Találkoztatok-e már olyannal, hogy egy haldokló "hallucinál", vagyis halottak látogatják? Bővebben lást lent.

Dédnagymamám, nagymamám halála előtt is gyakran történt ilyesmi.

Legtöbbször a saját (halott) édesanyjukkal beszélgettek, volt hogy nevetgéltek is együtt, látszólag teljesen éber állapotban.

Dédim hónapokkal a halála előtt, nagymamámnál csak kb. 3 héttel a vége előtt kezdődtek a 'látogatások'.

Én hiszek benne, hogy amikor közel a vég, az ember egy átmeneti állapotban van, a két világ közt.

Az újszülött kisfiamon is sokszor láttam, hogy sokat mosolyog olyanokra akiket csak ő lát.....

A szomszédunkban lakott egy idős néni, aki saját bevallása szerint látta a férje szellemét, és beszélt is vele. Valami olyasmit mondott neki a férje, hogy a túlvilági szellemek nem érintkezhetnek az élőkkel, ez az eset ritka kivétel.

Aztán ez vagy igaz, vagy hallucináció, mindenesetre komolyabb kutatáshoz nem elég hiteles forrás.

Raymond Avery Moody egy amerikai orvos sok klinikai halál állapotába került ember élménybeszámolóját gyűjtötte össze, és ezekből állította össze a halálközeli élmények tipikus eseteit. Ezek között pedig szerepel a halott rokonokkal való találkozás (persze nem mindenki éli meg).

13. vagyok.

Jaj, szerencsére nem halt meg, ezt csak a két világ közti létre értettem, bocsánat ha nem volt egyértelmű!

Hú, még a hideg is kirézott, most hívott anyósom, hogy hazaértke a játszótérről........

Igen, találkoztam. Édesapám fél éve halt meg. Másfél hónapig kórházban feküdt, rengeteg időt töltöttem vele és érdekes dolgokat tapasztaltam. Az ágya az ablakkal szemben volt, onnan lehetett látni pár társasházat. Többször megkérdezte, hogy kik vannak a tetőn. Egyszer még egy férfi nevet is mondott, hogy ő miért van ott. Persze nem volt senki a tetőn. Volt olyan is, hogy a mamáékat kérdezte (szüleit, már 40éve meghaltak), hogy hogy vannak és hogy mindig olyan sokat dolgoznak. Halála előtt 3-4 nappal nagyon furcsán viselkedett, ki akart kelni az ágyból (persze nem tudott szegény, maradt vagy 40kg a 90kg-os erős emberből), kérdeztem, hogy hova megy. Azt válaszolta, hogy Jézus Krisztushoz.

Nem tudom, hogy létezik-e élet a halál után, de nagyon remélem. Az nap hajnalban, amikor elment, nagyon nyugtalan voltam, lépteket hallottam, mozgást... édesanyám is és párom is többször felriadt. Anyukám erős késztetést érzett, hogy bemenjen a kórházba, rossz előérzete volt. Gondolkodott, hogy busszal menjen-e, végül gyalog ment. Még épp oda ért. Rá 5-10percre édesapám itt hagyott minket. Megjegyezném még, hogy halála előtti 3 napban már nem reagált semmire, csak egy pontot nézett a plafonon, néha könnyezett a szeme, odébb rakta a kezét.

Bocsánat a hosszú monológért!