Biztos, hogy csak egyszer élünk?

Nem egyszer élünk, hanem folyamatosan, örökké létezünk. A test amiből most írom ezt a hozzászólást csak az épp aktuális létciklusom ruhája, amint befejeztem azt amiért most épp élek levetem, és újat veszek fel, hogy tovább fejlődhessek. Így van ez mindenki mással is.

Marivs

Lényegében az egész létezés értelme a tapasztalas, azért veszünk fel új testeket hogy újabb és újabb dolgokat tapasztaljubk meg. Ez általában alulról indul, és az érzéki, anyagi vágyak beteljesitesere vonatkozik, majd egyre 'feljebb' lépünk. A lelek 'celja' kilépni a korforgasbol, de ez csak a negvilagosodassal, az anyagi vágyak teljes eldobasaval lehetséges. Ezután persze minden kezdődik előrol, örokkon- örökké :) így értettem a fejlődést. Bocs az ekezetek mIatt, de telorol írok :).

Marivs

aha. ha jólértem az bizonyítja a halál utáni életet hogy senkisem tudja bizonyítani.

mert mást felhozni még nemsikerült ami alátámasztaná. aki hisz benne annak loikusnak tünik hogy amit nemtudunk bizonyítani az biztos hogy létezik.

attól függ a dolog, hogy abból, amit bizton tudunk létünkkel kapcsolatban, miféle feltételezést teszünk. mit tudunk? tudjuk, hogy van nekünk egy olyan, hogy "én" és ennek az "én" nek mentálisan jelenik meg egy bizonyos világ, ami szabályokra épülően hat. ha azt feltételezzük, hogy a tudatunkban megjelenő képsoron kívül még van egy ugyanolyan világ, ugye tudatunkon kívül, akkor tulajdonképpen saját értelmünket belehelyeztük ebbe a világba, tér és időbe raktuk azt(testünkben, agyunkban az elme)...ezzel persze az tűnik logikusnak, hogy ha a test meghal(mivel azzal azonosítjuk magunkat ekkor), az elme(lélek) is odavész...ez így tényleg értelmesen hangzik...viszont nem biztos, hogy ez a helyes feltételezés...ugyanis tudunk mást is feltételezni...hogy megmaradunk annál, amit tudunk, de tudatunkon kívülre nem helyezzük még egyszer oda a világot, hanem minden "mögé"(képletesen mögé, nem térben) egy univerzális Elmét nevezünk meg, amiben minden létezik egyszerre...ekkor viszont az elme létét meg nem szűnővé tesszük, és az értelmet(elmét) helyezzük elsődleges pozícióba az "anyaggal" szemben, a másik verziónál viszont fordítva csináltuk, hiszen a fizikai megjelenést tartjuk akkor elsődlegesnek. viszont van egy érdekesség...mindkét esetben feltételezésről beszélünk...na most a feltételezés az egyértelműen hiten alapszik, ha pedig hiten alapszik, az akármit teszünk az elme elsődlegességét bizonyítja...nem mást. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Szkeptikusoknak nyugodtan ajánlom a dalai lámát, olvassanak utána. Úgy választják ki, hogy egy szerzetes kijelenti magáról hogy ő a láma, olyan személyes dolgokat mond el az előző lámáról amit ő nem tudhat, valamint több száz tárgy közül választja ki pontosan azokat a tárgyakat amik az előző láma személyes tárgyai voltak, és dolgokat is mond róluk, és még sok ilyen teszten kell átmennie az új lámának, de még tibetnek sok mindenki másnak is, aki állít magáról valamit.

Ajánlom a Frei Dosszié Bhutánról szóló részét, youtubeon megtekinthető, rengeteg érdekes dolog van benne ezzel kapcsolatban is, és még sok olyan ami a nyugati civilizáció számára "hülyeség", mégsem tudják megmagyarázni hogy egyes dolgok hogyan működnek.

Marivs

Marivs.

"Ezután persze minden kezdődik előrol, örokkon- örökké :) így értettem a fejlődést."

ezt hogy érted? az egyén számára újra kezdődik a dolog, vagyis ahogyan végzett azzal a bizonyos "túllépéssel", akkor ismét visszazuhan, és kezdi elölről?

üdv

26/F

LastOne.Left

Egy idő után mindenképp, hisz nem maradhat örökké a "megvilágosodás" állapotában, de hát ugyebár eljutni a legfelsőbb szintre is földi szemmel nézve nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon hosszú idő, és rengeteg élet. :)

Marivs