Tartós gondolatmentességet (meditáció közben) hogyan lehet elérni?

ha nincs jelen a mély csend és egy relatív gondolatmentesség az nem meditáció.

Meditációban a külső és a belső zajok a (gondolatok is) csak a felszín morajlása, de a mélyben csend van.

Ez is egy folyamat. Első lépés a fizikai megnyugvás, második lépés a lelki megnyugvás, harmadik lépés az elme megnyugtatása, majd elkezdheted a relaxációt, végül pedig magát a meditációt. Ez az ezoterika, vagyis befelé figyelés, önmagadba tekintés. Ez a legnehezebb fajta meditáció ellentétben az exoterikával, vagyis a kifelé figyeléssel.

A test megnyugvását a legkönnyebb elérni, figyeled a légzésed, és lelassítod, aztán a lélek megnyugvása. Ezzel már több időt kell tölteni. Elsősorban megbocsátásra kell gondolni ez alatt. Mindenki aki megbántott aznap, vagy épp aki felbukkan a lelked mélyéről, annak megbocsátasz, majd ha te bukkansz fel, hogy talán valakit megbántottál, vagy valami cselekedet zavar, akkor magadnak bocsátasz meg.

A befelé tekintés során ezeket fontos megcselekedni, nem véletlenül jönnek ezek elő. A befelé tekintés során mindenki egyből a legmélyebb bugyrait akarja meglátni, de úgy vélem nagyon okosan van az kitalálva, hogy ezt az elménk nem engedi meg nekünk. Csak ha erőszakosan akarjuk. Ezért tart éveken át elérni a gondolatnélküliséget. Aztán mindenki boldogan úgy gondolja, hogy ez a folyamat vége :)

A lélek megnyugvása után odafigyelhetünk az elme megnyugtatására. Az elme, vagy egó, nem egyenlő a tudattal, ami te magad vagy. Az elme vagyis az egó az - az agy. Egy logikus lény, amely mindent logikusan lát. A fő funkciója elsősorban a test vezérlése, illetve a külvilágból érkező ingerekre való megfelelő reakció, azok feldolgozása. Ezért van az, hogy akár egy apró zaj is megzavarhat, vagy egy illat. Az egó szeret harcolni a gondolataival a tudat ellen. Hiszen már évek óta erre használod, jó sok gondolat teremtésére, nem is figyelve a valóságot. Hanem az ego által vélt valóságot tapasztalod te mint tudat. Ezek a jelenségek okozzák a szelektív látást. Például, amikor nem a helyére teszi valaki a kulcsát, és nem találja. 15-ször elmegy az asztal mellett és csak 16.-ik alkalommal veszi észre, amikor már annyira mérges, hogy a tudat erőszakosan átveszi az irányítást, és így is mondjuk "Tudatosan körbenéz". Ekkor meglátjuk a valóságot és észrevesszük a kulcsot. Aztán pedig azon elmélkedünk: "Eddig miért nem vettem észre?"

Az elmét úgy lehet megnyugtatni, ha relaxálsz. Ez abból áll, hogy elképzeled amint egy fa alatt ülsz. Teljesen mindegy, hol vagy, a lényeg, hogy egy könnyen elképzelhető helyen legyél. Arra koncentrálj, hogy az elme minden apró részletet szépen lassan felépítsen. Amikor ez megvan, akkor csak ülsz ott, és figyeled az elméd, vagyis az éned, önmagad. Amikor ezt figyeled, előjöhetnek gondolatok és itt jön a lényeg. Elkezded megfigyelni azt, aki a gondolatot létrehozza. Az pedig nem más mint a tudat. Sokan azt mondják, ezt le kell győzni, de nem teljesen igaz. Ezt nem le kell győzni, hanem meg kell figyelni.

A tiszta tudat megismerése, amikor azt figyeled meg, aki a gondolatot létrehozza alapvetően, akkor meditálsz igazán. Ilyenkor önmagadat látod, a benned élő örök szellemet, és bármilyen kérdést felteszel a saját tudatod adja meg a választ. A kérdés persze nem olyan formában jelenik meg, mint "éber" állapotban, hogy elmondasz egy mondatot. Ahogy a bibliában is van: "Már az előtt megkapod, mielőtt kigondolnád". Onnan ismerheted fel, hogy a tudatod válaszol egy-egy kérdésre, hogy amikor kigondolnád a kérdést, például, hogy "Tetszem e a Dórinak", akkor ha kiejtenéd azt, hogy "Te..." és már a válsz ott van benned. Mert a tudat az aki feltenné a kérdést, hogy "Tetszem e a Dórinak", dehát minek tenné fel önmagának a kérdést, miért ne válaszolná meg egyből? :)

Nah ezt leírni kb. 15 perc volt, elérni úgy 5-10 év :D

Én magát a gondolat néküliséget hívom meditációnak.A többi dolog pl a vizualizálás,zene,koncentrálás valamire ,csend,csak eszközök a gondolatok csendesítésére.

A lényeg tényleg a figyelem.

Nem lehet "harcolni" a gondolatok ellen.

Embere válogatja,ki hogy éri el ezt az állapotot.

Nekem például az első tudatos gondolatmentes pár percemre egy zsúfolt,zajos orvosi váróban esett sor.

Az a "baj" vagyis az a jó,hogy mindenkinek saját útja van.De ha figyelsz érzed hogy az utadon vagy,vagy nem.

Véleményem szerint a buddhizmusnak is csak egy állomásnak szabad lennie az utadon.Legyél nyitott!

A gondolatok azok jönnek mennek,vannak.Nem az a baj ha vannak,hanem az,ha tovább szőjjük őket,mert akkor elérte célját,az aki a gondolatot gerjesztette,mert honnan is jönnek a gondolatok.Kísértőtől,azoktól a lelkektől,akik körülöttünk bolyonganak,entitások,amik még egyben vannak,még nem oszlottak szét,és ha utat talál magának,akkor tovább él.A gondolatokkal teremtünk,így jobb nem gondolkodni,de ha mégis vannak,mert hát nagyon nehéz,csak kivételeseknek adatott meg az,hogy egyszerre csak eltünt minden gondolat a fejükből,és azóta egy mély békében élnek.

Amikor meditálunk,akkor először még rengeteg gondolat kavarog,és próbál érvényesülni,de ha sikerül azoktól eltávolodni,vagy figyelmünkkel nem táplálni,hisz,amire figyelünk az megnövekszik,ez törvény,akkor egyszerre csak előbukkan szinte a semmiből a nyugalom tengere,ami lehet csak egy pillanat,de olykor az a pillanat felér egy nyolc óra alvással.mInden ember a benső békére vágyik,így ha egy picit is megérzi,akkor utána mindig fogja vágyni azt.Sajnos a kísértő mindig ott lesz,de az is úgy van jól,hisz mindig erősödni kell a szeretetben,és az ellenpólus nélkül nem lehetséges.