Hisztek abban, hogy van duálpárotok?

És mit mondott a jósnő, mi az? Mert ezt nagyon sok mindenre rá szokták mondani, de nagyon kevesen ismerik az igazi jelentését. Miből állapította meg a jósnő, hogy ő az?

Egyébként létezik, igen.

[link]

Találtam egy ilyet, és így elolvasva, szerintem ez tök hülyeség, kb annyi az egész magyarul hogy valaki aki pont nem olyan mint te, de mivl elhiszed ezt az ezoterikus marhaságot, úgyis ragaszkodni fogsz hozzá...

Nem értem miért akarna bárki is olyan emberrel együtt lenni akivel egyáltalán nem hasonlítanak, de mindegy. Én már az olyanokat se viselem el sokáig, akivel egy kicsit is különbözünk.

Na, ez az utolsó válasz egy jó példa volt arra, hogy hogy magyarázzák össze-vissza.

A duálpár NEM az, akivel tökegyformák vagytok! Az a klón, vagy az asztrológiai iker. A duálpár pontosan az, akivel teljesen különböztök. Hát gondoljunk csak bele a "duál", "dualitás" szó jelentésébe!! Ugyebár nem azt jelenti, hogy egységes, hanem hogy két egymástól teljesen eltérő részből álló. (Például jin és jang).

(Egyébként meg duálpárja mindenkinek van, akkor is, ha nem hiszel benne, vagy nem akarod, hogy legyen. Max, - ha egyáltalán találkoztok, - nem veszel róla tudomást.)

Bizony nincs duálpár! Illetve, mindenki duálpár, aki annak vallja magát. Sajnos, az általunk hangoztatott duál-elmélet nagyon nagy veszélyt hord magában. E veszély lényege az, hogy boldogságunk nem a Vele való kapcsolattól függ, hanem a duálpár megtalálásától. Ez egy teljesen hamis, téves, ördögien veszélyes felfogás! Szinte teljesen lehetetlenné tudja tenni az Általa vetett alapot, vagyis azt, hogy Ő mindenkit Önmagamra teremtett, és éppen ezért az Isten-szeretőknek minden javukra válik, tehát bárki lehet duálpárja, míg a nem Isten-szeretőknek minden kárára válik, tehát szintén bárki lehet duálpárja.

Minden boldogságra teremtett lény a természetében hordja annak bizonyosságát, hogy senki sem lehet egyedül boldog, mivel egyedül szeretni nem lehet. Általában mindenkinek arra kellene törekednie, hogy olyan párt találjon magának, aki a mindenkire kiterjedő szeretetre, vagyis a Vele való benső kapcsolatra segíti őt. Mivel szerepeket ad ővéinek, ezért előfordul olyan eset, hogy a mindenkire kiterjedő szeretetet valaki úgy tudja lelki békében megélni, hogy nem köti le magát senkihez, hogy így lehessen mindenkinek mindene. De ez a szerep ritka és egyértelmű. Ha az lebeg előttünk, hogy olyan párt találjunk magunk mellé, aki Hozzá, az áldozatos szeretet forrásához jobban tud segíteni minket, akkor emellett kell hűségünket áldozatos szeretetben megélnünk. Ha nem találunk ilyet, akkor nélküle kell Iránta való hűségünket áldozatos szeretetben megélnünk. Tehát nem a duál, a másik a fontos, hanem a vállalt, szeretetben megélt áldozat. Sok baj és elválás származik abból, hogy a másikra tesszük a hangsúlyt, és nem a mindenkire kiáradó áldozatos szeretet megélésére. Az ilyen élet boldogtalansága nem más, mint az önzésnek szomorú gyümölcse, mely gyümölcsöt mindig mással akarunk megetetni.

Olyan értelemben nincs duál tehát, ahogy legtöbben gondolják. Nincs olyan, hogy van valahol egy duál, s míg azt meg nem találjuk, addig boldogtalanok maradunk, s ha megtaláljuk, akkor megtaláltuk benne és általa a boldogságunkat. Ilyen nincs!

Olyan van, hogy az a duálpárunk, aki Hozzá segít minket közelebb, s addig duálunk, amíg ezt teszi. Nincs olyan, hogy valakit az Isten valakinek teremtett! Isten mindenkit Önmagára teremtett! Ez éppen a legjobb számunkra és minden ember számára. Nincs ember a világon, aki boldoggá tudna tenni akár csak egy kis állatot is. Hát még embert!

Amikor olyanokkal találkozunk, akikről úgy gondoljuk, hogy békés szeretetben élik életüket, akkor ezt a megállapításunkat csupán a fantáziánkból vesszük. Minél kevésbé lát bele valaki mások életébe, annál könnyebben és annál jobban színezi ki fantáziálásával azt, amit lát. Furcsa kettősség él bennünk. Minden nehézség és bukdácsolás ellenére az él vágyainkban, hogy igenis, meg kell találni az igazit! Nem e vágyunkkal van baj, hanem e vágy parttalanságával. Úgy is mondhatom, irrealitásával. Míg a földi honvágy helyhez, az égi honvágy valakihez akar vezetni bennünket. Mert személyt csak személy tud boldogítani! Meg kell mondanom, hogy ez a valaki a Földön mindig délibáb! Csak addig vonzó és kívánatos, amíg birtokolni nem tudja valaki őt! Az általunk elképzelt társ nem létező valóság. Ha volna ilyen, akkor annak rettenetes lenne akár az ő halála, akár a mi halálunk. Tehát éppen az lenne a legrettenetesebb, ami feltétlenül elkerülhetetlen. Pontosan azzal nem szabadna számolnunk, ami a legbiztosabb a földi életben. Olyan állapotszerű menekülést kellene felvállalnunk, amely mindennek nevezhető, csak boldogságnak nem. A bódultság soha nem lehet alkotó eleme annak a boldogságnak, amelyre meghívást kaptunk. Áldás és áldozatvállalás együtt járnak. Társunk csak olyan lehet, aki a mi számunkra sem, önmaga számára sem képes mennyországgá tenni a földi élet poklát. Ha akarjuk, akkor feltétlenül találunk társat magunknak, de számolnunk kell azzal, hogy arra a boldogságra, amelyre teremtett minket is a Teremtő, csak Általa, juthat el mindenki. Az erőforrás is és a vágyaink beteljesítője is Ő maga! Az, aki Őt, Jézust, nem tudja elviselni, hogyan tudná elviselni azt, aki Nála tökéletlenebb?! Őt, Jézust, pedig csak az visel el, aki tudatosan vállalja azt az értékrend változtatást, amely alapján abszolút ELSŐ lehet az életében.

Szia!

Akivel egy lélek vagy két külön testben, az nem a duálpár, hanem az ikerláng. Egészen más a kettő! De mindkettő van.

Nyilván nem mi fogjuk tudni eldönteni, hogy a férjed az-e, vagy sem; de azt tudnod kell, hogy az ikerlángodat akkor kapod meg "jó férjanyagnak" (=hasonló korú, különböző nemű, komolyabb nehezítésektől mentes párkapcsolat), amikor már mindketten nagyon magas tudatossági szinten álltok, és kb. az utolsó, vagy az utolsó előtti életeteket élitek.

Viszont ezen kívül egy csomó minden más is lehet a férjed, például lelki társ (azaz a lélekcsaládod tagja), akivel szintén nagyon mély, harmonikus karmikus kötődés alakulhat ki.

Szép napot neked!

ParlanDo