Te hogy képzeled el, a halál utáni időt, mitörténik szerinted az emberel mikor elhuny?

19-esnek:

Én nem vagyok tudós, ezzel nem tudok vitatkozni, csak elfogadtam, amit egy szakértő idegsebész mondott. Engem nem izgat, mikor bizonyítják be "tudományosan", hogy létezik a lélek.

Szerintem a legvalószínűbb, hogy megszűnünk működni a halál után. Az ember nagy valószínűség szerint egy szuperszámítógép és ahogy egyre jobban megismerjük a működését ez egyre valószínűbbé vált. Nincs szükség "lélek"-re vagy egyebekre, hogy pontosan úgy működjünk az ismert összetevőkkel, mint ahogy működünk. Nem tetszik pl., hogy a legfontosabb tulajdonságaink, amit a lélekhez lehetne kapcsolni, a szervezetünk, agyunk, hormonjaink működéséhez köthető. Pl. ha valaki szelid, türelmes: azt gondolnám, ez elég fontos jellemző ahhoz, hogy a "lélekből" adódjon. Akkor miért lehet egy idegeskedő embert gyógyszerrel, tehát beállításokkal, tuninggal nyugodtá, barátságossá tenni? Ha frissebb leszek, van bőven ilyen hasonlatom, most nem ugranak be a jók :-)

A véletlen, meg a miértek stb. nem esnek egybe azzal, hogy csak gépek vagyunk, csakhogy attól, hogy valaki megalkotott minket, még nem jelenti azt, hogy nem simán bio-gépnek alkotott (amik amúgy vagyunk:) , mondjuk a saját szórakoztatására. Mint ahogy majd mi is alkotunk, pl. sz.gépeket is a saját szórakoztatásunkra, vagy mert épp hasznosak. Nem tartom egyáltalán kizártnak, hogy egyszer egy sz.gép pont úgy fog működni, mint egy ember. És csak azért, mert a programjai, hw-e, amit mi alkottunk, erre késztetik. Lesz lelke? Ha megszűnik működni, áttöltjük a programját egy másik hardware-be?

Szóval rövidebben a válasz: "elhúny"-ás után csönd lesz valószínűleg :).

Hogy miért egyformák a "halálközeli élmény"-ek: mivel eléggé egyforma agyunk van, ugyanaz a hardware-szoftver! Ha leállítod a windózt, akármelyik gépen, legyen fehér vagy fekete, azt fogja kiírni, hogy system shut down, vagy hasonlók :). A halálközeli élményekre alapozni teljesen fölösleges. Egyértelmű, hogy mivel nagyon hasonlók vagyunk, hasonlóan tapasztaljuk meg a dolgokat! Szerintem az édes csoki a többségnek hasonlóan édes, hasonló módon is írnánk le a róla szerzett élményt.

--

U.i.: azért remélem természetesen, hogy nincs igazam :). Én sem akarok megszűnni, ha már ennyit küzködök, hogy amíg lehet létezhessem :). Meg azért elég bonyolúlt a világ, ki tudja, mi az igazság. Abban viszont biztos vagyok, hogy még senki nem írta meg a csodás lélekvándorlós-haláltapasztalós-stb-para fenomenális könyveiben az igazságot. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a működésünkhöz nincs szükség lélekre, lélek nélkül gondolkodunk, ezért mikor a testnek vége, akkor nyugalom és csend következik.

21:

Szerintem soha, de ez csak az én véleményem. Izgatni mindenesetre engem sem izgat.

16-os vagyok.

Előttem szólóhoz. Erről szólnak az ősi tanítások. Például az indiai, védikus tanítások. Wiki-ből idézek:

"A szánkhja filozófia dualista: az anyag (pakriti) és a lélek (purusa)egymástól teljesen elkülönül. A lélek nagyon kis részét képviseli a tudatnak, ezért sok pszichikus funkciót az anyag egyes formái látnak el. Ez azért lehetséges mert a természet nem halott hanem eleven. Az anyagi természet = tömeg + energia + információ. Ezekből fejlődik ki a tapasztalati világ 23 (tattva)összetevője. Ezek közül az értelem az a pszichikum anyagi része. A világ holt részei: éter, föld, víz, tűz, levegő. Ezekről az öt érzékszerveink révén szerzünk tudomást. A változó anyagi dolgok egysége az örök ősanyag vagy a "gyökér természet", nem érzékelhető, de kikövetkeztethető. E következtetés az ok-okozat szánkhja elmélete.

