Melyik volt a legrosszabb, legijesztöbb rémálmod?

Amikor meghalt az édesanyám, amit nem egyszer álmodtam.

És amikor kutyák üldöztek.

Rettenetes volt mind a kettő.. igazábol egy kezemen megtudnám számolni, hogy hány jó álmom volt már életem során...

Gumimacik üldöztek rózsaszín póni lovakon, és gumicukor lándzsákkal dobáltak, szörnyű volt! Borzalmasan éreztem magamat, amikor felkeltem csupa izzadtság voltam!

Nem kívánom senkinek!

Régi kérdés, de gondoltam írok. 15 évesen volt egy nagyon hosszú, gyötrelmes álmom, amire nagyon élesen emlékszem még ma is. Úgy kezdődött, hogy anyum az unokabátyámmal veszekedett, és én én közéjük álltam, mire az unokatesóm előrántott egy fegyvert,és megpróbált rálőni anyára, de valamiért nem sikerült, majd kiugrott a zárt ablakon. Aztán hirtelen este lett, és megjelent nálunk egy vén tata, aki valami gyilkos pedofil volt, és az unokatesóm küldte ránk, hogy végezzen velünk. Én anyával a nappalinkban voltunk, míg a fószer a zárt ajtót kapargatta. Brutális álom volt, az álomban azt hittem, hogy mindez a valóság, és tényleg meg fogunk halni. Aztán végül nem sikerült kinyitnia az ajtót. Aztán megint időt ugrottunk, hirtelen másnap reggel lett, és elmentem az iskolába. Mivel féltem, hogy utánam jön oda is a tata, kértem a többieket, hogy bújtassanak el az egyik pad alatt. Aztán délután lett, indultam haza, amikor észrevettem, hogy anya ott van az iskolánál, és nagyon gyorsan sprintel. Láttam, hogy üldözi a tata. Én is megpróbáltam futni, de az álombeli súlytalanság miatt nem sikerült, ezért elrejtőztem egy bokorban. De észrevett, és elkezdett felém közeledni...

Ekkor ébredtem fel. Gyerekek, el nem tudjátok képzelni, milyen boldog voltam, miután felébredtem ebből az álomból. Meg tejesen leizzadtam.

Így elmondva talán nem volt olyan ijesztő, de amikor álmodtam, és azt hittem, hogy az a valóság, szörnyű volt...