Miért van ennyi depressziós ember? Miért panaszkodnak mindig és miért nem tudják látni az élet szépségeit?

Mert már belekeseredtek a mindennapi kudarcokba. Meg lelkialkat függő is.

De szerintem ott is bibi van, aki egyfolytában vigyorog, jókedvű, felszínes. Sok baja nem lehet, ami nem baj, de szerintem az kell, hogy az ember egyszer fent, máskor lent legyen. És a lélek is így fejlődik, mélyül, lesz emberibb, ha nem csak jó dolgok vannak.

Szóval meg kell találni a középutat, elfogadni, hogy vannak rosszabb napok, de attól még mégiscsak jó élni a kis örömökért. Más kérdés, hogy ezt mondhatod annak, akinek minden nap szembe kell nézni azzal, hogy lesz-e állása, gyereket hogy eteti, minden nap ugyanaz a stressz, megaláztatás, stb. Szóval én megértem a depressziós embereket.

Talán azért panaszkodnak mert egyszerűen annyira megkeserített életet élnek hogy nem tudják benne a szépet látni, mintha minden ellenük játszana.

Gondolom neked nem kell azón filóznod hogy mit ezsel holnap, a gyerekeid mit fognak, miből taníttatod a gyereket, miből mész majd egyetemre iylenek, úgyhogy nem kell egy depressziósnak az élet apró szépségeiről papolni mert az nem megoldás, aki már valódi depressziósnak mondható az nem lesz boldogabb a bárányfelhőktől meg a pillangóktól. Egyszerűen az életük úgy alakult.

Sztem pedig azért, mert túl sok példát látunk. Egyszer mondták nekem, hogy mondjuk 100 éve egy norvég halász biztos nem tudta, hogy hol van Hollywood, és hogy ott milyen gazdagok, és hogy úgy is lehet élni, és épp ezért volt boldog. Elégedett volt a maga kis világában, mert nem áradt felé annyi információ a szupergazdag életművészekről.

Mi meg mást se látunk.

Ez nem teljesen igaz.'Boldogok a tudatlanok, mert övék a mennyek országa' De az emberek manapság pont annyira tudatlanok, hogy ami az orruk előtt, azt se látják. A mai emberek simán boldogok toszottegyszerű dolgoktól, nem azért mert ők juj de tudnak élni, hanem azért mert nagyon sok nagyon hülye ember van, akiknek nem is terjed odáig az agyi kapacitásuk, hogy gondolkozzanak, vagy belegondoljanak iylesmibe, hogy mi lenne ha másképp csinálnák. Egy átlag tinédzser az köt le hogy holnap milyen színű haja legyen, nem az, hogy mit akar az élettől..

És én azt gondolom, ez az 'egyre több a depressziós' süket duma. Mert a 75% az olyan kis hülye aki már unalmában nem tud mit csinálni, van egy rossz hete vagy egy rossz napja és hú ő már depressziós. Egy depressziós szerintem már évek óta ott kell tartson, ahol. Van különbség rossz periódus, lehangoltság, meg igazi depresszió között.

Az élet szépségeit meg azért nem látják, mert az ő életük talán kicsit más. Ha már idézeteknél tartunk : 'Üzenem a felkelő napnak, hogy nem süt mindenkire'. : ) Lehet, hogy akinek megvan mindene, az tudja értékelni a madárcsicsergést meg iyleneket, de akinek nincs azt hóttranemérdekli hogy a madarak mit csinálnak.