Miből lesz az akarat/vágy? Hogyan alakul ki?

Kérdező, a hajtóerő, amivel mégis végigcsinálod a nem kívánt feladatot, az az akaratod. Akaratod ellenére az történik, amikor te dolgozol valamiért, de valaki, vagy valami ezt megakadályozza, hátráltatja. Akaratod szerint az történik, amibe szándékosan energiát fektetsz, hogy elérd, akár vágysz rá, akár nem.

Tudi, nem arról beszéltem, hogy mi okból kezd el valaki meditálni, hanem arról, amikor valaki már meditatív állapotban van. Mindegy, miért kezdte el, azt a vágyat is ki kell zárni, máskülönben nem azt fogod találni, ami igaz, helyes, előnyös, hanem olyan illúziókat, amik kielégítik a vágyaidat. Meditáció közben ki kell zárni a vágyakat is.

A hétköznapi példa esetén többnyire igazad van, de nem minden esetben. Ezt a saját példámból tudom, de ugye azt nem tudom bizonyítani. A cselekvésnek, és nemcselekvésnek is vannak következményei, ez eddig igaz, de nem mindig félsz a következményektől. Vagy nem is mindig érdekelnek. Az ember érzelmi lény, de a racionalitást szerintem félreérted. És igen, én is szeretem a mélyebb okokat keresni. Úgy tűnik, más szemszögből, mint te.

Úgy látom, hogy nem értem félre a racionalitast csak mélyebb értelemben vagy nagyon rendszerben gondolkodva látom. Vagy abszolut értékben. Egyedül akkor nincs erzelem ha üres vagy. Az üresség állapotában vagy, amikor meditálsz pl

Ezzel tökéletesen egyetértek. De az ember hajtóereje vagy motorja az érzelem. Mindig. Mert ettől ember. Ez az emberi lét sajatossága.

Miért vagy racionális vagy miért akarsz racionálisan dönteni, gondolkodni? Mert azt gondolod az a jobb az adott szituácioban. És a jobbat szeretnéd magadnak. Ez egy vágy, hogy a jobbat szeretnéd. Egy érzelem. Tehat amögött is egy vágy áll, hogy valaki racionálisan gondolkodik vagy dönt. Jobban nem tudom leírni. De csak végig kell gondolni, megfigyelni.

Kérdező: szerintem jó helyen kapirgálsz, mikor a vágyat az akarat (szándék) egyfajta forrásaként látod. Ez a témakör a buddhizmushoz vezet, egész pontosan a négy nemes igazsághoz. Íme az első három:

"1. Van szenvedés – a szenvedés (duhkha/dukkha) az elégedetlenséget jelenti, azt, hogy valamilyen tapasztalat, élmény, számunkra nem kielégítő. Élvezetes és fájdalmas élmények egyaránt megjelennek és elmúlnak, egyik követi a másikat. Ezért nem találunk soha egy kielégítő, biztonságos állapotot. Ezért szenvedünk akkor is, ha valami élvezetes, s akkor is, ha valami fájdalmas.

2. A szenvedésnek van oka – az oka (szamudaja) a vágy, a sóvárgás arra, hogy találjunk egy szilárd pontot, ami örömteli és biztonságos. Törekszünk egy tökéletes állapotra, még ha nem is gondolunk így rá, s amit soha nem kapunk meg.

3. A szenvedésnek van vége – a megszűnése (niródha) nem más, mint a vágyakozás kialvása. Annak a törekvésnek, hogy elérjünk egy örökkévaló tökéletes állapotot. Ezért a szenvedéstől megszabadulás, a nirvána, az nem egy hely, nem egy állapot, nem egy létforma, hanem a sóvárgás megszűnése."

Ezt a wikiről másoltam ki, de a lényeget jól mutatja.

A döntésekből valóban nem lehet kizárni az érzelmeket, vagy ösztönöket. A kérdés az, hogy az érzelem a döntő tényező, vagy a racionális elme, ami igyekszik helyesen dönteni. Még ha a helyes döntés vágya vezérli is. Az érzelmek hajlamosak csapongani, és változni, helyes döntést ilyesmire alapozni nehéz. Ezért létezik racionális elme. Csokorba fogja az érzelmeket, megvizsgálja őket, megzabolázza őket, és így már lehet helyes döntést hozni, amivel érzelmileg is elégedett lesz az ember.

Gondolkoztam ma az eszmefuttatásunkon. A vágy, és az érzelmek ugye elég nagy hajtüerőt jelentenek a cselekvéshez. Ilyenkor nem nagyon kell megfeszítened az akaratodat, hogy cselekvésre bírd magad, és erőd legyen a cselekvéshez. Az érzelmek kellően motiválnak, elég erőt adnak. Amikor az, amit el kell érned nincs megtámogatva ezzel a hajtóerővel(ötödjére találtam el az ó billentyút...), akkor jön képbe az, hogy kinek milyen erős az akarata. Akinek erős, végig tudja vinni azt is, amire nem motivált, amire nincs érzelmi üzemanyaga. Akinek nem elég erős az akarata, általában feladja. Extrém eset, de volt egy olyan kolléganőm is, akinek még akkor sem mentek a dolgok, ha érzelmileg motivált volt, mert olyan gyorsan változtak az érzései, hogy abból az üzemanyagból is előbb kifogyott, mint hogy célba ért. Akarata meg csak annyi volt, mint egy marék szöcskének.