Hogyan létezhet egyidejűleg reinkarnáció is és szellemidézés is?

Sehogy, a lélek csak szoftver, mint számítógépen az operációs rendszer.

Amikor egy számítógépet ledarálunk, vagy eltaposunk mobiltelefont (egy legyet, hangyát), a szoftver egyszerűen semmivé lesz.

Nem kell eltaposni egy hangyát sem, ebben kivételesen igaza volt Buddhának.

De nem azért, mert hátráltatjuk a reinkarnációját (szegény kénytelen ismét "hangyabőrbe" születni, ez hülyeség), csak neki is egy élete van, amit illik tisztelni, ha már mi is elvárnánk ugyanazt másoktól.

Az újszülötteknek mindig lesz frissített szoftver, amit papa-mama kódol össze, ezért sincs szükség a világ működéséhez leszerepelt lelkekre.

Ezt csak azért találták ki a régi emberek, mert nem tudták feldolgozni, hogy a halál után milyen lesz a nagy semmi.

Nem is olyan régen még számítógépek sem voltak, ezt még egy műszaki embernek sem volt egyszerű megemészteni, hogy egy elektronika nem csak hardverből áll, hanem olyan furcsaságok kerülnek rá, mint a szoftver.

De ma már ez is természetes, így könnyebb megérteni, hogy mi is hasonlóan működünk, ugyanúgy semmivé leszünk, csak az anyag kerül vissza a körforgásba.

Azért, mert vannak földhöz kötött lelkek, akik nem távoztak el az asztrálvilágból, hanem az asztrálban "ragadtak", maradtak.

Mások pedig magasabb szinten léptek ki innen és másik dimenzióba jutottak, nem csak az asztrálig.

Akik öntudatlanul reinkarnálódnak, ők még mindig jönnek vissza (a szamszárába), akik teljesen tudatosan lépnek át, nekik nem feltétlenül kötelező visszajönni, de előfordul, hogy eljönnek még segíteni másoknak.

A lélek kb. olyan, mint egy szerver egy magasabb létsíkon. Egy időben egyszerre több inkarnációja is lehet, sőt egyszerre az idő különböző pontjain is lehetnek azok az inkarnációk.

Szellemidézéskor (ha egy holt ember lelkét idézzük meg, aki nem itt ragadt, hanem már visszakerült a túlvilágra/ "a szerverbe") ehhez a szerverhez férünk hozzá, annak is ahhoz a részéhez, ami adott inkarnáció emlékeivel, tudatával rendelkezik.

7.

Mivel ezek minimum 5000 éves hinduista kitalációk, mi történhet? Nincs is történés.

Ez egy paradoxon, hiszen esemény csak dolgokkal történhet, amik léteznek, vannak.

Komolyan elhiszi valaki, 5-10 ezer éve olyan okos emberek voltak, hogy ők ezeket tudták valahonnan, de időközben a bizonyítékok úgy eltűntek, hogy azóta sincs semmi? Agyrém.

A valóság, hogy van egy fejlődési folyamat, régen az emberek mesékkel, fikciókkal töltötték ki a tudás házagait.

Azóta történtek "dolgok", fejlődött a tudás, mesékre nincs már szüksége a felnőtt embernek.

Vagy valaki szerint olyan jó dolog, amikor még ma is vannak negatív tudatlan emberek, akár egy gonosz szomszéd vagy másik fórumozó képében, aki a saját tudása hézagait rólunk szóló fikciókkal tölti ki. Az ilyet lenézzük, kinevetjük, lesajnáljuk.

Mira való ez, nem jó irány egyáltalán, fikciókkal foglalkozni, kártékony is (ld. kattintásvadász álhírek).

6-os,

Ez a téma eléggé bonyolult. Csak azon részei alapján válaszolhatok neked, amit idáig nekem is sikerült megértenem belőle.

Gyakorlatiasan nézve nem tudatnak mondanám ezt a "szervert" (azaz a lelket- ez sem biztos, hogy megfelelő fogalomhasználat), hanem egy tudattal rendelkező entitásnak.

7)

Nem tudom, de szerintem ez extrém ritka eset.

A spirituálisan fejlett lelkeknek nem szokása széthasadni több inkarnációra.

A több inkarnációra való széthasadásnak 2 oka szokott lenni:

1) a léleknek egy inkarnáció alatt sikerült annyira sok karmát felhalmoznia, hogy motivált lesz a leszületésekor több inkarnációban megjelenni, hogy több karmát dolgozhasson le.

2) egy inkarnáció alatt annyira sokféle megélési vágy keletkezett a lélekben, hogy egy új inkarnációban nem lehet ezeket mind összeegyeztetni.

A spirituálisan fejlett embernek meg pont az a sajátja, hogy a vágyainak sokszínűsége csökken, az új vágyak az emberi képességeket meghaladó irányba mutatnak, a régebbi karmájuk ledolgozásában jól haladnak, az újonnan szerzett karmájuk meg magasabbrendű, mint ami az emberi létben szokás. Egy ilyen vágy- és karmameghatározottságot 1 osztatlan inkarnációban sokkal könnyebb megélni, továbbfejleszteni.

A spirituálisan fejletlen lelkek meg simán képesek úgy találkozni, beszélgetni egy másik inkarnációjukkal, hogy sejtelmük sincs arról, hogy az nem egy másik ember volt, hanem a saját inkarnációjuk egy másik emberben. De szerintem ez extrém ritkán fordul elő.