Mit gondoltok erről?

Kiss Zoltán kvantumfizikus válasza

Megfordítva válaszolok.

A tudat nem létezik függetlenül az anyagtól. A kollektív tudattal kapcsolatos kísérletek vannak, amik azt eredményezték, hogy létezik egy úgynevezett kollektív tudatalatti, azonban ez a kvantummechanika paradoxonjaitól távól esik.

Voltak olyan kísérletek, amelyben patkányoknak tanítottak különböző útvesztőkben tőrténő tájékozódást. Azt találták, ha egy bizonyos útvesztőben egy patkány megtanulja, hogy mikor melyik a jó irány, akkor ez a tudás átmásolódik a többi patkányra, akikhez semmilyen köze nincsen. Azaz a világ távolabbi felén levő kísérleti patkányok is hamarabb tájékozódnak ugyanabban az útvesztőben.

A schrödinger macskája, azaz a makroszkópikus szuperpozíció irányának a paradoxonja, kvantumállapotokra érvényes.

A schrödinger macskájában, a korábban egyben levő részecskék mutatják ezt a jelenséget. Azonban ez csak azokra a tulajdonságaikra érvényesek, amelyek eddig tisztázatlanok voltak. Amikor egy atommag szétesik, akkor az eddig tisztázatlan kvantumszámokra érvényes ez. Azaz az összes megengedett kvantumállapotok koherens szuperpozíciójában van az anyag. Azaz a macska egyszerre élő halott. De csak addíg amíg egy klasszikus méréssel kölcsönhatásba nem lépünk a rendszerrel, akkor fog összeugrani.

Azaz egy anyag kvantumállapota minden értéket felvesz egyszerre amíg nem lép kölcsönhatásba agy anyaggal, ez a klasszikus mérés vagy pedig a tudat által nem tudunk meg róla valamit.

A lélek valójában egy kvantumállapot, a tudat pedig ezen kvantumállapotnak az idegrendszer mint anyag kölcsönös hatása.

A kollektív tudattal az a baj, hogy egyrészt korábban nem voltunk mind eggyek, bár ez filozófiai téma, de olyan esetben létezik ez a hatás, melyre korábban nem volt tudásunk, ráhatásunk. Tehát nem a Schrödinger macskája a válasz, ellenben valahol a kvantummechanikában keresendő.

A cicás példáddal az a baj, ha már az egyik megnézi, hogy él, akkor onnantól már mindegy ki nézi meg mindenki látja hogy él. Mindazonáltal míg nem nézte meg hogy él-e addig mindkét állapotban volt egyszerre.

Ebből a paradoxonból nötte ki magát a Párhuzamos univerzumok elmélet, de erről mivel nagyon nagy fejelezet itt most nem tárgyalom ki.

Az elsőnél az a gond, hogy nem az anyag létezik minden egyes formában hanem a kvantumállapot.

Nézzük a helyzetet. Az anyag és az idő ezeket az általános relatívitás elmélet tárgyalja, ami egy klasszikus elmélet. Nincsen köze a kvantummechanikához. Az anyagnak vannak tulajdonságai mint forgás (spín) Impulzus. Ezek a klasszikus fizikában térbeli hozzárendelléssel leírhatóak, azaz a spín forgást jelent a koordináta helyet stb. A kvantummechanikában ellenben nem reprezentálhatóak ezek a tulajdonságok ilyen szemléletesen. A spín nem forgást jelent, az impulzus sem azt jelenti minr egy labdánál.

Az anyagra nincsen hatással ez a paradoxon, hanem csak a kvantumállapotokra. Az az anyag bizonyos tulajdonságai.

Az időt az általános relatívitás elmélet írja le.

A lényeg az, hogy amíg nem történik kölcsönhatás anyaggal, addig ezen tulajdonságok nem lesznek meg. Ezen tulajdonságok viszont meg vannak határozva és csak kvantumi természetűek.

Zoltán Kvantumfizikus válasza érdekes, lehet nem kellett volna megfordítania a dolgot. De azt tudjuk, hogy kvantumszinten csak és kizárólag valószínűségekről beszélünk, viszont, szóval amikor a mi tudataink, amik valószínűségek halmaza, észlel, vagyis két valószínűség valamit megfigyel, akkor egy még nagyobb valószínűséget kell kapnunk...de ez nem történik meg...mivel konkrét eseményt észlelünk...ezt Amit Goswami hozta fel érdekességképpen, s nem tűnik logikátlannak.

érdemes elolvasni ezt a választ Zolitól, bár lehet nem saját gondolata.

"Azaz egy anyag kvantumállapota minden értéket felvesz egyszerre amíg nem lép kölcsönhatásba agy anyaggal, ez a klasszikus mérés vagy pedig a tudat által nem tudunk meg róla valamit."

