A 'halálból' visszajött emberek tapasztalatai, vajon igazak?

Egyetértek veled. Kimutatták, hogy azok az emberek, akiknek rokona, ismerőse átesett a klinikai halálon, vagy pedig sokat foglalkoztak a témával, maguk is nagyon erősen átélték ezt az élményt a klinikai halál állapotában. Ez olyasmi, mint az önszuggesztió, vagy a tudatos álmodás. Sokszor csak a képzeletünk szab határt ezeknek, és nagyon sok álomra csak foltokban emlékszünk, mégis nagyon érdekes és izgalmas leírások születnek róluk. Egyszerűen az emberben létezik egy olyan ösztön, hogy hasonló, de mégis kiemelkedő legyen a tömegből. Ez néha nagyon erős, ezért lehet néhány jól sikerült szónoklattal tömegeket mozgatni, akárcsak a birkákat: el akarnak vegyülni, elfogadást akarnak. És mivel tudják, hogy nagyon sokan átélték ezt, vagy ezt mondják, ha (hülye megfogalmazás, de...) "lehetőségük" lesz rá, hogy ők maguk is átéljék ezt, akkor az agyuk egyszerűen megadja ezt nekik.

Érdekes dolgok ezek, és én nem mondom, hogy tudom, mi történik, mert akkor sem tudhatom, ha átestem rajta. Ezek fényében azt mondom, hogy az ilyen sztorik nagy része azért van, mert már van olyan. A másik kedvelt dolog az, hogy az egész életében szkeptikus, ateista ember hirtelen pálforduláson megy keresztül, és mélyen vallásos, természetfelettibe,n túlvilági életben hívő lesz belőle. Ezek nagy része reklámfogás, hazugság, vagy egyszerű nézetváltozás valamilyen átélt tragédia miatt. Számára bizonyított lesz, de számomra akkor sem.

Az agyunkat nem értjük teljesen, sőt, megkockáztatom, hogy nem is fogjuk. Azt viszont tudjuk, hogy képes megnyugtató képeket elénk vetíteni, képes arra, hogy elfelejtsük egy átélt trauma részleteit, nehogy sokkolva legyünk, képes arra, hogy elhitesse velünk azt, amit nagyon akarunk, és hogy bemagyarázhassunk mélyebb dolgokat egyszerű eseményekbe. Így azt mondom, hogy képes arra, hogy ezen képeket láttassa a klinikai halál állapotában lévőkkel. Fontos dolog, hogy ezek mindig földi dolgok, tehát olyanok, amelyeket bármikor el tudunk képzelni, vagy léteznek is, esetleg ezek kicsit fejlesztett változatai. Számomra már ez a tény is bizonyíték arra, hogy ezeket a képeket noha valóban látják az érintettek, csupán az agyuk generálja őket. Ez is olyan, mint az ufo-sztorik legnagyobb része. Miért mindig humanoid, nagyfejű, nálunk kisebb vagy épp nagyobb, satnya testű, esetleg gyíkszerű lények rabolnak el embereket, szénalapú élettel? Mert az agyunk korlátolt, és csak ilyet tud elképzelni?

Nem mondom, hogy csak matéria létezik, mert ez badarság. Ott a tudat, az a valami, amitől te te, én pedig én leszek, ott a lélek, nem tartom kizártnak a reinkarnációt, nem tartom kizártnak (a számunkra) Isten létét (a mindenhatóságot, mindentudóságot kizártnak tartom), hiszen mi is alkotunk, mi is létrehozunk, nem tartom kizártnak a túlvilág létét és a földönkívüliek létét, csak azt, hogy valaha is idelátogattak, vagy kapcsolatot vettek volna fel velünk. Viszont ezen dolgok és történetek nagy részére teljesen reális magyarázatok vannak, és nincs objektív bizonyíték a létükre.

biztos lesz pár szkeptikus válasz

de leírom ami velem megtörtént

kicsi voltam, és úszni sem tudtam, nyaralni voltunk és a mólóról beleestem a mély vízbe pont akkor mikor a szüleim a kocsihoz mentek cuccokért.

