Depressziós vagyok. Az élet tényleg meg akar tanítani valamire? Már erősen kételkedek benne.

K.urva nagy bölcsesség, tényleg! Az eszetekbe se jut, hogy egy depressziós nemhogy az életen túl, még az életben se lát értlemet. Az meg véletelnül se fordul meg a fejetekben, hogy azt se akarja megtenni, amit kell neki, nemhogy mást...

A depresszió egy védekező mechanizmus és az ember saját magától védi magát. A saját maga iránt táplált gyűlölet és az az ellentmondás, hogy ő rendes embernek hiszi magát, ezek ütköznek. Ez az ellentmondás pedig nem oldható fel, ezért az illető depresszióba süllyed.

Amelyik depressziós nem tudja rendezni ezt magában, nem jön rá, hogy értékes, nem csinál semmi hasznosat, az tovább fog zuhanni a mélybe. Ez ilyen egyszerű! Lehet itt blablázni terjengős vallásos bullshitet, de ez a mindennapokat halálos szenvedésként megélőben marhára nem kelt megnyugvást. Ő nem a túlvilági lét problémáin van lezsibbadva, mert k.urvára nem ér rá arra, hogy ilyen szarokkal foglalkozzon, mikor az élete romokban és éppen azt szeretné újjáépíteni.

Hit kell! Ez tény. De a hitet nem másba kell táplálni, hanem először saját magadba!

Figyelj, meg kell találnod a saját erődet. Azt mondani, hogy most nem hallgatsz a kifogásokra, és menni. Akárhová.

Keress új programokat, tanfolyamokat is akár. Ha van egy kis kötelező volta a dolognak, akkor talán könnyebben elindulsz, de ez sem biztos.

Semmi értelme az önutálatnak.

Tedd fel a kérdést magadnak, mitől lennél boldogabb. És hogy miért nem akarsz boldogabb lenni?( mert mennél, megtennéd, ha egyszer úgy lenne)

Csak az ajtóig kell elmenned és kilépni rajta, onnantól könnyebb :)

és továbbra is javaslom a pszichológust. Keress egy fiatal csajszikát, akit inkább védelmeznél, mint akitől megijedhetsz:) És teázzatok, kávézzatok egy jót:)

Nincs jobb ilyenkor náluk, mert mint mondtam önbizalomlöketet kapsz és újra megtanulod szeretni magad, mert minden értéked nyilvánvalóvá teszi:)