Akik ezotériával foglalkoznak, azok a szabad akaratban hisznek inkább, vagy a sorsban?

Én abban hiszek, hogy az élet bizonyos törvények alapján megy itt a Földön. Ha felismerem a törvényeket és aszerint élek (persze szabad akaratomból döntve így, minden választási helyzetben), akkor megtörténhet velem a vágyott dolgok jó része. Ha meg vak vagyok ezekre, akkor csak "történnek" velem a dolgok anélkül, hogy azt érezném, van beleszólásom. Miközben egy - a törvényeket ismerő - számára egy ilyen hányattatott, "sorsszerű" élet is logikus és érthető, az illető döntéseiből, gondolkodásmódjából kristálytisztán levezethető.

Ezen felül még a pszichológiában hiszek, mert a tudományos meglátásokat rengeteg tapasztalatom is igazolja arról, mennyire számít az, hogy mit tudunk elhinni. Az agy a végtelenségig bekorlátozható ezáltal, de ugyanígy fel is szabadítható és bármi megtörténhet, amit el tudunk képzelni, csakúgy mint ahogy azok a dolgok meg nem történnek meg (vagy jóval nehezebben történnek meg), amiket nem tudunk elképzelni. Pl. láttam már fél órán át kerengeni valakit egy félig üres parkolóban, mert egyszerűen az a meggyőződése magáról, hogy sosem talál helyet, így aztán nem vette észre a helyeket. Először azt hittem, hogy csak finnyás, nem jó neki bármilyen hely, aztán már a sokadik után megkérdeztem, hogy mi alapján válogat és akkor derült ki, hogy ő úgy érzékeli, hogy egy teljesen csurig lévő parkolóban kering kilátástalanul...