Ti nektek mi volt a legeslegrosszabb álmotok (legrosszabb rémálmotok? )
Az egyik az volt, hogy a Nap megöregedett, és elkezdett nőni, már az egész eget betöltötte. És anyukámnak könyörögtem, hogy adja ide az összes gyógyszert, hogy mikor elkezdek égni ne érezzem. És mindenki ott volt kint a mezőn, aminek a közepén a házunk van, és együtt nézzünk, ahogy a Nap egyre nő és nő. Közben pedig szomorú dalokat énekelünk, elbúcsúzunk egymástól, majd elénekeltük a Himnuszt és elmondtuk a Miatyánkot. Amikor felkeltem a Napot bámultam és ellenőriztem a méretét, vagy 3 percen át, pedig nagyon fájt a szemem.
A másik az volt, amiben gyakorlatilag egy nap alatt egy életnyi esemény lezajlott, ráadásul nevetségesen furcsa dolgok történtek. Például napkelte előtt reggeliztünk a termőföldön, lebontottuk a ház falát, eltemettük az aznap megdöglött kutyánkat, és valahogy nem is tudom... Olyan rossz érzés volt. Bementem mamámhoz a konyhába, és megkértem, hogy meséljen nekem, milyen volt régen. És én egy nevetségesen egyszerű mondaton kezdtem el sírni, mintha valami nagyon szomorú dolgot mondott volna. "Emlékszem, amikor te még kicsi voltál, és én főztem a konyhában." ÉS valahogy ezt úgy mondta, mintha elvárta volna, hogy sírjak, és a célja is az lett volna. Így visszatekintve olyan volt, mintha ez egy életet lezáró mondat lett volna. Pedig még él.
Legrosszabb talán amikor azt álmodtam, hogy már se anyukám se apukám nem szeret engem. Zokogva keltem fel.
A legrosszabbak mindig szülőkkel kapcsolatosak voltak.
De voltak rosszak volt párommal is például álmomban többször is meg csalt stb.
Fú, bassátok meg. :-)
A páromról álmodtam, hogy meghalt és tavaly temettem el. :-( Tehát a mondás nem mindig igaz. :-(
Általában világvége és Földönkívűli üldözéses álmaim vannak, meg ilyenek. Előző éjjel azt álmodtam, hogy jött Putyin, tengeralattjáron magyarba. Belopóztam körülnézni és más bolygóról való emberek voltak rajta, érdekes hasonló fejjel. Erre az egyik mondja, hogy tetszem neki és éreztem, hogy meg akar dugni. Azt a menekülést amit levágtam... Curvagyorsak voltak, de nem kaptak el. Rengeteg ilyeneket álmodom.
Kisebb koromban 10-ből 6 álomban meghaltam, 2-ben betörtek az akkori házunkba, 2-ben pedig orbitális baromságokat álmodtam. Írok a halálra meg a betörésre egy-egy példát, azok között voltak nagyon rosszak.
Halálom: Apum és a bátyám a mamám kertjében lévő laborban dolgozik (ez még igaz). Anyummal odamentünk (kocsival), mert bevitte apumnak az ebédet. Én kint megvártam a kocsiban, és észrevettem hogy egy ember ott áll egy íjjal és egy csomó nyíllal. Megindult a kapu felé. Nem tudtam mit csinálni, bent maradtam a kocsiban és próbáltam a lehető legjobban elbújni, de nagyon rossz érzés volt hogy tudtam hogy az egész családom meg fog halni. Amikor a kapu előtt volt, elüvöltöttem magam: bújjatok el, meg akar ölni! (Vagy valami ilyesmi, pontosan már nem emlékszem). Aztán nyilván meghallott, odasétált a kocsihoz és a szívembe vágott egy baltát. Meglepődtem, hogy nem fájt, de eljátszottam hogy meghaltam, mire az ember elment, kirántottam magamból a baltát, és felébredtem. Igazából ezt az álmot nem volt vészes átélni, mert szerencsére tudatosan álmodom és szerintem ezért nem fájt, illetve ezért nem halt meg senki.
