Szerintetek lehetséges hogy egyszerre több dimenzióban létezünk?

A Negyedik dimenzió nem az idő, hanem az az irány, ami merőleges a 3 létezőre(magasság, mélység, hosszúság) fel/le, jobbra/balra, előre/hátra. A 4. dimenzió az ana/kata (nehéz lehet megérteni, de egy idő után érthető). Tehát lehetséges hogy nem 3 dimenzióban, hanem 4 dimenzióban létezünk, és az általunk ismert "kocka" 3 dimenziós felépítése teljesen más.

Az idő szerintem egy kitalált dolog. Nincs fizikai felépítése, nem megfogható, tehát kitalált dolog. Azért lett kitalálva a naptár, a hét napjai, hogy könnyebb legyen az élet. Az állatoknál sincs idő, élnek ahogy az ösztöneik és a bioritmusuk diktálja. Ha az akváriumodban este nem kapcsolod le a lámpát, a díszhalak csak akkor fognak elaludni, amikor észreveszik hogy fáradtak.

Emlékeink viszont vannak, amiből következtethető az idő létezése. A kíváncsiság pedig a jövőre utal, ami nem létezik, ha létezne, akkoris mozgásban lenne, nem előre meghatározott dolog. Nem tudjuk mi fog történni velünk. Pontosan ezért a jóslás is csak áltudomány, nincs bizonyítható létezése a jövőnek.

A dimenziók, amiket megnevezel (fel/le, előre/hátra, jobbra/balra, ana/kata) relatív viszonyítások. A világűrben például kapásból értelmüket vesztik. Ám ahol a viszonyítás jól jön, ott lehet neved adni egy dimenziónak (persze a hozzárendelt sorszám nem a minőségét jelöli, hanem az őt megelőzően definiált kiterjedések számát + saját magát; hiszen önmagában csak egy egyenes). Az ana/kata ilyesformán miért ne lehetne múlt/jövő? A Síkföld-videó világában az idő nem a negyedik hanem a harmadik dimenzió lehetne, elvégre ott a tér fogalma nem létezik.

Az téridő lehet egy végtelen 3D térből álló négydimenziós egység, ami mintegy filmszalag kockái alkotják az időt - ez persze a mi érzetünk. Az idő még laikus értelmezésben is lehet dimenzió. Nem tudom, hogy a vizuális gondolkodásúak hogy vannak vele, de nekem még az idő-érzete is a perspektivikus látáshoz hasonlítható: minél távolabbi időben (múlt vagy jövő, mindegy), annál kisebb.

Igen, az állatok viselkedése tényleg azt igazolja, hogy nem érzékelik az időt. Ám attól az még létezhet. A puszta térnek sincs fizikai felépítése, valahol ez is kitalált dolog, de a világunk megértéséhez/modellezéséhez jól alkalmazható.

A jövő is létezhet (most is), csak mi érezzük úgy, hogy nem történt meg. Mintha mondjuk Szeged felé vonatoznánk. Még nem vagyunk ott, de attól még Szeged létezik. Csak az időben nincs visszaút, mintha zuhannánk benne, és furcsa mód ezt meg a gravitáció-érzet mondatja velem: ahogy öregszem, úgy múlik gyorsabban – nem tudom ki hogy van vele.

Az időérzet egy tudati észlelet lehet, mert elég szubjektív.

Létezik amúgy jövőérzékelés (prekogníció), mint ismeretlen fizikájú képesség. Régóta kísérleteznek vele, és az eredmények nem azt sugallják, hogy nem érdemes foglalkozni vele. Az igaz, hogy a jövő léte nem bizonyítható.

Ha annak tartod, miért vagy még itt? :)

A fizika fejlődésének érdekében is tettek olykor igen merész föltevéseket, amit zagyvaságnak gondoltak.

Ez a téma pedig olyan területeket is érint, amivel a fizika nem foglalkozik.

Egyikőtök írta, hogy ne éljem bele magam, hogy a közeli hozzátartozó egy másik dimenzióban létezik.

És ha nekem így könnyebb???

Jobb ezt gondolni, mint azt, hogy a teste a föld alatt van, a lelke meg az égben valahol.

Ha könnyebb, akkor élj ebben a tudatban... :)

Csak azért mondtam, mert korántsem biztos, hogy tényleg így van - aki a valóságot keresi, annak ez ne legyen alap. Ha az elkerülhetetlenen szeretnél lélekben könnyíteni, és ez segít, ám legyen. Talán egy nap minden kiderül. :)