Mit jelenthet ez az álom? HELP

Ma délután aludtam egy pár órát és elég érdekes dolgot álmodtam, kissé halványak az emlékek, de próbálok részletesen írni róla, amennyire csak lehetséges.

Egy kórházban voltunk, tipikus szegényes, magyar kórház!

Pontosan nem tudom meg mondani hányan voltunk és azt sem, hogy kik voltak ők, mert nem ismerem őket, de az álomban úgy tűnt, hogy ők a barátaim.

Ha jól emlékszem kettő 25-30 közötti férfi volt az egyik tipikusan a lányok kedvence, magas, vékony, borostás megnyerő külső, elegáns öltönyben. A másik srác kora hasonló volt ám ő a deszkás stílust képviselte, fullcap, bő nadrág, pulcsi stb...szőke vagy talán vörös volt arra már nem emlékszem. Volt egy nő is ott, ő is olyan 25-30 között volt, de inkább 25 körül, csinos lány volt és, ha minden igaz 2 (bár ebben egyáltalán nem vagyok biztos) fiatalabb fiú. 14-17 körüliek. Mi így, mint egy baráti társaság voltunk ott, nem tudom, hogy kerültünk oda, az egyik orvosi rendelő ajtajánál álltunk és vártunk, mikor a mellette lévő ajtó ki nyílt ki jött egy fehér ruhás, maszkos orvos... valami volt a kezében és ránk támadott, valaki megsérült, majd hirtelen el tűnt ez a doki, az öltönyös srác próbált utána menni, meg keresni, de nem jött vissza e-közben a kettő gyerek is elfutott valamerre már csak én voltam ott a deszkás srác is a lány. Be mentünk azon az ajtón ahova vártunk, hogy ellásuk a deszkás srác sérülését, majd bent vártunk és a lány ápolta a srácot, e-közben én gondolkodtam, hogy mi legyen, ki mentem az ajtón, hogy körbe nézzek, menekülési útvonalat keresve a legbiztonságosabb módon, majd azt láttam, hogy közeledik felém az öltönyös ember aki a mi társaságunkban volt, ám megváltozott, rám támadt, a szemei mások voltak, valahogy el intéztem őt és be futottam vissza a rendelőbe, hogy szóljak a deszkás srácnak és a lánynak, hogy nagy a baj, nem tudom mi történ, de gyorsan mennünk kell, jöjjenek...Erre be léptem az ajtón és azt vettem észre, hogy a deszkás gyerek öli a lányt bent...meg ölte és rám nézett. Ki mentem az ajtón és bezártam, hogy ne tudjon ki jönni. Erre a mellettünk lévő ajtó újra nyílt újra az az orvos egy hatalmas tűvel a kezében szép lassú léptekben közeledett felém, azaz érdekes, hogy erre az időre (innentől fogva) nem emlékeztem arra a baráti társaságra akikkel voltam, mintha ki törölték volna a fejemből, nem tudtam róluk...el kezdtem futni a három emeletes kórházból a kijárat felé. A két emeleti lépcsőn között nem léptem rá egy lépcsőre sem, hogy minél gyorsabban tudjak haladni, csak ugrottam az egyik emeletről a másikra, a pillanat le lassult, körbe néztem a másodperc egy töredéke alatt, arra lettem figyelmes, hogy tele van a kórház, felnőtt férfiak vitték az édesanyjukat illetve a párjukat vagy éppen csak ők voltak orvosnál, egy részük az orvosokkal beszélgetett a többiek pedig egymással, úgy tűnt elvannak. Közben ebben a pillanatban még hátra fordultam és láttam, hogy lassú léptekkel halad felém még mindig az az orvos a hatalmas tűvel a kezében (tényleg hatalmas, talán volt 0,5-1m) arról az emeletről is el indultam lefele ismét nem léptem lépcsőre csak ugrottam, amikor a földszintre értem, már egy alacsony kissé dagadt, köpcös biztonsági őr is futott felém, megijedtek, hogy megszökök, el akart kapni. Oda értem a bejárati ajtóhoz. 3 ajtó, kint a zárva tábla, nem tudtam ki nyitani, löktem, rúgtam, nagy nehezen be törtem...első ajtó...második ajtó...harmadik ajtó nyitva, egy hajszál választotta el, hogy elkapjon az őr, már majdnem megfogta a vállamat és azt vettem észre, hogy ő az ajtón kívülre nem lép, majd azt mondtam "Sikerült, megléptem" erre ő azt válaszolta, "meglátjuk" és vissza fele rohant. Elértem a kerítéshez, megijedtem azt hittem el kezd lőni rám, de nem. A kerítés zárva, át ugrottam és kiderült, hogy az őr azért ment be, hogy be kapcsolja az áramot a kerítésbe, a combom súrolta, kissé megrázott, inkább megcsípett, de nem vészesen. Sikerült ki jutottam, megnyugodtam az egyik kezemet zsebre vágtam a másik kezemmel pedig azt mutattam az épület felé, hogy "kapjátok be" és szép lassú léptekkel haladtam el az épület mellett. Mikor oda pillantottam azt vettem észre, hogy engem bámulnak az ablakon keresztül. A földszinten az őr, a harmadik emeleten az orvos aki jött felém a tűvel és a barátaim (itt újra eszembe jutottak, hogy hoppá én nem egyedül jöttem) még aki meghalt közülük, ők is ott álltak mindannyian és olyan semmitlen tekintettel az üvegen keresztül bámultak engem. Én leszartam és haladtam tovább lassú léptekkel miközben az egyik kezem zsebben a másikkal pedig a középső ujjam az égben magasan feléjük tartva.

Itt ébredtem (riadtam fel), kissé megrázott és azóta is erre gondolok. Vajon mi jelentősége lehet? Mi a véleményetek?