Milyennek képzeled el a túlvilágot?

Az attól függ, hogy ki milyen csomaggal érkezik Odaátra.

Merthogy aki az anyagban hisz és anyagi kincseket gyűjtöget, az üres csomagokkal érkezik a túlvilágra. Aki pedig nem anyagi kincsekben bővelkedik, az teli pakkokkal érkezik.

Én jellemzően úgy képzelem, hogy elindulok a Toyotámmal, ami egy 1998-as corolla. Vezetek az úton. Próbálok kikeveredni a városból. Menet közben megállít egy rendőr, teljes jármű átvizsgálást tart. Természetesen így képzeletben én egy eseményre vagyok hivatalos, amit hitem szerint Jézus tart és az Atya állja a költségeit.

A rendőrök pedig a teljes jármű átvizsgálás során a kocsimban nyílván felfedezik a sok szennyet, amit magamra vettem életem során. Alkohol, kábítószer, lopott cuccok kerűlnek elő sőt esetleg még egy napló is, amibe minden rémtettem pontosan be lett vezetve. Már vinnének magukkal, már kattanna a bilincs, de azért megkérdezik tőlem, hogy amúgy hova is igyekeztem ezekkel a kompromitáló dolgokkal magam körűl?

Én pedig elmondom, hogy egy eseményre, amit Jézus tart meg.

Erre leellenőrzik a dolgot, aztán elengednek, mint akiről kiderül, hogy diplomáciai mentességet élvez, sőt, minden cuccomat vissza is rakják a kocsiba és elnézést kérve további jó utat kívánnak nekem.

Sőt, még útba is igazítanak, mondván az autópályán gyorsabban odaérek és kényelmesebb is, a tágas fizetőkapunál kell lefordulni. De van egy másik út, ami lassabb és kanyargósabb, de elvezet a Mester házához, ahol az esemény lesz. Sötétebb és nem túl bizalomgerjesztő az út, a szűk kis kapuban kell ráfordulni.

Nyilván a lassabb és kanyargósabb utat választom, mert meg van írva:

"A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják." (Máté 7: 13-14)

Nagy nehezen végre megtalálom a szűk kis kaput, áthajtok rajta és egy elég kis szűk kátyús és földes úton haladok tovább a cél felé. Na mondom, jól benéztem az utat, döcögős is, szűk is, jobb lett volna, ha én is az autópályát választom, mint a többiek. De ha már ezt az utat választottam, akkor most már csak nem fordulok vissza, miután nagy nehezen rátaláltam.

Kis döcögős komótos közlekedés mellett bekapcsolom a rádiót, ahol jobbnál jobb zenék mennek. Minden emlék egy dal és minden dal egy emlék. Egyszer csak az út kezd egyre jobb állapotba kerülni, egyre kevesebb a kátyú és a döccenő. Söt egyszer csak azon kapom magam, hogy végre aszfaltos úton közlekedem, ami még ha szűk is, bőven van akkora, hogy kényelmesen kocsikázzak rajta.

Egyszer csak a rádióban híreket mondanak. Semmi extra, csak a szokásos:

"Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég. Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt is, ott is. De ez még csak a kezdete a gyötrelmeknek. Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket. Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást. Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég."

(Máté 24: 6-24)

Majd a hírek után útinform, ahol bemondják, hogy szörnyű tömegbaleset volt az autópályán.

Én pedig örülök, hogy ezt az utat választottam.

Egyszer csak megérkezek a Mester házához. Ahol Péter már vár. Odagurulok a verdámmal, ő amolyan biztonsági személyzet. Ő irányítja a sorompót. Mondom neki, hogy az eseményre jöttem, amit Jézus tart. Péter erre közli, hogy megtelt a parkoló, meg amúgy sem vagyok a meghívottak listáján. Meg hát Péter benézve a kocsiba az ablakán át végig méregetve szemeive a ruházatomat még meg is jegyzi, hogy ilyen cuccban és ilyen rakománnyal amúgy sem mehetnék be itt.

Ekkor elszomorodok. Elvezettem idáig, átverekedtem magam a rendőri intézkedésen és a döcögős úton, erre nem is vagyok fent a listán.

Ott állok a ház előtt a kocsiban ülve és nem tudom, most hova is kellene menni. Elkezdek körbe kocsikázni, amire leesik, hogy ez nem egy his ház, ehhez egy egészen nagy bírtok is tartozik. Látok még egy kaput, amin hátha besurranhatnék, de az zárva van.

Jól van, elegem van ebből. Én is körbenézek a kocsiban és tekerek egy füvescigit magamnak. Aztán meggyújom és flesselgetek. Egyszer csak kopognak az ablakon. Leengedem az ablakot és látom ám, hogy egy borzas figura áll mellettem. Úgy beálltam, hogy beszélni sem tudok.

Az ismeretlen arc megkérdezi, hogy mit keresek ott. Én pedig elmesélem neki a kálváriiámat és hogy nem jutottam be az eseményre a főkapun. Közben nyilván megkínálom a spangliból az alakot is és együtt füvezgetve vesézzük ki, hogy hogyan tovább. Be is engedem a kocsiba és ott beszélgetünk.

Kiderül, hogy az ismeretlen figurának amúgy van kulcsa a személyzeti bejáróhoz és minden ajtóhoz. Azt mondja, hogy bejuttat, sőt még illő ruházatot is szerez nekem, de ne keltsek nagy feltünést. Én nagyon megörülök ennek.

Együtt bemegyünk a személyzeti bejárón, és szerez nekem ruhát, sőt még meg is kérdezi, hogy kérek-e valamit enni vagy inni.

-Vizet, tesó, mert kiszáradtam a fűtől.

Az ad a vizéből, sőt még a kenyeréből is. Később mondja nekem, hogy szomjazom és vissza adom neki a vizes üveget, erre azt halucinálom, hogy a víz borrá vált, amikor ő megérintette. Ezután az alak elköszön, mondván neki is össze kell készülnie, mert mindjárt jelenése lesz az eseményen.

Igy szépen kiöltözve elvegyülök a vendégek között és a leghátsó helyen foglalok helyet, mert az szabadon maradt.

Akkor megjelenik a várva várt világsztár, maga Jézus. Olyan távol vagyok, hogy szinte nem is tudom kivenni az arcvonásait. Elkezdődik az esemény, ami mint egy lakodalom indul. Megjelenik az örömapa is, akinek arcát látni sem lehet, olyan fényesség veszi körbe.

Hallom hogy nagy balhék vannak, mert némelyek nem illő öltözetben jelentek meg. Ezért ki is vezetik őket. Ekkor aggodalom fog el, mert én úgymond nem egyenesen jöttem be, de hát ez van. Aztán Jézus előadja a hegyibeszédét és közben körbe jár a vendégek között. Nekem háttal áll és nem látom az arcát. Egyszer csak megfordulva ránéz. én köpni nyelni nem tudok, hiszen ez az a fickó, akivel kint füveztem az előbb és aki behozott a házba.

megszakítva beszédét így szól hozzám:

"Barátom, te mit keresel a legutolsó helyen. Menj előrébb, mondjuk annak a helyére ott." És rámutat valakire, akiben egy felettébb képmutató ismerősöm vonásait vélem felfedezni.

Hát lemegy a hegyibeszéd és kezdődik a lakodalom. Közben azért kiderül, hogy elég sok ismerősöm van ott, akiket a Mester juttatott be a buliba.

Csak az a kérdés barátom, te is ott leszel e velünk? Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.