Tehát az anyag, ami minden értéket felvesz, addig, amíg nem lép kölcsönhatásba szintén egy anyaggal, amiről megint csak tudjuk, hogy minden értéket felvesz, úgy marad...kicsit fura ez a megfogalmazás így, s nem vezet sehova..mivel még mindig a minden értéket felvevő anyagról van szó...hogyan áll össze? :P

Másrészről, ha a kétrés kísérletben odahelyezzük a kamerát, ami felveszi, hogy melyik lyukon halad át a foton/elektron...de soha az életbe nem nézzük meg a felvételt, akkor szintén interferenciát kapunk, klasszikus mérés ide vagy oda, ha nincs megfigyelő értelem, akkor nincs interferencia összeesés...ebből kiindulva a megfigyelő elme az, ami miatt az anyag összeáll, amiből következtetve az anyag függ a tudattól...De, és most hangsúlyozom, számunkra, emberek számára azért áll össze az anyag formába, mert a fizikai testünk által tapasztalunk, az bontja le tulajdonképpen a valóságot erre vagy arra, ami az(valóság), hogy az "anyag" minden pozícióban létezik, vagyis egyszerre van jelen...s ha egyszerre van jelen, akkor igazából nem is változik, mert minden történik egyszerre...a változást, vagyis az időt szintén azért érzékeljük, mert a testünk korlátozott mennyiséget mutat meg a valóságból, ha viszont az anyag, mint olyan öntudatlan lenne, vagyis nem húzódna meg a háttérbe egy Tudat, akkor egyszerűen nem lenne világ, mert csak simán magában változatlanul ellene az anyag, egy teljes formulában...de mi mégis tapasztalunk.

Az gondolom világos, hogy ha mindent a valós formájában észlelnénk, akkor nem igazán történne semmi, mivel nem jelenne meg kontraszthatás, mert ugye a teljes anyagot észlelnénk, ugye minden pozícióban dolgot...ha pedig ez történik, akkor valójában fizikailag semmit érzékelnénk, s pont azért fizikailag semmi, mert a dolgok nem viszonyulva jelennének meg egymáshoz.

Ha sikerült ezeket megérteni, akkor láthatod, hogy nemhogy az idő, de a tér is végső soron illúzió, és az elménk megjelenő illúzió, az pedig, hogy miért érzékelünk "azonos" momentumokat két megfigyelő szempontjából? nos a válasz egyszerű...mert egy osztatlan Elme/Tudat az, ami valójában indukálja a világot, de a mi személyi tudataink nem képesek Őt "látni", mert leköt minket ez a bizonyos világ illúziója. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Kiss Zoltán kvantumfizikus válasza

LastOne.Left ne haragudj, de amit leírtál az csupán egy képzetlen elme okoskodása. Az hogy a kvantummechanika kvantitatíve valószínűségekkel számól, hogy kvalitatív helyes következtetésekre jusson a vizsgálandó környezet miatt van. A kvantummechanikának van mátrix mecahnikai leírási módszere és van hullámmechanikai leírási módszere. Utóbbi azért mert egy elmosódott részecskét, ami nem koncentrálódik klasszikus értelemben behatárólt térrészre a legpontosabban valószínűség függvénnyel írhatunk le. Ez ellenben nem jelenti azt, hogy ne lehetne vizsgálni egzakt módszerekkel a kvantummechanikai objektumokat (részecskéket). Ez a valószínűségfüggvény vezet pontos számítási eredményekre.

Nézük az egyszerű példát. Az alagút effektus során egy részecske az előtte álló magasabb potenciálon is képes átjutni, amire minden kvantumos objektum képes bizonyos valószínűséggel ellenben klasszikus sosem. Ez azért van, mert a Kvantumos objektum helye és impulzusa ismeretlen. Helyileg nem egy helyen lesz teljes egészében, hanem kiszámíthatatlan időpontokban picit máshól is lehet, azaz egy golyó helyett egy elkenődött masszaszerű részecskénk lesz, aminek ráadásúl egy fluktuáló (állandóan változó) potenciális energiájú térrészben van ( ez a vákuum fluktuáció), ami összevissza lökdösi és nagyon pici helyen lehet akár nagyobb potenciálja is mint a legyőzni kívánt potenciál. A valószínűség másik oka az hogy mivel eléggé el van kenődve és állandóan más helyen van, így az hogy egy infinitezimálisan kicsi időpontban hol van ez csak valószínűséggel lehet meghatározni mivel nem látod és nincsen ismereted sem róla. Amikor beteszel egy kis tárgyat a gyümölcscentrifugába vagy mosógépbe akkor ha nem látsz bele, nem tudod a helyét sem, mivel olyan gyorsan változtatja meg, így az hogy a térrész negyedében van, csak bizonyos valószínűséggel igaz.