Nem tudtam úszni.arra volt még erőm h egy qrva nagyot kiáltsak és elmerültem.Állítólag akkorát üvöltöttem h az egész tavon hallották, de azt ami utána volt már nem látta senki.kapálóztam de elmerültem.ahogy süllyedtem lefelé vízet nyeltem és fulladoztam.Lesüllyedtem a víz aljára és nagyon hideg volt.nem akartam meghalni és az utolsó levegőmmel a víz alatt egy NEM -et mondtam még.

ekkor vmi fehérséget láttam, és vmi puhát éreztem mintha vki megfogott volna és azt mondta h nem lesz semmi baj ,felfelé vitt,, egészen addig míg a felszínre nem bukkantam, ott elkaptak a szüleim és kihúztak.

Később leúsztak az aljára és megnézték h milyen mély kb 3 méter volt, senki nem értette h mi történt

"Úgy gondolom, hogy addig, amíg az agy nem hal el, addig bármi történhet abban az agyban"

Rengeteg halálközeli élmény dokumentáltan agyhullámok nélküli állapot alatt történt. Olyankor semmi sem történik az agyban.

"sokan ugyanazt tapasztalják, magyarázható azzal, hogy míg éltek, hallottak ilyen történeteket"

Nem egy tanulmány készült a témában, ami kimutatta, hogy semmilyen összefüggés nincs aközött, hogy valaki hallott-e a jelenségről korábban, illetve átélte-e.

"Fontos dolog, hogy ezek mindig földi dolgok, tehát olyanok, amelyeket bármikor el tudunk képzelni, vagy léteznek is, esetleg ezek kicsit fejlesztett változatai."

Nézd, többszáz ilyen élményt olvastam már, és azt kell, hogy mondjam, legtöbbször nem hasonlítanak földi dolgokra. Nagyon nehéz beszámolni róluk, egészen eltérőek ezek az élmények. A legtöbbször szavakat sem találnak rá. Persze a legtöbb ember azokat a beszámolókat olvassa, amelyek kivételesek, komplexek, szárnyas angyalokról, Istennel való találkozásról, jövőbelátásról stb. szólnak. A legtöbb nem ilyen. Ha "átlagolni" lehet a halálközeli élményeket, azok kb. így festenek:

- látja a testét az illető kívülről, általában felülről

- belép vagy átsuhan egy alagúton, vagy lyukon

- találkozik elhunyt szeretteivel vagy barátaival, akik gyengéden visszafordítják őket, pedig ők maradni szeretnének

- komoly fájdalmak közepette újra a testükben találják magukat

Nem mindegyik elem szükségszerű, az általánosnak hitt alagút-élmény az esetek kb. csak 66%-ában van jelen. A leggyakoribb a testenkívüli élmény, nyolcvan-valahány százalékkal. Lehetséges, hogy azért, mert a legtöbben el sem jutnak az "alagútig", mert előbb visszahozzák őket, de olyan is van, hogy ez teljes mértékben hiányzik.

A legtöbb élmény pozitív jellegű, van néhány neutrális, és elenyésző mennyiségben horribilis is. Itt sincs összefüggés, hogy kinek miért lehet ilyen vagy olyan élménye. Itt is bukik az elmélet, hogy az agy miért "generálna" magának pokolszerű túlvilágot? Van, akinek ilyen és olyan élménye is van, ha többször átél HKÉ-t élete során.

"Miért mindig humanoid, nagyfejű, nálunk kisebb vagy épp nagyobb, satnya testű, esetleg gyíkszerű lények rabolnak el embereket, szénalapú élettel?"

Szerinted miért csengenek össze ennyire a beszámolók? És ki mondta, hogy az a humanoid csak "szénalapú" lehet?

"hallottam egy olyan történetet, hogy egy nő látta magát mikor meghalt, látta a magasan lévő berendezéseket a műtőben amit a földről is nehezen látni, ez a nő születése óta vak volt."

Kenneth Ring csinált ilyen kutatást, és a születésük óta vakok nagy része is átélt komplex vizuális élményeket. Vajon az agyuk hogyan és milyen emlékből "generált" képeket? Azt mondom, hogy nagyon érdekes terület ez, amit tovább kell kutatni. Sok tudós, orvos egyszerűen kizártnak tartja, hogy az agy állítsa elő az ilyen élményeket, és egyre inkább az a vélekedés, hogy az agy és a tudat nem egy és ugyanaz.