Betörés: Ebből az álomból nagyon kevésre emlékszem, de az a kevés nagyon megmaradt bennem. Az előző házunkban a nappali közepén volt a lépcső, körbe lehetett menni körülötte. Igazából annyi hogy egy full fekete, páncélszerű öltözetben lévő ember volt a lépcső egyik oldalán egy puskával, én meg a másikon teljesen védtelenül. Elkezdtünk körbe-körbe menni, aztán átlőtt a korlát rácsai között és meghaltam. Viszont nagyon rossz volt utána, mert miután meghaltam, ugyanúgy láttam a dolgokat körülöttem, láttam ami történik, láttam a saját testem holtan a padlón, és láttam ahogy az ember elindul felfelé a lépcsőn, a családomhoz. Sajnos itt még nem voltam tudatos álmodó, ezért volt szörnyű ez az álom. (Akkor kb 8 voltam, most 14 vagyok.) De igazából mióta rájöttem, hogy ha felismerem hogy álmodom akkor tudom irányítani egyáltalán nem ilyenek meg az ilyen negatív álmoknál, sokszor direkt meghalok benne hogy utána felébredjek és nyugodtan tudjak tovább aludni. Sajnos vagy nem sajnos, már szinte soha nem álmodom, talán 15 éjszakából ha alszom egyszer.
Ja és *15 éjszakából ha álmodom egyszer
Nagyon nem vagyok összeszedve😂
Ezt furcsálom, hisz azt mondják, hogy mikor az álmodban meghalunk abban a percben felébredsz, nem miután kiveszik a baltát a szívedből😂
Szóval olyan mintha nem tudnál meghalni.
Ezek azért érdekes dolgok ha belegondolunk...hogy nem tudunk meghalni az álmunkba. Sok dolgot rejt még az élet, amire sose jövünk rá, hisz olyan parányi ez az emberi élet... :))
Sok esetben álmodtam már szellemekkel. Jó tudom, hogy te nem hiszel benne, és igazából én se láttam még egyet se, de ezek a lények néha megjelennek az álmaimban. Legtöbbször nem látom őket, nem beszélek velük, csak a tárgyakat, meg a bútorokat látom mozogni.
Egy ilyen álmomban egy sötét temetőben jártam, és egy petróleum lámpa volt a kezemben. Motoszkálást hallottam az egyik sírkő mögül, és odamentem. Egy idős bácsi volt aki csak annyit kérdezett -Mondd, te nem félsz a szellemektől?- Csak annyit feleltem -Ááá, dehogy.- Majd az idős bácsi szó szerint köddé vált. (Ebben az esetben viszont láttam a szellemet és beszéltem is hozzá) Én ott álltam a sír mellett, ő viszont a sír sarkánál. Még a sírkő mögé is benéztem, nincs-e mögötte, de nem volt. Csodálkozva továbbmentem, majd felébredtem.
Néhány álmomban autóversenyzek. 1930-35-ös autókat kell elképzelni. A verseny közben a saját autómmal fejreállok, meghalok, aztán meg nézem a roncsot a saját összeégett testemmel, meg a segítségemre siető emberekkel együtt kívülről.
Vannak olyan álmaim amikor egy férfi egy rosszul kivilágított utcában beszél hozzám. A férfi fekete katonai surranót, farmernadrágot, hosszú fekete bőrkabátot visel. Átlagos testalkatú és kopasz, arcszőrzete sincs. Az egész utca sötét, egyedül a férfi körül van világos a fényt egy lámpapózna biztosítja. Szóval állunk egymással szemben egymástól úgy 4-5 méterre. Kissebb mozgásokat (kézzel való mutogatást, fej mozgatást, egy-két lépést) végez, de igazából nem megy semerre. Én csak állok és figyelem. Csupa értelmes dolgokat mond. Pl -Nem mindig annak van igaza, akinek tényleg igaza van, hanem mindig annak aki erősebb.- Az egyik ilyen álmomban az emberről és az állatról volt szó, mesélte, hogy mi süllyeszti az embert az állati szint alá és így szólt: -Aki állatként viselkedik veled, azzal viselkedj te is állatként.- meg ezt mondta, hogy -Aki emberként akarja, hogy bánjanak vele, az viselkedjen emberként.
Szóval én ilyeneket álmodok.
Ki mondta hogy én nem hiszek bennük?
Nagyon is hiszek...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!