Nem igaz azonban az, hogy a valószínűségi leírás korlátozná az egzakt kísérletek levezetesését és az egzakt válaszok megszületését. Akkor nem olvasnál semmilyen felfedezésről sem.

Nagyon rosszúl értelmezed a mondataimat. Még ha éppen beidézed, akkor is a következő mondatodban már hibásan írod le. Ezt írtad "Tehát az anyag, ami minden értéket felvesz, " Ez nem igaz, hiszen éppen azt írtam, hogy nem az anyag hanem annak kvantumállapota, kérlek olvasd vissza és látni fogod. Itt a saját fogalmazásommal olvashatjátok a kvantummechanika jelenlegi álláspontját. Ez esetben a Koppenhágai értelmezésről van szó.

Egy kvantum rendszer míg kölcsönhatásba nem lép egy klasszikus rendszerrel ( ez általában mérés vagy kvantumfilozófiai szinten egy tudat) az összes megengedett kvantumállapotok koherens szuperpozíciójában van. Majd kölcsönhatással lépeve az anyaggal összeugrik. Csak akkor ugrik össze, ha egy klasszikus objektummal lép kölcsönhatásba !

Kétréses kísérletben akkor is interferencia jön létre ha nincsen kamera, az elektronok valahogyan tudják hogy hova kell beérkezniük.

A vége már eléggé ködös filozofálgatás, azonban eléggé tárgyaligaosságot nélkülöző szinten.

Azért mert a kvantumvilágban másképpen tőrténnek a jelenségek, még a valóság az életünk részét képezi. A tv ugyanúgy biztonságosan működik mint az alagút effektus is. A mikrovilágban hozzánkképest igen pirinyó helyen més igen gyorsan mennek végbe események, ezeket is lehet hitelesen vizsgálni, hiszen ezt tesszük és ettől fejlődik a világ.

Kedves kérdező. A könyv amit kérdezel Amit Goswami - Képzelt Ablak ezt nem ismerem és kollegáim sem beszéltek róla. Utánanéztem neten, kivonatokban mit tartalmaz.

Az az igazság, hogy ez az un. kvantumfilozófia területe eléggé ingoványos rész. Ez még feltérképezetlen terület. Nem lehet semmi biztosat sem mondani. Aki ismeri a kvantummechanikát annak sok következtetés eszébe ötölhet, hiszen annyira bonyolúlt és sokrétű tudomány, ellenben korántsem biztos hogy ezen következteések helyesek lennének.

"Capra átütő erejű munkája 1975-ben már megmutatta e két különálló valóság párhuzamait" Nagyon sokan rámutattak párhuzamokra, ez nem új keletű sokat tudna minden fizikus mondani. Sőt tele vannak a tankönyvek is a klasszikus kvantum relációról.

"Goswami továbbmegy: nem csupán párhuzamokról, hanem tökéletes egyesülésről beszél hihetetlenül közvetlen módon, hétköznapi nyelven, hasznos történetekkel és színes példákkal illusztrálva magyarázatát"

Ez sem áll távól a valóságtól, hiszen a kvantummechanika magában fodlalja egy speciális esetként a klasszikus mechanikát, bár ezt nem szokták tudni a laikusok, pedig benne van magyarul is a Landau elméleti fizika könyvsorozatban. És ez nem új keletű.

tehát a lnyeg,hogy ez egy nagyon ingoványos terület, mivel a kvantummechanika tele van paradoxonokkal és ojan sejtéseket engedtet meg amik olyan messze menő következtetéseket rejtenek amik egyáltalán nincsen benne és kívül esik a józan ész határán is. Láthatod az előttem szóló úr következtetéseit is - egyáltalán nem bántás céljából, mert örülök hogy megosztotta velünk, ez is a gondolkodást bizonyítja - ellenben végső következtetésekként az anyag és az idő egzakt elhagyhatóságáról beszélt, miközben félreértelmezte az írásomat (kvantumállapot nem egyenlő az anyagállapotával). Körűlbelűl így kell nézni a kvantumfilozófiát is !

Rendkívűl sok lehetőség van benne, azonban amíg nem ismerjük a teljes valóságot nem tudhatunk biztosan semmit sem. A könyvben sok valódi párhuzam lesz és valódi következtetés is biztosan, ellenben más részük viszont már nem igaz ( mai szóhasználattal, jelenleg nem ismert :D) Igen vékony a határvonal a kvantumfilozófia és az áltudomány között. Ellenben mindkettő merőben más eredményű. Mint az őrűlt és a tudós között is pici a határ azon a részen amit nem ismerünk, de nem mindegy hogy valaki sziporkázó zseni vagy láncfűrészes gyílkos.