Így a kérdésre azt mondom, hogy az élmények valósak, de az emberi értelmezés, illetve emlékezet (hiszen az kérdéses, hogy kinek mi és mennyi marad meg az élményből) alaposan torzítja azt. Aki vallásos, az nyilván igyekszik a dogmák szerint értékelni a látottakat, és kulturális különbségek is valamennyire latba esnek.

"De akkor honnan tudja az agy, hogy miket élt át a lélek? Vagy ha azt mondod, hogy a tudat száll ki belőle, akkor az agyunk ezek szerint csak a lélek 'ketrece'?"

Majdnem, úgy mondanám, a test - és vele együtt az agyunk is - tudatunk fizikai megtestesülése. Nélküle nem tudnánk létezni, tapasztalni a fizikai világban.

"Azok, akiknek jó tapasztalatuk van a halál utáni létről, miért nem akarnak meghalni? Ha ott jobb, miért maradnak itt?"

Dehogynem akarnak. Volt egy 8 éves utánkövetéses tanulmány, hogyan változott meg az ilyet átélő emberek élete. Óriási lelki változásokon mentek keresztül, nem találták többnyire a helyüket a környezetükben. Értékszemléletük megváltozott, emiatt gyakran elváltak a házastársuktól (pontosabban azok tőlük), nem érdekelték őket többé az anyagi javak, sokan bolondnak tartották őket, pedig kognitív képességeik - orvosi értelemben - teljesen rendben voltak, hiszen megvizsgálták, hogy szenvedtek-e agykárosodást.

Mindegyik azt mondta (már aki pozitív élményen ment keresztül, de mondom, az esetek majdnem mindegyike ilyen), hogy itt csak szenved ahhoz képest, amiket akkor tapasztalt. De ugyanakkor felértékelik az életet. Pontosan tudják, hogy az élet egy lehetőség, nem azért vannak itt, mert véletlenül megszülettek, vagy valaki ideküldte őket. Ők maguk választották, és véghez akarják vinni azt, amit elvállaltak. Legtöbben szembesülnek ezekkel a feladatokkal "odaát", de visszatérve már csak erre emlékeznek, magára a feladatra nem. Ez is egyfajta kellemetlenség nekik.

Azt mondják a legtöbben közülük, mindenáron maradni szerettek volna, de gyengéden visszatessékelték őket, illetve ritkábban saját döntést hoztak. Olyan beszámoló is akad, hogy már átlépett volna a "határon", amelyen túlról nincs visszatérés, de akkor valami visszarántotta a testébe - azaz valószínűleg újraélesztették.

És van még valami, amiről nem beszéltem az imént: egyetemes üzenetet hoznak, ami ez: a szeretet mindenek felett. Csak annak van értelme, hogy mennyi szeretetet adsz másoknak, a világon semmi sem fontosabb ennél. Ezt értelmezze mindenki úgy, ahogy tudja, de a meglőtt drogkereskedőtől a materialista orvosig mindenkinek ez a legfontosabb üzenete, amit akkor megtapasztalt. És elsősorban emiatt változik meg az életük is.

"Úgy gondolom, hogy az agy a legcsodálatosabb és legérdekesebb szerkezet a világon. Fizikai dolog, de mégis annyi szellemi, érzelmi kézzel foghatatlan folyamat van benne, hogy szerintem ez nem lehet véletlen. Ha belegondolunk a világunk fizikai, de mégis nagyrészt szellemi, gondolati megfoghatatlan dolgokból áll."

Ezért gondolom azt, hogy az agyat mint olyat, felesleges piedesztálra emelni. Valóban csodálatos. De csodálatos szerv a szív is. Vagy a vese. Mindegyik az. És mennyivel csodálatosabb az a tudat, amely ezeket alkotta, és az, amelyik működteti (ez pedig a sajátod).

"A tudatos álmodást aki már megtapasztalta, az tudja, hogy az agyunk nagyon jól képes felépíteni egy új világot. Amikor álmodunk, olyan, mintha egy másik világba csöppennénk. Ha pedig tudatosan képesek vagyunk irányítani az álmainkat, az teljesen olyan, mint a valóság, sőt, sokkal jobb."

