Hogyan tudok Istennek tetsző életet élni?

Kedves Juhvik!

Azzal a gondolattal, hogy foglalkoztat téged az Istennek tetsző életet, valamint, annak módja, hogy hogyan tudnál ennek megfelelően élni, már biztosan megörvendezteted vele.

Hogy milyen a neki tetsző élet? Nos először is vizsgáljuk meg, hogy milyen személyiséggel is rendelkezik a mi teremtő istenünk. Ezt a legjobban az ő ihletett szava, a Biblia tartalmazza. De maga a teremtésmű is árulkodik az ő fantasztikus szuverenitásáról. Ahogyan azt a bibliában az 1János 4. fejezet 8-as verse írja: "Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet." Isten nem csak szeret, hanem ő maga testesíti meg a szeretetet. Ha szeretjük őt, azzal még inkább el nyerhetjük tetszését. A másik: Istennek van egy ellensége. Egy ellensége, kinek neve Sátán. Ő az a bukott teremtménye, aki először esett bűnbe. Sátán kétségbe vonta Isten uralkodási jogát, illetve annak helyességét. Folyamatosan vádolja Istent, és minket, embereket is félre vezet, hogy ne a teremtő életadónkat kövessük. Éljünk hát olyan életet, mellyel tanúskodhatunk Isten mellett Sátán ellen, hogy csak az igaz Isten uralkodása lehet jó és elfogadható számunkra. Hogy ezt miként tehetjük meg, arról bővebben ír a biblia. Ha szeretnél többet megtudni, kérlek írj privát üzenetben, és nagyon szívesen segítek neked ebben. Itt dióhéjban foglaltam össze a dolgokat, de bővebben is tudnék erről beszélgetni veled.

Az élet szabad akarattal teremtetett, csak rajtad áll hogy két lábon járó ostoba, önző, hazug teremtmény leszel, vagy Emberként élsz használva mind azt a szépet és jót amit a lelked sugall= lelkiismereted.

Aztán vagy Emberré válasz és tiszta lelked halhatatlanná, vagy gazemberré és a lelkedet pusztulásra ítéled, mert nem fog eljutni az isteni Energiához a Föld szívébe, mert a szennyezett lélek lelassul és elpusztul az utolsó-úton.

Lehet sok okosságot mondani és tanácsból is van rengeteg. Az ember rendkívül leleményes. A legjobb, ha előveszed a Bibliát és elkezded az Újszövetséget olvasni. Ezzel párhuzamosan keress egy hiteles lelkipásztort, aki segít a kérdéseid megválaszolásában, mert azok biztosan lesznek. Ajánlok néhány olyan gyülekezetet és elérhetőséget, akik szeretettel fogadják a kérdéseidet:

[link]

[link]

ha@ali91.hu

r.barnap@gmail.com (az én címem)

Jónak tartom még az Agapé Gyülekezetet, Autonóm Gyülekezetet, Golgota Gyülekezetet stb.

BEVEZETŐ

„Isten halott!” — mondotta Nietsche.

„Nietsche halott!” — replikázott egy niemand, Isten nevében legott.

Isten még csak nem is létezett! — mondom ki a végső verdiktet én, hisz’ nem volt rá szükség sem a végtelen idők kezdetén — merthogy egy végtelen energiatérben nincs ilyen kitüntetett esemény —, és nem jön el Isten „ítélni” ítéletnapig sem, hisz’ ebben az univerzumban az is csak egy legendásan ostoba remény…!

— Vulpes „Scepticus” Optimus Prætor (Baksai-Róka Béla) 2010. 05. 23-24.

Az istenhit a gyöngék és tudatlanok reménysége. — egy isten nem lenne istenhívő…!

— V. „S”. O. P. 2010. 04. 01.

Az istenhit nem más, mint gyáva felelősségáthárítás! — V. „S”. O. P. 2010. 08. 22.

Ha létezne Isten, és isten volna, a gonosz(ság) (a Sátán) bizony halott volna…!

— V. „S”. O. P. 2010. 03. 05.

