Meg tudnátok magyarázni, mit jelenthet ez a két álom (elsősorban pszichológiai vonatkozásban)?

Csak jobb híján tettem a kérdést az ezotéria témakörbe, valójában inkább az álmok pszichológiai magyarázata, háttere érdekelne, főleg, mert a másodikban van pár olyan jelenség, amire nem találok magyarázatot. Hát íme:

1. álom:

Egy lépcsőn megyek lefelé egy barlang mélyébe. Az alagút világos, mintha villany égne. Oldalt meglátok egy nagyjából kör alakú lyukat, ami épp akkora, hogy átférek rajta. Átmászom, és egy üregben találom magam, ahol minden fekete. Sziklákon állok, előttem egy széles és erős sodrású fekete folyó. A víz egy vastag vízesésben ömlik lefelé valami olyan magasságból, amit nem látok, mert beleveszik a sötétségbe. A folyó egy barlangba ömlik, fenyegetően zúg a víz, és tudom, hogy valami borzalmas dolog lehet a barlang alján. A barlang szájához közel emberek fürdenek, színes fürdőruhákban, kiabálnak és nevetnek. Néha egyet-egyet elragad a víz, és lesodorja őket a barlangba, de a többiek mintha észre sem vennék, és ők sem sikoltanak, hanem olyan vidáman tűnnek el, mintha nem is számítana, hogy végük. Egy idő után visszamászom, ki a barlangból, fel a lépcsőn, és egy börtöncellában találom magam, ahol csak egy kutya van mellettem. Közepes termetű, barna harcikutya. Megnyugtat a jelenléte, és azzal az érzéssel ébredek fel, hogy van egy kutyám, valaki, aki hozzám tartozik.

2. álom:

Egy erdőben vagyok. Éjszaka van, előttem egy tisztás, egy vagy két hosszú asztallal. Valami buli van, amin a csoporttársaim és más ismeretlen emberek vesznek részt. Köztük van az akkori barátom is, és nagyon bizalmasan összebújik egy lánnyal, aki szintén csoporttársam, és én rájövök, hogy valószínűleg megcsal vele (a valóságban soha eszembe sem jutott, hogy féltékeny legyek erre a lányra). Bokrok mögül, bujkálva próbálom kilesni, mi történik kettőjük közt, és közben meghallom, hogy többen arról beszélnek, hogy engem mindenki utál, és jó, hogy nem vagyok ott. Aztán valahogy felfedezik, hogy leselkedem, és az erdőn keresztül üldözni kezdenek. Ahogy menekülök, egyszerre nappal lesz, egy iskolaudvaron találom magam, ahol ismeretlen emberek szúrós gesztenyével és éles kövekkel dobálnak. Tovább menekülök, és itt jön az érdekes rész: egyszercsak rájövök, hogy álmodom. Kíváncsi leszek, mi történik, ha megpróbálom irányítani az álmot, és kísérletképpen megpróbálok magam elé idézni egy szép helyszínt egy Walt Disney-meséből. Ekkor az egész álom úgy, ahogy van, felrobban, és elém tárul egy egészen más táj, mint amit el akartam képzelni, olyan, mint egy Picasso-festmény, ijesztő és agresszív színekkel. Aztán vált a kép, egy fehér lépcsőházban futok fölfelé, a falakból és a lépcsőből is fény árad, olyan az egész, mintha valami számítógépes játék lenne, inkább virtuális, mint valóságos. Futok, futok, és egyszerre kiérek a sötétségbe. Az álom elfogy a lábam alól, mint egy járda, és én beleugrom a semmibe. És ekkor felébredek. Legalábbis azt hiszem. Felülök az ágyamban, a nap süt, és meglátok az ágyam végében egy lényt. Leírhatatlanul ocsmány, olyan, mintha egy alakba sűrűsödött volna minden, amitől iszonyodom és rettegek. Pedig nincs alakja, átlátszó, de a belsejében meglátom egy barátnőmet, szinte felismerhetetlenül kifacsarodva és eltorzulva. A lénynek nincs se szeme, se arca, de érzem, hogy NÉZ. Az iszonyattól mozdulni sem tudok, mintha odaszögeztek volna az ágyhoz...ordítani akarok, és ekkor tényleg felébredek. Azt hinnéd, itt vége van, de nincs. Az ébredés elő másodperceiben meglátom a lényt, valóban ott áll az ágyam fejénél, és csak akkor tűnik el, mikor kiszakítom magam a dermedtségből, és ordítva felpattanok.

A második álmot illetően utánaolvastam pár dolognak, van is elképzelésem, hogy mi a (tudományos) magyarázata annak, ami történt, de egyrészt van még pár részlet, ami homályos, másrészt kíváncsi vagyok a véleményetekre, és nem akarok senki befolyásolni. :)