A 25-ik tattva a lélek (purusa). Kíváncsiságból kapaszkodik bele a világfolyamatba. A köré szerveződő pszichikummal és "finomtesttel" képezi a 'lingát'(jel). Halálunkkor csak a durva test pusztul el a finomtest újjászületik. Így a halál nem vet véget az anyagi létnek, sőt a szenvedésnek sem, a megoldás: el kell választani a purusát az anyagtól.

Amikor a lélek felismeri, hogy teljesen független a természettől, akkor szabad lesz. Azonban ez nem a boldogság elérése, hanem a szenvedés hiánya. Manapság a szánkhja önállóan már alig létezik, már csak a védákba átmentett elemei élnek tovább."

De ugyanezt írják le más ősi tanítások is, ugyanerről tudtak például a mi magyar táltosaink is (az embernek hét teste van, abból a legdurvább, megfogható, az anyagi test). Persze minden hagyomány más szavakat használ, kicsit más aspektusból látja, de a lényeg mindenhol ugyanaz. Még a középkorban is mindenki számára természetes volt a lélek és a szellem létezése.

A katolikus egyház mindent megtett, hogy kiirtsa a világból a reinkarnáció tanát, melyet pl. Jézus is tanított. Ezeket a tanításokat, lehet, hogy rossz dátumot írok fejből, de utána tudok nézni pontosan, kb. 500-ban egy zsinaton kitöröltették a Bibliából!, akik a csonka, elferdített verziót nem fogadták el, gnosztikusoknak hívták (gnózis, vagy a tudás őrzői), de a múlt században több helyen is előkerültek apokrif (egyház által nem szentesített) iratok, (pl. Nag-Hammad-i kódex), melyekben ezek a tanítások nagyon szépen benne vannak, Jézus alakja is sok aspektusból teljesen más. Ezeket az egyház persze azonnal lenyúlta, nagy részét szigorúan őrzik, mert ha mindez napvilágra került volna, szépen bedőlt volna a kaotikus egyház. Aki még nem hallott erről, és érdekli a téma, nézze/hallgassa meg ezt az előadást:

http://www.youtube.com/watch?v=0uqAogr5F-s

Aztán belesüllyedtünk szépen az anyagi gondolkodásba, jött a materializmus elmélete, és ha anyag vagyunk csak ugye, akkor minek az erkölcs is, hiszen bármit teszünk, úgyis megsemmisülünk, az anyagelvú világban lehet bármit tenni a másik emberrel, elnyomni, kizsákmányolni, aki tud, gyűjtsön minél több javat, hiszen itt a Földön ez a pár évtized a miénk, utána a nagy semmi, jajj....

Ébresztő, emberek! Lelkes lények vagyunk örökké és Istentől való a szellemünk! Van lelkünk, legyen lelkiismeretünk, és furdaljon, ha rosszat tettünk, hogy kijavíthassuk a hibáinkat, és fejlődhessünk.

Szia!

A halál után a testedből eltávozik a lelked. A tested itt marad a Földön és elbomlik. A lelked eltávozik egy olyan helyre, ahol a megítélésed fog megtörténni.

A megítélés a Földi életed alapján történik.

Tehát, az első és legfontosabb, hogy Jézus Krisztust elfogadtad-e uradnak és megváltódnak a földi életedben vagy nem. Ha nem, akkor teljesen midegy, hogy jót vagy rosszat cselekedtél amíg éltél, a lelked a pokolba kerül, ahol borzalmas kínokat és fájdalmakat fogsz átélni nagyon hosszú ideig.

Ha elfogadtad Jézust, de nem éltél a tanításai szerint, akkor is a pokolba kerülsz.

Ha elfogadtad Jézust és a tanításai szerint próbáltál meg élni, (bár sokszor elbuktál, de törekszel arra, hogy felállj és harcolj az igazságért), akkor Jézust el fog fogadni téged a megítélésedkor és a mennybe mész, ahol már vannak egy jó páran. A baj az, hogy ez a jó pár ember a Föld népességének kb. 2.5%-a.

Ugyanis az emberek nagy részét, ahogy itt is olvashatod, nem érdekli a halál utáni sorsa vagy nem akarja -tudatosan- elfogadni, hogy van pokol és menny és van megítélés is.

