Elképzelhető, hogy vannak emberek, akiknek valamilyen spirituális okból az a sorsuk, hogy egész életükben szegények, betegek, boldogtalanok legyenek, és nincs számukra kiút?

Nem vagyok pszichológus, de egyből látom hogy a sorsot okolod, meg a karmát, bármit, csak magadat nem! Belemerültél az önsajnálatba, és annyira "jól " érzed magad benne, hogy ahelyett hogy kiúsznál belőle, inkább egyre mélyebbre merülsz. Nézz szembe saját magaddal, de ehhez sincs bátorságod. Sosem fogsz kilépni a komfortzónádból! Abba ringatod el magad, hogy ez a sorsod. A tipikus csodát várók közé tartozol. Nem vagy a tettek embere. Egyébként az és kötőszó után, már nem kellett volna vesszőt tenni!! Még valami. Közlöm veled hogy az öngyilkossághoz is ész kell! És "tehetség"! 😆

Volt egy ismerősöm. Az apja megölte az anyját, majd öngyilkos lett. A 3 tesó 3 különböző nevelöszülöhöz került, nem fogadták be őket, látványosan undorodtak tőlük elmondás alapján. A báty később öngyilkos lett. A srác az utcán élt egy ideig. A szerelemben sem volt szerencséje, 2 cicája volt összesen, mikor egy balesetben fiatalon meghalt. Sosem hallottam panaszkodni, sőt....szó szerint az utolsó pillanatig minden erejével küzdött, hogy jobb élete lehessen. Pedig ha valakit, akkor őt igazán megértettem volna, ha öngyilkos lesz.

Én is gyáva vagyok! Én is félek! Én sem tettem eleget saját magamért. Ugyanolyan vesztes vagyok, mint te. Amúgy tényleg beteg vagy?? A depresszión kívül van valami bajod?

#37 Mi az, hogy megvárja, amíg balesetben meghal? Ki várja, hogy balesetben meghaljon? Ha már rásegít, az öngyilkosság, a baleset pedig véletlen, váratlan dolog...amire nem számít az ember. És ahogy írtam is,mindezek mellett a srác ÉLNI akart. Egyébkent pedig ha már spirituális szemszögből lett feltéve a kérdés, honnan tudjuk, hogy milyen szemét korábbi életek "büntetéseit" töltik a nehez sorsú emberek? Szerintem nagyon sok mindenkinek van olyan élethelyzete, amikor megfordul a fejében az öngyilkosság. Az enyémben is megfordult mar, mégis visszagondolva a mai eszemmel, szinte nevetséges volt az akkori problémám. Mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb. De pl honnan zudni, hogy "odaát" nem lesz-e rosszabb, mert ugye visszaút nincs. El lehet ezeken filozofálgatni...

37. Nagy különbség van! Az öngyilkosság bűn. Ismerem a depresszió minden pokoli bugyrát! Voltam már olyan mentális állapotban, hogy a hasamba akartam késeket verni kalapáccsal. Volt hogy a nyakamba akartam.. Volt úgy hogy elindultam a rét felé késsel.. aztán arra eszméltem ahogy mentem, hogy azt mondtam magamnak, hogy mit csinálsz?? Tudjátok miért nem tettem meg? Arra gondoltam hogy lesznek akik örülni fognak, és nem lenne nyugtom holtomban sem! Ha halott vagy már nem tudod megvédeni magad a pletykáktól! Senkinek nem kívánom azt a sokkos állapotot, átélni azt. Élni kell, bármilyen nehéz. Én halogatom az öngyilkosságot. Lehet, hogy egyszer olyan állapotban leszek, hogy csinálok fogok valamit magammal. De remélem nem lesz ilyen. Gondolkodni sem volna szabad rajta. De igaz, van aki szenvedni születik! És vannak akiknek mindenük megvan, még több is, mint amennyire szüksége lenne. Beleszületnek a gazdagságba, és megunják hogy mindenük megvan. És nekilátnak drogozni meg nőzni. Még a szexet is megunják, végül túladagolják magukat. Kinyiffannak. Ez van, a sors igazságtalan! Ha úgy vesszük, a kérdezőnek igaza van. Én nagyon érzékeny lelkű nő vagyok. Gyerek korom óta csak gyűlöletet kaptam! Traumákat éltem át lelkileg, és egy kedves szót sem kapok mai napig. Kérdező, szerinted én hogy bírom ki? Egy 36 éves nő, hogyan bírja ki, érintés nélkül, ölelés nélkül, szeretet nélkül, egyetlen kedves szó nélkül? Lelki és testi roncs vagyok. Minden okom meglenne az öngyilkosságra. Gondolj csak bele! Számomra már az is győzelem, ha nem fogom magam megölni. Nem számít hogyan fogok meghalni, megöl valaki, vagy balesetben, vagy akármiben, nem számít milyen halálom lesz! De én nem fogom elvenni az életemet, ez a lényeg! Pszichológusra lenne szükségem, de nem tudom mikor lesz rá pénzem. Nagyon súlyos lelki beteg vagyok. Emellett szegény is. Fiatalabb koromban dolgoztam, és imádtam, nagyon élveztem a munkát! Most is szívesen dolgoznék, de a hát gerincem beteg. Más nők siránkoznak, ha egy-két évig nincs kapcsolatuk. Nekem 36 éve nincsen. Melyik nő bírná ezt ki? Nem tudom milyen érzés ha egy férfi megölel. Ha azt mondja büszkén másoknak, hogy ez az én kedvesem. Csak álmodozhatok róla, csak elképzelni tudom. A szegénységről nem is beszélve. Habár megkaptam én is az örökségemet. Amíg másokra házakat hagynak, vagyont és cégeket. Én a gyűlöletet kaptam örökségül. És ebből még vinnem is kellett volna valamire. Csak azért írtam le mindezt, hogy lásd! Tudd hogy nem csak te szenvedsz. Én a poklot éltem meg, túlzás nélkül. Mindenki azt hiszi, hogy a sajátja a legnagyobb szenvedés. Szerinted én mennyire szenvedek?? És mennyi maradt belőlem, miután mindent kiöltek belőlem? Hol van az életem? Hol vagyok én a történetben? Sehol! Mennyi időm maradt önmagamra, miközben mások rám erőltették a saját szenvedéssüket? És mennyit éltem igazán a 36 évemből? Csak pár órát. Csak néhány óra volt úgy igazán, amit a magaménak mondhatok. Most mondd meg őszintén. Jobban szenvedsz mint én?