Furcsa és erőszakos visszatérő álom?

A történet egy suliban kezdődik, pár másik sráccal, néhány olyannal akiket ismerek, néhány idegennel lemegyünk a legalsó szintre, mintha valami pinceszint lenne, és nyílik ott két ajtó. Rendre én megyek a "csapat" elején. Amikor benyitunk a legutolsó terembe, ami jobb kéz felől nyílik, egy fehérre festett helyiség fogad, egy szintén fehér asztallal a közepén, ami tele van fegyverrel, lőfegyverekkel. Félautomata pisztolyokkal, gépkarabélyokkal, távcsöves puskákkal, és persze tárakkal. Mindig azonnal magamhoz ragadtam egy gépfegyvert, illetve egy pisztolyt, amit a nadrágomhoz tettem, a kabátom alá. Betáraztam a gépfegyvert, és ösztönösen minden alkalommal az ajtófélfához álltam. A többiek a fal mellett, padokon ültek, csak kevesen fegyverkeztek. Kinyílt a szomszédos ajtó, letérdeltem, és reflexszerűen tüzet nyitottam. Több tíz percen át tartó lövöldözés szokott lenni, tőlünk senki nem hal meg, de a másik "csapatból" 3-4-en kidőlnek. Az ellenségeink érdekes emberek, a bőrük és stílusuk mint az indiánoké, öltözködésük, viseletük mint piti gengsztereké. Egy idő után előre törnek, én a szoba közepére kerülök az asztalhoz, kb 7-9 ember vesz engem körül. A legtöbbünket elengedik, mert ők azt mondják, félnek tőlük. Majd megkérdeznek engem, félelemből ragadtam e fegyvert ellenük. Azt mondom, nem, nem félek egyiküktől se, majd a nadrágomtól előhúzom a pisztolyt, de nem lövök egyikükre, dühösen csak az asztalra vágom. Azt mondom azért ragadtam fegyvert, hogy elpusztítsam őket, semmi másért. Magukkal akarnak vinni, hogy megöljenek, de engem hagynak leghátulra, hogy kövessem őket. Nem megyek velük, hanem kiszököm az udvarra, ahol egy tömeg van, és hangzavar, de sosem tudom miért. Mellettem áll egy másik srác, ő is a tömeget nézi, miközben egy papírt szorít a kezébe. Ő is meglépett.

És itt ébredek fel...