isten volna, a gonosz(ság) (a Sátán) bizony halott volna…!”

— Vulpes „Scepticus” Optimus Prætor (Baksai-Róka Béla)

Ennyire egyszerű…

Ez PERDÖNTŐ…!

De azért még egyszer „rávilágítok”. Lássuk csak: Akinek van egy juh-nyája, és HAGYJA, hogy azok:

● száj- és körömfájást kapjanak, vagy

● elférgesedjenek, netán

● paraziták lepjék el őket, és

● májmételyt kapjanak, esetleg még

● meg is vesszenek (merthogy a juhok is válhatnak veszetté…!), végül pedig

● egymásnak esve olyannyira őrült mód’ „szétficánkolják” a juh-hodályt, hogy zárlatot okozzanak, aminek következtében KIGYULLADJON ÉS LEÉGJEN A HODÁLY (benne a juhokkal…), majd pedig a pásztor még azt is elnézze, hogy a tűz átterjedjen A LEGELŐ MELLETTI ERDŐRE IS!, vagy „jobb” esetben csak hagyja kiszabadulni az őrjöngő juhokat, „akik" összetiporják a veteményeskertet (a „pásztor” szépen viruló veteményeskertjét…),

szóval az a „pásztor”, aki ENNYIRE MAGÁRA HAGYJA AZ Ő JUHAIT, és SEMMI MÓDON NEM AVATKOZIK BE (merthogy korábban megadá nékik az ő nagy „szabad akaratukat”…), az legenyhébben fogalmazva is: ALKALMATLAN A FELADATÁRA!

Az emberiség azonban PONTOSAN ILYEN — MAGÁRA HAGYOTT — „JUHNYÁJ” MÓDJÁRA VISELKEDIK, ezt lássuk be! Ezért hát mégis csak az van, hogy a „teljhatalmú” „pásztor” vagy elmebeteg, vagy korlátozva van hatalmában (ekkor viszont nem is teljhatalmú…), vagy egészen egyszerűen NEM IS LÉTEZIK!

Ennyire egyszerű…

Ez PERDÖNTŐ…!

A Bibliát elhivatott (esetenként tanult), ám döntően mégis tudatlan és elfogult emberek írták, NEM az Atyaúristen rakta elébük (elibénk)...

A „Könyv”-nek (t. i. az Ótestamentumnak) már a legelső oldala is ellentmondásoktól terhes! (Az Újtestamentumról már nem is beszélve...) Krisztus nyilvánvalóan rendkívül karizmatikus személy lehetett, ámde... — na, ezt most inkább nem fejtem ki.

Ámde, ha afelől tekintünk a „problémára”, mármint arra a filozófiai felvetésre, hogy tudniillik: mi volt előbb: a Mindenség é, avagy peniglen az „Atya”?, akkor látni kell, hogy még az Atyaúristennek sem lehetett volna választása! Ő is csak a helyben lévő „készletből” — t. i. a végtelen kiterjedésű és örök időktől fogva létező energiatérből — dolgozhatott (volna)!

Ez színtiszta formállogika!

Egy az embernél messze magasb’ rendűnek vélt — akár kvantumfizikai szinten „működő” — szellemi lény (t. i. a legendai „Atya”) ugyanis nyilvánvalóan messze bonyolultabb felépítésű is kell(ene), legyen, mint az az energiatér, ami az „Atya” által az energiatérből „gyúrt” univerzum (a mi jelenlegi világegyetemünk) „megalkotására” rendelkezésre állt! (Ha és egyáltalán…) Az „Atya” azonban nem lehetett az ELSŐ létező! Ez ugyanis bődületes önellentmondás! — És itt nem lehet „transzcendenciával” meg „csodával” előhozakodni. Az itt nem játszik. Csodák és transzcendentális lények nincsenek. Még a VÉLETLEN, mint olyan, sem létezik! Csak szerencsés vagy szerencsétlen kimenetelű sorozatban egymásra épülő — kaotikusan törvényszerű (vagy törvényszerűen kaotikus, ahogy tetszik…), és/v. tudatosan szervezett — folyamatok léteznek.

Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy a végtelen (egyszerű) energiatér örök időktől fogva létezik, mely ÖNNÖN LÉTEZÉSÉNÉL FOGVA felfoghatatlan eónokat felölelő ciklusonként képes „kisarjadzani”, majd fokról-fokra mind bonyolultabb és bonyolultabb — anyagi (vagy antianyag) természetű — manifesztumokat (univerzumokat) „szülni”! Ám az ODA-VISSZA FOKOZATOSSÁG elve benne MEGKERÜLHETETLEN!

A végtelen energiatérből egy adott cikluson belül felfoghatatlan mértékben bonyolulttá szerveződő anyag (értve ez alatt, akár a kvantumfizikai szinten bonyolulttá szerveződött anyagot is) keletkezése NEM ELŐZHETI MEG az alacsonyabb szervezettségű és kevésbé bonyolult anyagformák megjelenését! És viszont: egy létező univerzum egy bizonyos helyén már felfoghatatlan mértékben bonyolulttá szerveződött anyag (vagy antianyag) a ciklus végén NEM ÉLHETI TÚL az adott univerzum létezése történetének egy pontjától általánosságban is mindinkább a szervezetlenség és egyre kisebb mértékű bonyolultság (entrópia) irányába „működő” anyagot (vagy antianyagot)! (És itt nem mondtam ellent a korábbi [20-as számú] jegyzetemben leírt — az értelem és a kreativitás letéteményeseinek a Mindenség egy rejtekhelyén való meghúzódása — teóriámnak sem, merthogy ők TUDNI FOGJÁK, hogy a jövő — talán egy JOBB és minden tekintetben TISZTÁBB Mindenség — érdekében ÁLDOZTATNAK FEL!

Ennyire egyszerű…

Ott van a probléma, hogy folytassam lélekvirág gondolatait, mint ahogy Ő is írta, és próbálta megcáfolni VALAMI-féle személyszerű létezést, mint ahogy minden hívő azt gondolja, hogy Isten valamiféle abszolútum, valamiféle személy.

Mert mit írtál lélekvirág? --""aki ENNYIRE MAGÁRA HAGYJA AZ Ő JUHAIT, és SEMMI MÓDON NEM AVATKOZIK BE (merthogy korábban megadá nékik az ő nagy „szabad akaratukat”…), az legenyhébben fogalmazva is: ALKALMATLAN A FELADATÁRA!""

Először is tisztázzuk, az univerzum keletkezése s ebbe a Föld is beletartozik, egy atomi törvények szerint keletkezett, létező valami. az élet csupán ennek a törvényszerüdeségnek a folytatása, mert tök mindegy bolygó vagy élet mind kettő atomokból halmazából azoknak törvényszerű működése révén létezik.

Tehát azok az ERŐK, amelyek ezt az újabb lét-formát megalkották, amely az élet, maguknak is olyan létezőknek kellett lenniük, amelyek képesek voltak az univerzumi törvényeket felhasználva, fejlettebb és tudatosabb létformát megalkotni.

De ez nem jelenti azt sőt, egyáltalán nem tételezhető fel hogy valami személyes istenségek lehettek, inkább az -az igazság, hogy az ilyen alkotáshoz, mint az élet, energiára, és abból is TUDATOSSÁ vált energiákra volt szükség, nem pedig az ember által fantáziált istenszemélyre-jó és rossz megtestesítőjére.

Ma is részei ennek a bolygónak, egyik fölénk hajol védőn, a másik a talpunk alatt futkos, megteremtve a gravitációt és a felszabadult energiák terelgetését".

Mint ahogy az élet se működne energiák nélkül ezért van szüksége Energiára, amely mint minden energia két pólusú, így az életben is két pólusú lélek energia rendszer van. Amiből az egy, együtt pusztul a testtel, a másik viszont felszabadul. Minden egyes élettel újabb energia születik és növekszik, majd felszabadul a test-halállal és megtér" a földi nagy teremtő energiához, a Föld szívébe.

A Teremtést jól sejtette meg az ember, csak nem valami személyes és abszolútumok voltak, hanem saját bolygónk belsejében keletkezett, majd szét vált, két pólusú Energia alkotta az életet, mert megfelelő volt a Naptól való távolsága és olyan anyagok alkották a bolygónkat amely vizet és légkört biztosíthatott illetve amely alkalmas volt egy szénalapú élet, véletlen sorozataként a megalkotásra.