A fenti gondolatmenetből adódik, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az agy bármit is felépít magától. Tudatos lények vagyunk, könyörgök, nem egy fizikai szerv csapongásának az eredménye! Az agy persze el tud "romlani", mint bármelyik másik szerv; ugyanakkor valószínűleg az, amit megélünk a segítségével, nem belőle származik, csak közvetve szerepe van abban, hogy mindezt meg tudjuk tapasztalni. Ugyanúgy, ahogy nem a tüdő állítja elő a levegőt (csak feldolgozza), vagy nem a szív állítja elő a vért (csak szétpumpálja a megfelelő ritmusban).

Ezért van az, hogy képesek vagyunk érzékelni azon kívül. Csak éppen nem a fizikai világot, vagy ha igen, nem úgy, ahogy a hétköznapokban. Érdemes ilyen beszámolókat olvasni, mert már egy testenkívüli érzékelés is teljesen más, mint a hétköznapi, "testen belüli", holott a környezet lehet ugyanaz.

A tudatos álmodás is ennek megfelelően valószínű emlékekből épül fel, ezért korlátlan. Persze mivel más tudatállapot, nincs sok köze a realitáshoz, keveredik a hétköznapi emlékekkel, szimbólumokkal, vágyakkal, stb.

Végezetül azt írod, hogy a klinikai halálból visszatértek csak egy kis része (kutatások szerint kb. 20%-a) tud beszámolni bármilyen élményről. Ez igaz, és összefüggést találtak életkor (fiatalabb korban jobban emlékeznek) és gyógyszerek hatása (amelyek blokkolják a memóriát) között. Valószínű, hogy ugyanúgy, ahogy minden éjjel álmodunk, halálközeli élménye is mindenkinek van ilyen helyzetben. A kulcs az, ki mennyire képes emlékezni rá utána - bár érdekes, hogy aki emlékszik, annak kristálytiszta emlékei vannak róla akár még évtizedekkel később is.

Annyit még hozzátennék, testenkívüli, és egyáltalán, halálközeli élménynek nevezett megtapasztalást nem csak klinikai halál alatt lehet átélni, hanem gyakorlatilag bármilyen élethelyzetben (bár többnyire ezek szélsőséges helyzetek), ezért szerencsésebb volna "spontán transzcendens élménynek" nevezni.

Minden igaz. Ébresztő! A számodra láthatatlan világ igazabb a láthatónál. Ideje utánna járni!

T.

"A Biblia szerint is a legfontosabb a szeretet. :)"

Valószínűleg a Biblia alapjai is transzcendens élmények, más kérdés, hogy ki tudja, hányszor, kik és miért írták át / szerkesztették át. Sok igazság van ettől függetlenül benne, de sok helyen egymásnak ellentmondó dolgok is.

Ez szubjektív, de én az aranyszabályt tartom szem előtt: "Ne tégy mással olyat, amit nem szeretnéd, ha veled is tennének!" Illetve ennek a "cselekvő", aktív fordítottját: "Tégy olyat másokkal, amit szeretnéd, ha veled is tennének!"

"De megkérdezem végezetül tőled, hogy ennek tudatában, mi változott benned? Mi változott az életedben?"

Én magam nem éltem át klasszikus halálközeli élményt, csak tanulmányoztam. Viszont így is lenyűgöző, más emberek szájából hallva, beszámolóit olvasva. Nincs semmi okuk rá, hogy hazudjanak, és teljesen értelmes emberekről van szó, nem akarnak megtéríteni senkit.

De az értékszemléletüket teljesen magamévá tettem, saját élmény nélkül is. Más kérdés, hogy nincs meg mögötte az a megtapasztalás, emlék, ami nekik megvan, azaz maga az élmény. Átértékelődtek számomra a dolgok, mást tartok fontosnak, mint korábban, jobban átlátom, mi az, ami számomra lényeges, és mi az, ami egyáltalán nem az.

Nekem csak egészen apró "transzcendens" megtapasztalásaim voltak, pl. percekkel előre tudtam biztosan olyan dolgokat, amelyekről nem lehetett tudomásom, hiszen még nem történtek meg. :) De spontán jöttek, és spontán mentek ezek a megérzések. Az viszont egyértelművé vált ebből számomra, hogy a tudat lényege számunkra javarészt még ismeretlen, és az a nézet, hogy az anyagból eredeztetjük, alapvetően téves: mintha a farka csóválná a kutyát.