Ki tudtok hámozni valami jelentést az álmomból?

Az első jelenet, amire emlékszem belőle, hogy egy furcsa, ilyen meseszerű erdőben sétálok. Nem volt ijesztő vagy ilyesmi, csak valamiért arra mentem. Ott találkoztam egy kisebb állattal, ilyen aranyos majomszerű lénnyel, ami tudott beszélni. Emlékszem, hogy valamit beszélgettem vele, de ezután már nem emlékszem.

A következő, amire még emlékszem, hogy havas tájra kerültem, egészen pontosan abba a faluba, ahol unokatestvéremék laknak (Erdély, Kárpátok, télen térdig szokott érni a hó). Ott találkoztam egy "negatív karakter" hóemberrel. Az valamilyen ismeretlen oknál fogva felkapott (a hátára vett, ha ennek van bármi jelentősége), és leugrot egy nagyon mély szakadékba, ami eddig nem volt ott. A szakadék alján elkezdtük továbbmenni, és a szakadék sarkában egy tökéletes hengerszerű alagút volt. A hóember nem jött velem, csak bedobott a barlangba, és felszíódott.

Valahogy tudtam, hogy valami városszerű dolog van az alagút mélyén, ahol olyan hóemberek laknak, mint az emberrablóm, úgyhogy nem akartam bemenni, és visszamentem a szakadékba. Ezen a ponton valahogy megjelent anyukám. Azt mondta, hogy másszunk ki, és elkezdtük felküszködni magunkat a jégfalon. Sikerült is, és unokatesómék udvarának kapuja mellé jutottunk. Valamiért kiléptünk a földútra, én pedig becsuktam a kapu ajtaját. A kezem még a kilincsen volt, amikor egy fehér farkas (rá tisztán emlékszem, gyönyörű volt; sűrű fehér bunda, és néhány fekete folt a lábai tövénél) jelent meg. Vissza akartam menni az udvarba, de már be volt zárva a kapu. A farkas morgott, és ránk támadt. Nem sebesítette meg egyinkünket sem, de tisztában voltam a gyilkos szándékával (mert miután felébredtem úgy dobogott a szívem, mint aki lefutotta a maratont), és harcoltunk vele. Néhány rézletre még emlékszem is, például egyszer elkapta anyu két lábát hátulról, és kihúzta alóla a térdét, és anyu előreesett. Aztán amikor már nagyon rám kattant, és hangosan morogva felém lépdelt, megcsörrent a telefonom. Felvettem, és a legjobb barátnőm szólt bele, és valamiről szorizgatni kezdett. (Tisztán emlékszem, hogy azzal szakítottam félbe "Bocsi, de most épp egy farkassal harcolok...", és ebben ő semmi furcsát nem talált :D), aztán eszembe jutott őróla egy eset, amikor ránk (akart) támadni egy kóborkutya (ez valós esemény volt), és a mondatom utolsó két szavát jóval erélyesebben kezdem el ismételni a farkasnak. azt kántáltam, hogy "egy farkassal harcolok", jó határozottan, mintha a három szó valami parancsszó lenne, a farkas pedig elbizonytalanadott.

Aztán felébedtem.

Nagyon furcsa volt az álom, főleg, mivel rám nem jellemző, hoy emlékszem az álmaimra, ez pedig szokatlanul élénken megmaradt az emlékezetemben.