Más is úgy érzi, hogy amikor alszunk az a valódi, igazi világ, ott kéne örökké élnünk és nem a fizikai világban? Lehetséges, hogy a fizikai testben létezés egy büntetés és nem a valódi létezési síkunk vagy ez hülyeség?

Jó, de mi a pozitív megerősítés szerinted?

Valamit kapni az eredményeinkért cserébe. De ugyan mit kaphatunk ha mindenünk megvan, ha nincs hiányérzetünk?

Mire való a tudás és fejlődés ha nincs célja?

Elég értelmetlen fejődésről, és pozitív megerősítésről beszélni egy céltalan világban.

Miért sajnálod az emberektől a fájdalmat, szomorúságot, szenvedést, amikor az érzelmeink palettáján, a személyiségünkben ezek mind fontos résztvevők?

Egy csecsemő sosem tanulna meg beszélni, ha nem szenvedne a megértés hiányától. Ha nem érne el célokat a beszéd kézségével.

Ne sajnáld magadtól sem ezeket az érzéseket.

12 nem érted a szenvedés fogalmát.

A szenvedés nem egy abszulút érték, hanem egy kontraszt.

Ha a világon megszűnne az éhezés, akkor más lenne a szenvedés, mondjuk a kevesebb jutalom, de ugyanúgy éreznénk a szenvedést.

Ez olyan mint a festészetben a színek.

A barna barna, a zöld zöld alapból,, de a megfelelő kontrasztal például egy kék felé elcsúsztatott színvilággal, a lila barna hatást kelt, a barna meg zöldet.

A temvilágodban a szenvedés ugyan az mint itt a földön, csak máshová van csúsztatva az érték, ugyanis, ha valaki lassabban fejlődik, ugyanúgy hiányt érez a többjekhez képest.

13. Itt csak 1 probléma van. Igazából nem lenne hiányunk és a szenvedés nagyon nagyon nagy %-át is ki tudnánk küszöbölni ha nem létezne szabad akarat. De én pl nem szeretném azt hogy ne legyen szabad akarat. Akkor csak 1 bábjátszmát folytatnánk.

Tehát ilyen értelemben 11-nek igaza van a fejlődésben. Mert ha az emberek elérnének TÁRSADALOM SZINTJÉN nem csak egyénileg egy bizonyos fejlettségi pontot akkor megszűnhetne az éhezés,nélkülözés,erőszak sőt a technika fejlődésével akár a betegségekből származó szenvedési faktorokat is szép lassan kiküszöbölhetnénk.

Tehát a világ nem olyan igazságtalan sőt. Az már más kérdés hogy mi magunk tesszük igazságtalanná,bonyolulttá stb. Bár szerintem emellett haladunk is valamerre bár én se tudom hogy pontosan merre.

15 a szenvedés nem mennyiség kérdése, a modern ember nem él meg háborút, éhezést, mégis... ugyanúgy szenved, amikor egzisztenciális problémába kerül, mint egy afrikai éhező kisgyerek.

Szenvedés van, az a kérdés, hogy a szenvedés mellé tudunk e elég pozitív dolgot létrehoznunk.

Egy tökéletes világban a nihilizmustól, és a céltalanságtól szenvednénk, ami rosszabb, mint az a világ, amiben a szenvedés mellett céljaink, és pozitív élményeink lehetnek.

Káosz/változás és rend/állandóság, mindtkettőre szükségünk van, ezek mindkettőjében egyaránt, és letagadhatatlanul jelen van a jó és a rossz értéke.

Nem is írta senki hogy mennyiség kérdése lenne. A nihilizmusos példád is egyértelmű azért írtam egy előző hsz-ben hogy egy álom világban egy idő után nem lenne értelme élni. Ez a való világra is lehet igaz ha nem találsz értelmet.

Azt se tagadja senki (legalábbis én nem) hogy jó nélkül nincs rossz és fordítva.

A szenvedés az csak annyit tesz hogy valamit változtatni kell az életeden. De ha a szenvedésed oka rendszer szintű vagy pl 1 betegség akkor elég ritka hogy 1 szimpla szemlélet/környezet váltás vagy cél keresése/találása megoldhatná a problémát.

Továbbá mit jelent az hogy modern ember? Ha a jóléti társadalom lakosaira gondolsz az tudtommal nem több mint a föld 20%-a. Tehát lehet hogy van modern ember de meglátásom szerint a modern emberiség még várat magára.

Nem mondtam hogy több mint a 20%-ka pont ez a lényege a példámnak, hiába vagyunk kiváltságosak ugyanúgy szenvedünk, pedikmaz okok nagyrészét megszűntettetük.

Szidháta herceg remeknpéldája a szenvedés megismerésének fontosságának, a megvilágosodást sosem érte volna el, ha nem tör ki a tökéletesre alkotott hercegi világából.