Még annyit hozzá kell tennem, hogy minden lélek a földi eltávozása után kap egy új testet, ami örök életű, akár a pokolba kerül, akár a mennybe, ahogy te is fogsz!

Befejezem egy idézettel, amit Jézus mondott:

"..mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, 29és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel." Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája, János 5:28-29

Megmondom őszintén csak felületesen olvastam bele az eddigi válaszokba, így lehet, hogy már írták a most következő sorokat.

Mint már sokan említették ezt pontosan megmondani nem lehet, csak feltételezni tudjuk. Fizikai értelemben viszont határozottan eltudom magyarázni. Ezt úgy a legegyszerűbb felfogni, ha a szervezetünket egy számítógéphez hasonlítjuk. Mind a kettő energiával működik, memóriát tárol ami alapján dolgozik, információt vesz fel amit feldolgoz és lement. Egyszóval elviekben, legalábbis ebben a témában hasonlóak. Na most, ha kikapcsolsz egy számítógépet és teszem azt teljesen áramtalanítasz (amit amúgy nehéz), áram alá helyezés és bekapcsolás esetén ott folytatja az idő mérését, ahol abbahagyta. Tehát számára az lényegében egy szempillantás alatt történt. Tegyük fel, hogy azt a gépet soha sem kapcsolod be. Valami ilyesmi történik halálunk pillanatában is.

Szervezetünkben a feldolgozott tápanyag egy része elektromos formát vesz fel. Ez irányítja testünk adathálózatát. Az idegekben futó elektromos jelek halmaza alkotja egyben a valónkat is, amit csak úgy neveznek, hogy a lélek. Egy, a tapasztalatokon alapuló döntéseket hozó idegállományunk határozza meg példaként a személyiségünket, cselekedeteinket és ízlésünket. Na de visszatérve a kérdésre, ha ezek a jeláramlások megállnak, az a klinikai halál. Ha ez eléri azt az időhosszt, amin túl, már létfontosságú sejtjeink halnak el, az a tényleges halál. Hogy összehozzam a számítógéppel, ha azt kikapcsolod utána bármikor bekapcsolhatod mivel annak szavatossági ideje lényegtelenül sok. Na most az ember szavatossági ideje ezzel ellentétben borzasztóan kevés, mivel hamar romlásnak indulunk energia nélkül. A defibrillátor eme kicsi időn belüli újraindításkunért, úgymond újraélesztésünkért felelős.

De milyen is volna a halál? Nos, nem csak a környezeti információkat, de még saját gondolatainkat is elektromos jelek halmaza tárolja és mozgatja, ha ezek leállnak akkor fizikai értelemben mint szemelyiség, mint lélek, szó szerint megszűnünk. Mint egy elégő papírra írt vers. Ha hasonlítani kéne az érzést, egy végtelen, álom nélküli alvás az, ami talán a legtalálóbb. Tudom, nehéz elképzelni, hogy megszűnünk létezni. De ez olyan dolog mint a világegyetem végtelenje, azt sem lehet könnyen elképzelni. Persze, sok monda és mese, írásos dokumentumféle szól világon túli életről, de így lazán rávághatná bárki, hogy az űr is véges, de felmerülnek a kérdések, hogy akkor mégis mi van utána?! Így merül fel a kérdés, hogy hogyan lehetne, halál utáni létezés.

Lélekvándorlás? milyen közegben? A lelkünk gyakorlatilag egy elektronhalmaz által fenntartott adathalmaz, ez csak úgy, magától nem repkedhet a világban kedvére. Ami tény, hogy ezekre rácáfoltak. Bár azt nem tudjuk határozottan, hogy milyen lehet a halál pillanata de azt tudjuk, hogy milyen nem. Egyvalami biztos, félni nem kell tőle, sem magányos nem leszel utána, sem szomorú.

A halál pillanataival kapcsolatban még valami. A hirtelen halált leszámítva, végtére is arra nem tud felkészülni a szervezet, általánosságban jellemző rá, hogy tudatában a vég közelségének a szervezet egy olyan anyagot kezd el termelni, ami melegséget és jókedvet okoz nekünk mint haldoklónak. Gyakorlatilag a halál pillanataiban nagyon is jól fogjuk magunkat érezni.

Bár a lehető legtömörebben írtam le, azért remélem kielégítő válasz. Ha nem, csak szólj, amire biztosan tudok, válaszolok.