Mi volt eddig a legszörnyebb rémálmod?

Az én legrosszabb rémálmom kicsit bizarr.

Volt egy kedvenc polip plüssöm, talán mekis lehetett. Azt álmodtam, hogy nővéremmel egy sivatagban voltunk és szült egy ilyen polipot. Aztán zokogva visszanyomta magába. Én megpróbáltam megállítani és szörnyen éreztem magam, mert kínkeservesen sírt és nem tudtam ellene tenni.

7 évesen álmodhattam ezt, az azt követő években rettegtem a gondolattól, hogy ez az álom megismétlődhet. Azóta kicsit idegenkedem a polipoktól. :)

Erdekes ez hogy ehhez a temahoz dogivel erkeznek kommenetek, mintha mar csak a panaszkodasban latnank a jovot. S mindenki tul akarja licitani a masikat nekem rosszabb volt ezt olvasd el..

Nekem is volt mar remalmom de nem emlekszek ra, tudom hogy el kell minel elobb felejtenem, s nem ujrelni nap mint nap, mert akkor nem leszek tobb egy aszketanal.

A legrosszabb álmaim vagy mindig a valósághoz kötöttek (rossz munkahelyen vagyok, megbukom egy vizsgán), vagy csúszómászókkal van teli (cserebogarak, pókok). Nyomasztók és ébredés után is tudnak rossz órákat teremteni.

Az üldözős, szörnyes rémálmokat izgalmasnak élem meg, nem riadok fel belőlük, utólag jó hangulatot keltenek, még ha menet közben ijesztők is voltak.

ez egy visszatérő álmom(és a legdurvább! de mindíg megnézem azt a filmet amiben a kapucnis alak van,a stoppos gyilkos-t! azért nézem meg,mert nem tudom az álmom végét.kiakarom deríteni,hogy mi történik velem!)

szóval,azt álmodom(mindíg ugyanaz),hogy egy suli buliból(éjjel) megyek haza 2 osztálytársammal.és egy eltérő uton megyünk,de nem tudom,hogy miért.amikor arra megyünk meglátok egy kapucnis személyt a sötétségbe és mondom,hogy forduljunk vissza.visszafelé megyünk,de az egyik osztálytársam eltűnik.akkor a hazafelé vezető uton megyünk és már nincs velem az az 1 osztálytársam se,hátra fordulok és ott van felakasztva ilyen szögesdróttal a semmibe és mellette ott van az a kapucnis valaki. felülök a biciklimre(nem tudom,hogy hogy került oda a biciklim) és

hajtok hazafelé ahogy csak bírok.akkor beleakadok egy szögesdrótba(a bicikli kereke meg a lábam is)és az a valaki leakarja csapni a fejem,de kiszabadulok és futok a semmibe.ekkor észreveszek egy házat és bemegyek. ott a házba ismerősök vannak és megkérem őket,hogy hívják fel a szüleimet,hogy jöjjenek értem. csörög a telefon,hogy itt vannak az utcán és kérdezik,hogy felhajtsanak-e értem(autóval vannak),de én azt mondom,hogy várjanak meg,mindjárt ott leszek. látom az autót és futni kezdek.a kapucnis alak ott áll egy fa alatt és engem néz vigyorogva. leérek az autóhoz és már nyitnám ki az ajtót,amikor észreveszem,hogy a szüleim halottak.a kapucnis alak meg közeledik felém egy baltával...

és ilyenkor felébredek.sosem jutok el az álom végére.mindíg ekkor ébredek fel.

Sokszor vannak rémálmaim, talán a legrosszabbak azok, amikben az állataim halnak meg. Kétszer álmodtam, hogy a kutyámat az öldalán meglövik és meghal.

Egyszer azt álmodtam, hogy levágom a teknősbékám fejét. Egyszer pedig azt, hogy a barátom a szemétbe dobja a teknőst. Nem éreztem lebénulást, csak hogy nem merek megmozdulni. Sírva ébredtem mindig, és egyszer azt kiabáltam, hogy "Neee!". Hetekig gyötörtek ezek az álom-képek, torokszorító érzés most is, ha eszembe jutnak.