A nagybáttyám halála után pár héttel álmodtam ezt. Mit jelenthet?

Álltam egy bálterem közepén ami szinte teljesen üres volt,gyertyatartókkal a falon,halványan volt megvilágítva a gyertyák által a helység.Tudtam,hogy várok valamire,de nem tudtam mire.Volt egy hatalmas ajtó ami a teremből nyílt valahová,rajta magasan lévő nagy,régi stílusú aranyozott kilincscsel,ami egyszer csak kinyílt, és belépett rajta,egy nagyon magas,tört fehér színű hosszú ruhában lévő valaki,aki megállt pont velem szemben,de hiába néztem fel rá,az arcát nem láttam,én kb. a derekáig értem.Nem mondta,de éreztem,hogy egy angyal,bár szárnyai nem voltak.Elkezdett kellemes férfi hangon beszélni.Azt mondta,őt a nagybáttyám küldte,azért,hogy áldjon meg engem.Én nem szólaltam meg,várt pár másodpercet,aztán lassan átölelt,de nem csak egy egyszerű ölelés volt,már- már szeretetteljesnek mondanám,mikor egy anya öleli magához a gyermekét.Úgy maradtunk egy kicsit aztán elengedett,én pedig felébredtem.Soha azelőtt nem volt ilyen álmom,ilyen részletes,tiszta,mintha megtörtént volna,és általában csak részleteiben emlékszem a zavaros kis álmaimra erre viszont minden részletében emlékeztem...mi lehet ennek a jelentése?