Mit gondolsz a halálról?

keserű méz ez jutott eszembe amíg élsz nem számít hogy a tűz után jön a a sodró árvíz. Keserû méz - amíg érzel mindegy milyen rossz vagy jó az íz.

én inkább élnék még 100évig szomorúságban mert nem csak az van mint hogy egyszer meg kelljen halnom!

Azt gondolom, hogy a halál semmire se jó, nem kívánt teljesen fölösleges szenvedés. Van ugyanis annak a folyamatnak, amit halálnak nevezünk egy nagyszerű emberhez méltó változata, amely csak azt távolítja el tőlünk ami nem igazán a miénk amit nem Istentől kaptunk, ez a színeváltozás.

Míg a halál majdnem mindent tönkretesz és szellemi fejlődésünkre nézve semmivel se jobb mint egy fájdalmas, nem kívánt félbeszakítás – nem beszélve a testi és érzelmi szenvedésről – a színeváltozás nem csak kíméli a testet, hanem tökéletesíti és felújítja. Az ember visszakapja erejét, szépségét, ifjúságát, azonfelül megszerzi egy magasabb rendű természeti törvény ismeretét és annak tudatos alkalmazását.

Altattak már műtéthez? Beadják az altatószert, és pár másodperc múlva se kép se hang, teljes öntudatlanság. Tulajdonképpen akkor sem létezel. A halál is ilyen szerintem, csak többé már nem ébredsz fel. Persze az emberi tudat számára ez felfoghatatlan, de amikor végleg "elalszol" akkor már úgyse fog számítani:) Tovább élsz majd a leszármazottjaid génjeiben.

Örkény István írónak volt egy nagyon találó gondolata a halállal kapcsolatban: "Ne félj az elalvástól, mert amire oly sokszor elborzadva gondolsz, nem más mint az álmaid elcsendesült örökkévalósága.

Egyébként ahogy idősödik az ember, úgy fél egyre kevésbé a haláltól. Érdemes lenne idős emberekkel elbeszélgetned erről.

"csak én nem értem mit akartál mondani? mi az a színeváltozás?"

A színeváltozás egy életre szóló lelkigyakorlatnak egy folyamatnak az eredménye, amit az ember önmagában elindíthat és végbevihet. Egy példát erre a keresztény Bibliában találhatsz Mt.17,1-9; Mk.9,2-13; L.9,28-36.