Lehangoló következtetések:

Mivel a világ olyannyira telve van gonoszsággal, ezért ha mégis létezik Isten, akkor vagy az van, hogy ő maga a Sátán is egyszemélyben — ez esetben tudathasadásos elmebeteg kell, hogy legyen —, vagy pedig nem teljhatalmú, ekkor viszont nem is isten!

Ha pedig egy entitás nem rendelkezik isteni attribútumokkal, semmilyen alapon sem tekinthető örök időktől fogva végtelen időkön át létezőnek, vagyis tehát nem alkothatta a Mindenséget, és nem lehet ura a történelemnek sem.

Végkövetkeztetés: Az úgynevezett meggyőződéses istenhívők tehát, vagy egy imádatra teljességgel méltatlan elmebeteghez imádkoznak — ez esetben megalkuvón szolgalelkű képmutatók —, vagy pedig egy képességeiben és hatókörében meglehetősen korlátozott személyhez (legjobb esetben is csak félistenhez), ez esetben sajnálatra méltóan rövidlátóak. Ám a legvalószínűbb mégis csak az, hogy egy soha nem is létezett, soha nem is létezhető vágyképet ruháznak fel az istenség attribútumaival, és őhozzá zsolozsmáznak templomaikban. E szerint viszont: csak szimplán nevetségesen ostobák…

— V. „S”. O. P. 2011. 11. 18.

A Mindenség létezésének nincs értelme és célja, vagy ha van, akkor az NEM AZ EMBER. Az ember ugyanis úgy fog letűnni a Mindenség színpadáról, hogy a legcsekélyebb lehetősége sem leend a Mindenség létezésének befolyásolására. Egy értelem és cél nélküli entitás tehát létrehozott („megszült”) egy értelemmel bíró — és jó esetben önmaga elé célt kitűzni is képes — entitást, mely entitásnak azonban semmi lehetősége sincs arra, hogy az őt szülő entitás létezésére bármiféle ráhatással is lehessen. A Mindenség és az ember viszonyrendszere tehát teljességgel egyoldalú. Csak a mindenség bír befolyással az ember létezésére, ám az embernek nincs semmiféle lehetősége — valamiféle visszacsatolás útján — befolyást gyakorolni a Mindenség létezésére. A Mindenség tehát túl fogja élni az embert, anélkül, hogy az embernek a legcsekélyebb lehetősége is nyílhatna a Mindenség létének befolyásolására. A Mindenség tehát túl fogja élni az embert, méghozzá olyan felfoghatatlan mértékű eónokon át fogja túlélni, melyekhez képest az emberi faj keletkezés- és létezés-történetének teljes időtartama is kisebb léptékű, mint a tiszavirág létezésének teljes időtartama a naprendszer létezésének teljes időtartamához képest.

Az előbbi összefüggések minden józanul tárgyilagos gondolkodásra képes embert arra kell, hogy késztessenek, hogy vegye számításba Isten létezése szükségszerűsége gondolatának elvethetőségét, de legalábbis e gondolat súlyos megkérdőjelezhetőségét.

— V. „S”. O. P. 2012. 05. 18.

A bevezetés lezárásául még egy fricska: Nem az az igazán fontos kérdés, hogy ki, és mikor teremtette a mindenséget, hanem az: mennyi ideje van még hátra, miután színre lépett az ember…?! — V. „S”. O. P.

Hoppá…!

KITÁRGYALÁS

Rávezető:

Arthur C. Clarke-nak volt egy „meglátása”, ami szerint az IDŐ a mi igazi és legfőbb ellenségünk... — így hangzik: „Nehéz az időre nem ellenségként gondolni. Bizonyos értelemben az emberi civilizáció minden eredménye egy-egy trófea, amelyet az ember az idő ellen vívott küzdelmében nyert.”

