Az idő csak illúzió, és minden egyszerre történik? Ti szoktatok ilyeneken gondolkodni? Vélemény?

" Nos, az anyag a tér és az idő kölcsönhatásában nyilvánul meg. Ezeknek köszönhető, hogy az univerzum látszólag olyan anyaghalmazokból áll, amelyek kisebb-nagyobb távolságra helyezkednek el egymástól. Természetesen ez csak látszat, a Valóság egy lehetséges megnyilvánulása, mert az általatok ismert világegyetem valójában nem más, mint olyan mentális és asztrális cselekedetek végtelen teljessége, amelyek megjelennek az anyagi valóságban is. A tér és az idő általatok ismert megnyilvánulása mindössze egyik aspektusa teljes valójuknak. Ezt a korlátozott formát akkor fogadjátok el egyetlen valóságnak, amikor az anyagi létbe fókuszáljátok magatokat."

"Nos, ha már az időről beszélgetünk, meg kell értsétek a lényeget, amelyet felszínesen már többször említettem, de mindeddig elsiklottam fölötte. Nem lesz könnyű elmagyarázni, mivel a teljes Létezésben nincs értelme az egyszerre, múlt, jelen, jövő szavaknak. Ezért ne is figyeljetek a szavakra, próbáljátok megérezni az Elvet.

Tehát az idő alapvetően nem telik, valójában csak a Most végtelen pillanata létezik. Mindaz, amit a múlt megtörtént vagy a jövő még bekövetkező eseményeinek tartotok, valójában már létezik a Most pillanatpontjában. A Mindenség mindig mindenhol létezik, csak a ti egyéniségetek "halad benne". Ennek köszönhetően lesznek emlékeitek, a jövőtöket pedig a korlátaitok miatt nem ismeritek. Valójában számtalan múlt és jövő létezik: azok a most fejlődő létformák, amelyek ötszázezer esztendő múlva lakják majd a bolygót, már éppúgy léteznek, mint a Neandervölgyi ember vagy az atlantisziak. A múltat és a jövőt ti választjátok, bár ez a legtöbbeteknél nem tudatos, sőt magáról a választás lehetőségéről sem tudtok. Ennek ellenére az Élet a Teljes Létezőből minden irányba árad: a mostaninak hitt fejlett létforma nem a korábbinak hitt fejletlenből alakult ki. Ne higgyétek el azt az általános nézetet, hogy a jelenlegi életetek eseményeit egy korábbi életetek okozza, vagy hogy most szenveditek el a büntetést egy korábbi életetek bűneiért. Ezeket a téziseket azért állították fel, mert az emberi elmének szüksége van szellemi lépcsőfokokra, viszonyítási pontokra. Valójában a múltbéli, a jelenlegi és az elkövetkező életeitek mind egyszerre zajlanak, a hatás és a kapcsolatteremtés oda-vissza, azonnal működik!

Vegyétek észre, hogy noha látszatra napról napra, a realitás talaján éltek, valójában ott remekeltek más világok, más dimenziók filmjeiben is. Mivel ezen egyéniségeitekről nincs tudomásotok, nem könnyű elfogadnotok a létezésüket, de mielőtt végképp megtagadnátok őket, gondoljatok arra, hogy ha a Crux csillagképről nem hallottatok eddig, attól még az létezik..."

(A.J.Christian - Mit keresett Isten a nappalimban?)

Azt hiszem ha jól emlékszem akkor ez egy Kant féle gondolat. Nem áll messze tőlem a filozofikus gondolkodásmód, de talán érzelmi síkon akadályoz valami abban hogy ilyeneken törjem a kis buksimat :D Hogy ne kelljen sokat írnom olvassátok el Kölcsey Vanitatum Vanitas-át (hiúságok hiúsága) szerintem ő is arra mutat rá hogy a gondolatok ilyen magasságában már minden megkérdőjelezhető, így ha azt vesszük minden értelmetlen.

Saját véleményem hogy érzelmeink védenek meg minket attól hogy az elménk eltévedjen, és letérjen a helyes útról. Visszatart minket a saját valóságunkba, nem hagyja hogy elszakadjunk és értelmetlenségeken gondolkozzunk. Szóval annak ellenére hogy ez egy fenemód érdekfeszítő kérdés, nem tartom érdemesnek rá hogy gondolkozzunk rajta.

Bizonyos szempontból van, bizonyos szempontból nincs.

Más helyeken, más körülmények között az idő is máshogy telik ha viszonyítjuk vmihez.

Másrészről a világmindenség keletkezés óta ugyanazok az részecskék léteznek, csak mindig átrendeződnek. Vagyis állandóak, nincs koruk.

Ez feltevés eléggé lehetetlen.

Ha nincs idő akkor nem történhet semmmi. Minden történésnek, cselekvésnek van eleje meg vége, amit az idő meghatároz.

Szerintem is kollektív kitaláció az idő, és nekem nagyon tetszik, ha valaki ilyen kérdéseken töpreng, és azt másokkal is megosztja, hogy ők is töprenghessenek.

Kezdem én is elfogadni azt, hogy minden történés és minden életünk egyszerre történik, de az emberi lét és felfogás korlátai megfoghatóbbá alakítják ezt a gondolatot az idő, és a múlt-jelen-jövő illúziójával. Szerintem a legizgalmasabb ebben a kérdésben az, hogy mennyire tudsz nyitottá válni arra, aminek a teljes felfogására csak részben, érzésekben(nem megtapasztalásban)vagy képes. Minden ilyen töprengés szélesíti, nyitja a tudatot.