De amikor elért egy fejlődési szakaszt, mint bolygó-energiája- úgy távolodtak el a felszíntől és ezzel vége szakadt a "teremtő aktusuknak". Nem volt szükség nőre vagy férfire a teremtéshez, csupán annak megfelelő energia feszültségű pólusokra, a negatív és pozitív töltésekre, a FEHÉR és FEKETE TUDATTÁ vált energiákra.

Fantasztikusak, gyönyörűek és FÉLELMETES ENERGIÁK!

DE még korunkban is figyelmeztetik az élő világot a veszélyre-- ki-ki a maga helyéről. A FEkete arra figyelmeztet, hogy földrengés, vulkán kitörés várható.

A Fehér pedig arra, hogy aszteroida közeledik a Föld felé, vagy hogy a Naprendszerbe egy újabb bolygó fog érkezni, vagy is előttünk elhaladni.

Fantasztikus és csodálatos HIR-vivőik vannak, hatalmas kb. 30-50 méter nagy testű, csodálatos energia részecskék formálta LOVAK!! miért lovak? fogalmam sincs.

Az egyik az Fehér energia alkotta, a másik Fekete energia tömörülés.

De ahogy tapasztaltam, bármilyen formát képesek alkotni, még emberi testformát és még a hangot is utánozni.(hangot csak az egyik, a másik néma)

De az ember ebből MÁR semmit nem észlel, mert eltávolodott a természettől, merészen sütteti a hasát a tengerparton és még azt se tűnik fel számára, hogy minden állat eltűnt a környékről... mert az állatvilág vagy látja és hallja a jelzéseket, vagy csak megérzi a jelzéseket és elmennek a veszélyes zónából.

Először is az élővilág él a szerint a törvény szerint amit tudatilag kapott a teremtéssel.

az emberi faj egy más kategória, épp az intelligenciája az, amely meghatározza a természetét, öntörvényű, makacs, önző,hajlamos csak a saját kárából tanulni, s ha bármi szép sugallat érinti is a lelkét amit lelkiismeretnek neveztünk, azt hajlamos nem figyelembe venni.

Isten (Isteni Energiák) ahogy az ember nevezte, nem avatkozhatnak be közvetlenül az életbe épp azért, amiből vannak ŐK, valójában a magas feszültségűk pusztító hatással lenne az életre.

[link]

4.f.Miért akarunk hinni, vagy szükséges-e hinni egy láthatatlan Létben?

8. f. Csodálatos Földünk 1.

9. f. Csodálatos Földünk 2.

19. f. A két csodálatos lelkünk.

Nagyon ritkán előfordul, hogy egy-egy különleges képességgel rendelkező, vagy olyan állapotba került embert megközelítenek, mert lehetőség van rá, de csak azért, hogy segítsenek és tereljék a helyes irányba, mert ELTÉVEDT GONDOLATILAG vagy TÚL MESSZIRE MENT KÍVÁNCSISÁGÁBAN, ami már az életét veszélyezteti.

De máskülönben csak sugároznak és csak sugallatszerűen, gyengén.De az ember a saját maga teremtette ingyencirkuszaival volt mindig elfoglalva. Még a vallásossága is egy téveszmés színjáték- legyen hova tartozni, ha majrézik, de a prófétáit, a különleges képességű embereket mindig hagyta kivégeztetni, az is egy eseménynek számított! -- talán nem igaz??

Érdekes, h itt se írt senki igazából egyszerű értelmes választ a kérdezőnek, egy kivétel, aki azt írta, h kérdezze meg Istentől.

Csak a saját tetteid által nem tudsz megfelelni Istennek, és nem is tudsz segítség nélkül mindennek megfelelni.

Valódi segítséget ebben önmagában még a Biblia tanulmányozása és ismerete sem elegendő, ergo kérd Jézust, h segítsen, plusz tanulmányozd a Károli féle Bibliát. Mialatt így teszel, ahhoz is kérd Jézus segítségét!