Vulpes „Scepticus” Optimus Prætor (Baksai-Róka Béla) tiszteletteljes különvéleménye (melyet csaknem 7 évvel ezelőtt fogalmazott meg) a következő: Nem az Idő a mi legfőbb ellenségünk, hanem az ENTRÓPIA! Ugyan mit számít, mennyi időt fordítunk a nagy színjáték felvonásaira, ha jó „színigazgatók” és „rendezők” kezei alatt, kvalitásos „színésztársakkal” együttműködve, kiválóan játsszuk szerepünk s a „darabot”?! Ám ha az életünket és minket is befolyásoló irányítók (szülők, oktatók, tudósok, művészek és politikusok) egyre-másra hibát vétenek, ha már a „próbák” ideje alatt is óvatlanul hozzá nem értő módon avatkoznak bele életünk „darabjának” ideális felépítési rendjébe, és ilyen feltételek közé kényszerítve készítenek fel bennünket az „előadásra”, aztán az így „színre vitt darabban” ránk váró „színpadi jelenések” során mi magunk is, folyton-folyvást hibát hibára halmozunk és bakizunk, sőt, vehemensen önző szereplési vágyunkban és igyekezetünkben egyszer csak felborogatjuk, meg-meg hasogatjuk a bennünket körbevevő „színpadi kellékeket és díszletet” is, miközben némely „színésztársunk” szinte már kézzel-lábbal próbál figyelmeztetni bennünket a bajra, ám mi — rájuk se hederítve — vakon folytatjuk az őrületet, olyannyira, hogy már csaknem a VISSZARENDEZHETETLENSÉGIG növeljük a körülöttünk kialakult zűrzavart és pusztítást — végképp tönkre téve így a „színpadképet” (az ANAYATERMÉSZETET), ezáltal magát a „darabot” (KÜLDETÉSÜNKET) is —, az végül TOTÁLIS „SZÍNHÁZI” KÁOSZHOZ vezet, ami menthetetlenül a bukásunkat fogja okozni!

Az tehát a legfontosabb, Kedves Kérdező, hogy MINDIG DOLGOZZ AZ ENTRÓPIA — a rendezetlenség irányába ható folyamatok — ELLEN!

Mik ezek a folyamatok?:

● Az emberi butaság (a leggyakoribb „elem” a hidrogén után…, és bizony — sajnos — az istenhit is része ennek!)

● Az emberi rosszindulat (a másik embernek mindenáron és bármi módon való kárt okozásra való hajlam)

● Az oktalan és jogtalan emberi gyűlölködés (mint például: a rasszizmus)

● Az emberi irigység (a másik ember adottságai, képességei, tudása, ismeretei, illetve vagyona és értékei miatti irigység)

● Az emberi kapzsiság és mohóság (a jogtalan előnyök szerzését sem szégyenlő, és előbb-utóbb másnak, majd önnön magának is kárt okozó emberi kapzsiság és mohóság)

A jelenlegi univerzum létének végső rendezetlenség felé történő haladását persze, meg nem akadályozhatod — ahhoz túlságosan is rövid egy ember élete (de még az emberi faj teljes „életideje” is) —, de RÉSZE LEHETSZ AMA FOLYAMATNAK, illetve TAGJA LEHETSZ AMA FOLYAMAT LETÉTEMÉNYESEINEK, amely folyamatot végső soron arra irányulóan indítják el, hogy AZ EMBER KIÁRADJON A MÉLYŰR IRÁNYÁBA, HOGY TÚLÉLJE ŐT SAJÁT SZELLEME ÉS KREATÍV ALKOTÓKÉPESSÉGE! Ez a folyamat — jó esetben — talán olyan EMBER UTÁNI LÉNYEK létrejöttét is elősegítheti, AKIK — jó esetben — TALÁN MÁR KÉPESEK LESZNEK KIALAKÍTANI ÉS FENNTARTANI EGY UNIVERZUM-SZEGMENTET, AHOL — mint egyfajta rejtekhelyen — FENNMARADHAT AZ ÉRTELEM ÉS A KREATIVITÁS, miközben TŐLÜK TÁVOL FELGYORSÍTHATJÁK EGY ÚJ UNIVERZUM-BUGYOR LÉTREJÖTTÉT!

TANÁCSADÁS

Mit kell mindezért tenned?:

● TANULJ, MŰVELŐDJ és OKOSODJ!

● Keresd a MŰVELT és ÉRTELMES emberek kapcsolatát!

