Égő templomról álmodtam, de teljesen nyugodt voltam, mit jelenthet?

Szóval kigyulladt a templom felső része, a karzat. De csak füstölt, nem égett. Úgyhogy lent a bátyám telefonált a tűzoltóságnak (vezetékes telefon volt a falba építve), hogy ő Xy és ég a templom, aztán még el is csevegett a központossal, viccelődtek én meg csodálkoztam, miért nem aggódik senki. A tűzoltó azt mondta, nyugodtan maradjunk a templomban, csak ne menjünk fel a karzatra. Aztán beültem az egyik padba, hátulról a harmadikba, de fordítva voltak a sorok, tehát az oltár volt mögöttünk. A legutolsó sorban (vagyis az oltárhoz legközelebb) ült az a srác, aki a gimiben nagyon tetszett nekem. Kért ceruzát néhány lánytól, de tőlem pont nem, de arra gondoltam, h ha kér, megmondom neki, h csak egy van és nem adom neki. (Nem akartam, h azt higgye, minden lány csak az ő parancsait lesi.) De nem kért, inkább cikizett az egyik haverjával, mondta a többieknek, h vigyázni kell velem, mert még megverem őket. És vigyorgott, de én nem reagáltam, teljesen nyugodt maradtam, mintegy bebizonyítva, hogy nem érdekel, mit mond és úgy tettem, mint aki meg se hallotta. Aztán a sorok között álltam, gitároztam és énekeltem, és egyáltalán nem úgy néztem ki, mint valójában, hanem göndör dús hajam volt, és kedves, amolyan álmodozó arcom. Még arra is emlékszem, mit énekeltem, a Hurts-től a Stay-t akusztikus változatban adtam elő, akkordokat gitároztam hozzá. (Pedig nem is hallgatom valójában ezt a számot.) Aztán felkeltem.