Miért van az, hogy a spiritualitással foglalkozók néha arrogánsabbak, mint akik nem nyitottak ilyesmire?

csak információkat közöl a 27-es. az miért is baj?

A spiritualitas nagyon fel tudja erositeni az egot. Ha ez meg szemelyisegzavarral es serult egoval is parosul, az maga a katasztrofa...

De jó a kérdés! Én most találtam csak rá, véletlenül. Nem olvastam végig a válaszokat. Azért örülök a kérdésnek, mert egy időben én is mindig olyan "spirikbe" futottam bele, akiknek akkora volt a spirituális egójuk, hogy hiteltelenné tették az egészet. Leereszkedő, lesajnáló, kissé cinikus és kárörvendő emberek, akik ilyen "gurutudatban" élnek, vagy legalábbis olyanban, mintha ők találták volna fel a spanyolviaszt. Ez a "te ezt még nem értheted, mert nem tartasz még ott" típusú attitűdtől okádok. De aztán hálistennek találtam olyan kört, közeget, ahol a spiritualitás egy abszolút emberközpontú, életszerű mederben zajlik, engemet is befogadott ez a kör, most jöttünk haza egy 5 napos angliai elvonulásból, ami nagyon nagy élmény volt. ÉS pont az utazás alatt is feljött, hogy akik nagyon teátrálisan, külsőségesen csinálják és mellé még arrogánsak is, azok nagyon lerontják az egész dolog hitelességét. Ugyanakkor jól meg lehet szűrni, hogy kire hallgatunk. Itt most a legutolsó válaszolónak az utolsó két sora a szemem elé került: "A tudatos emberek egyszerűen csak élnek ... s nem tesznek erőfeszítéseket, hogy ők legyenek a győztesek. Lehetnek jók vagy akár rosszak, de nem tesznek erőfeszítéseket, s itt a lényeg." Na valahogy így. Mi is igyekszünk tudatosan élni az életet, pl én úgy vagyok spirituális, hogy mindenki tudja rólam, hogy semmi alávetett és alárendelt, ilyen engedelmes megfeleléskényszer nincs bennem, ezzel nem is próbálkozik nálam senki, én egyfajta "alkalmazott tudomány"-ként nézek a spiri dolgokra és ez így teljesen jól működik is.