● Építs ki HATÉKONY kapcsolatrendszert!

● Tűzz ki magad elé olyan CÉLT, amiről úgy gondolod: SZINTE ELÉRHETETLEN!

● VEDD ÉSZRE, amikor a fenti folyamat letéteményesei MEGNYILATKOZNAK A VILÁGNAK, ÉS ÚTRA INDULÁST HIRDETNEK!

Végezetül néhány — egymásba kapcsolódó — ALAPESZME avagy Vulpes „Scepticus” Optimus Prætor saját „kiörlésű”, válogatott alap-aforizmái, amelyek akár számodra is irányadóak lehetnek:

● Csak a pénz hatalmasai hiszik, hogy a pénz mindenhatóvá tette őket,

a Mindenség jogara azonban nem került a pénz egyetlen hatalmasához sem! — …ám…

● A pénz hatalmát csak saját fegyverével győzheted le! — …viszont…

● Száz ellenség is csak annyi, mint a semmi, ha van barátod — csak egy is —, de színigaz, ám egyetlen, „jó” ellenséged is okozhatja veszted, ha száz barátod is mind, mind csak gaz! — ...de ügyelj arra...

● Ha asszonyokkal élet-hosszig barátian értesz szép szót, oly’ könnyen érsz el jóból s szépből szinte mindent, mint sasmadár a fennen magas szikla-platót. Ha azonban dúlsz-fúlsz, perelsz, ellenséggé teszed őket, készülj bajra, legrosszabbra — elveszhet óh, akár minden —, s halálodig szidhatod majd az összes élő s halott nőket...! — …de azt se feledd…

● Ma több vagy, mint tegnap, és holnap több leszel mint ma, s ha ebben már nem hiszel — nincs miért tovább élned! — …mert…

● Ha nincsenek igényeid, egy napon majd arra ébredsz, hogy az egész életed — minden, amit addig felépítettél — beleveszett az igénytelenségbe! — …hiszen…

● Emberként létezni alapvetően annyi, mint: átgondoltan mérlegelni, igényesen választani, és szabadon cselekedni, aztán ismét mérlegelni, választani, és cselekedni, aztán ismét, és ismét, és ismét... — Ennyi. — …de tudnod kell…

● Az a legszabadabb ember, aki képes függetleníteni magát a körülményektől, legyenek azok bármilyenek is. — …de hát…

● A szabadság nem más, mint a gondolat tetté kovácsolásának esélye. Minden egyes ember csak oly’ mértékig szabad tehát, amilyen mértékig személyes adottságai és képességei — lehetőségei, erényei és hibái, valamint ezek révén „felépülő” társadalmi korlátai — teret engednek neki elgondolásait megvalósítani. — …ám…

● Ha olyannyira „elvarázsolt” gondolataid vannak, hogy már a saját anyád sem hisz abban, hogy képes leszel valaha is megvalósítani azokat, akkor három eset lehetséges:

a.) totális idióta vagy;

b.) olyan zsenit kell tisztelni benned, amilyet már évszázadok óta nem látott a világ;

c.) esetleg anyád (is) hülye... — …persze…

● Ha már te sem hiszel az álmaidban, nem érdemled meg, hogy megvalósuljanak! — …de azért mindig számolnod kell azzal…

● Ha alkotsz valamit, és egy idő után úgy érzed, az már szinte tökéletes, hát csak gondold végig még egyszer, és hamarosan rá fogsz jönni: tévedtél…! — …viszont jó tudni…

● Ha valami annyira mesterkélt, hogy szinte már természetes, akkor tökéletes! — …ámde…

● A tökéletesség a csőd maga…! — …ezért aztán…

● A dicsérettől hányingerem van, ha pedig szidnak, kivágom az ólajtót...! — …viszont…

● Ha már nem tudod megváltoztatni a világot, hát gyűjts magad köré társakat, jelöljetek ki utakat, és fedezzetek fel más világokat...! — …ám sohse feledd…

● A világvége akkor fog elkövetkezni, amikor már bárki közülünk istent (vagy orvos-doktort) játszhat…

Élj boldogul!