A halál előtti pillanatban mindig van euforikus érzés, bármilyen okból következik be?

Csakis az agy szabadítja fel az összes endorfint a halál beállta előtt, hátha az adrenalin löket segít a megúszásban. Egyszerű biokémiai reakció, ami a szervezet összeomlására reagál.

László jósnő

amit a #8-as ír, azt én is átéltem három évesen, de nekem nem voltak képek, se mozi, se semmi ilyen, viszont ellenére annak hogy - apám elmondása szerint - konkrétan fuldokoltam, abból semmit nem éreztem... nem volt kellemetlen érzésem, sőt, kifejezetten kellemes volt, színes buborékszerű fényeket láttam, és nagyon kellemes, meleg érzet töltött el, és a homokos, cseppet nem tiszta (Balaton) víz alól mindent tisztán láttam, láttam, ahogy apám észreveszi, hogy kiestem a kis gumicsónakból, lenyúl és keresni kezd, én lebegek, ő nyúlkál, azután elkap, felránt, és filmszakadás....

a többit elmondásból tudom, hogy miként nyújtott elsősegélyt, hogyan köhögtem fel a vizet, stb, stb.... amikor magamhoz tértem, már kutya bajom nem volt, még ijedt sem voltam, mintha mi sem történt volna, pedig percekig eszméletlen voltam.

víziszonyom se alakult ki, viszont 14 éves koromban ugyancsak történt egy hasonló eset, akkor egy hatalmas gumimatracon hülyültünk a barátaimmal, amikor a fiúk felborították a matracot, és én kerültem alulra, aztán csak estek és estek rám a többiek, ami miatt képtelen voltam feljönni a felszínre.... iszonyatos volt, fuldokoltam és tehetetlen voltam, és ennyi, filmszakadás - azóta van olyan víziszonyom, hogy ha nem ér le a lábam, abba a vízbe én be nem megyek, semmi pénzért, pedig tudok úszni!