Beleolvasva továbbá a könyv véggövetkeztetéseibe,

"Ki vagyok én, és mi a célom az életben?

Ugyanaz-e az igazság a tudomány és a vallás számára?

Vajon a gondolatok valóságosak-e?

Van-e hatalma az imának?

Miért történnek rossz dolgok a jó emberekkel?

Isten és az örök élet vajon csak a hit szüleménye-e, vagy bizonyíthatóan léteznek?

Elérhető-e a boldogság?

Léteznek-e csodák?

Hogyan működik a test öngyógyító kreativitása?

Mivel magyarázható a spirituális gyakorlatok hatalma?

Miként válasszuk ki a számunkra megfelelő meditációs ösvényt?"

Az ezekre adott válaszok már belemagyarázóak ! Ezekre semmilyen természettudomány nem ad választ, ezek a pszichológia, társadalom tudomány stb területére tartoznak.

Én is tudnék kvantumpárhuzamokon keresztűl bemagyarázni ezekbe amit csak akarok, meg az ellenkezőjét is. Ez már spirituális volnal.

Egyet meg tudom magyarázni, "Hogyan tesznek szert egyes emberek olyan képességekre, amelyekkel meghaladják a fizika törvényeit?"

Sehogyan illetve fizikailag. Azaz minden megmagyarázható fizikai törvényekkel, csak még nem ismerjük őket. Namost azt tudnod kell, hogy ilyenkor szokták a némiképpen képzett spiritiszták lebegtetni a kvantum-klasszikus határt és oda helyezik ahova akrják, ez egy hossaz kifejtés lenne hogy miért nem helyes, de a mai fizika egy nagy kérdése ez a rész és nem helyezhető olyan messze a határ, ahogyan ezt az ezósok megszabják.

Összefoglalva : Ha érdekes olvasmányra vágysz megveheted, de ezek inkább gondolatébresztőnek valók mintsem minden tekintetben hiteles olvasmánynak. Én csak fizika könyveket szoktam olvasni, bár ismerek ilyen területről is irodalmat, ritkán a kezembe veszem és nincsen jó tapasztalatom erről. Ellenben életvezetési tanácsai igen hasznosak és végülis az érződik ki a sorok közűl hogy az író tudta hogy a cél szentesíti az eszközt. Szerintem, akármi lenne a könyv vagy más filozófia konklúziója, úgy élj hogy jól érezd magad és ne bántsál másokat.

Kedves Zoltán. :)

Elnézést a téves megfogalmazásomért, és köszönöm a korrekt hozzáállást.

De az én kérdésem az lenne, hogy akkor egy anyag kvantumállapota, ami minden értéket felvesz egyszerre, egy anyaggal reagálva, aminek szintén minden érteket felvesz a kvantumállapota, hogyan ad fix értéket?

Másik kérdésem a kétrés-kísérlettel kapcsolatban az lenne, hogy ha nem helyezünk megfigyelőt(magunkat) a mérés során oda, vagyis nem ellenőrizzük, hogy a részecskék hol haladnak át az egy-egy résen, akkor interferenciát kapunk e mindig, hiába állítunk oda bármiféle anyagot, ami által reagálna?

A valószínűségi leírásból kiindulva - hiába olvashatunk felfedezéseket - hogyan lesz valami konkrét? Mi adja az irányt kvantumszinten?

üdv és válaszaid előre is köszönöm

26/F

LastOne.Left

bocsánat, lenne még egy kérdésem, bár nem vagyok konkrétan jártas a kvantumfizikában, vagyis a képletekkel kapcsolatban nem tudok szinte semmit, viszont ha jól tudom akkor a legújabb kísérletek szerint a proton körül "mozgó" elektronok valójában nem is mozognak, hanem eltűnnek egy adott pozícióból és egy másikban megjelennek, vagyis teleportálnak, amit ha jól tudom kvantumteleportációnak neveznek. a kérdésem, hogy ez így van e, és ha igen, akkor hová tűnik az elektron ekkor, illetve honnan jelenik meg? elnézést a helyhatározóért, de másképpen nem tudom most kifejezni, mert ha így van, akkor végül is a térből tűnnek el...s azt hiszem ugyanezek a részecskék bizonyos kísérletek során úgy reagáltak, mintha a jövőből érkeztek volna...ha ezek ténylegesen megtörtént vizsgálatok eredményei, akkor a téridő nem e illúzió, vagyis minden egyszerre történő és egy adott pozícióban létező, amit lehetne nevezni "mindennek"?

üdv

26/F

LastOne.Left