Mi volt eddig a legszörnyebb rémálmod?

Ha így leírom, akkor abban nincs semmi durva. Egyszerűen mászkáltam a régi kisboltban, ami ott volt, ahol laktam. Egy családi ház méretű házat képzelj el, ez volt régen a kisbolt, még gyerekkoromban. Na, ez legalább 15 éve bezárt, de a ház még mindig ott van, mostanra orvosi rendelőt csináltak belőle, de ez nem is lényeges. Álmomban egyszer itt mászkáltam. Nincs körülötte semmi, egy füves tér közepén van egy lakótelepen, közvetlen szomszédos épület nincs. De én sose féltem ettől a háztól, meg igazából senki más sem, nem volt benne semmi ijesztő. Álmomban sem nézett ki félelmetesen, csak az volt a fura, hogy bent voltam, miközben ugye tudtam, hogy oda senki nem tud bemenni, mert le van zárva. De belül sem volt félelmetes, kicsit sötét volt, meg üres az egész.

Mégis olyan hihetetlenül nyomasztó volt, ahogy ott mászkáltam, és végig halálfélelmem volt, valami teljesen megmagyarázhatatlan okból. A végén kijöttem, és futottam végig a járdán és próbáltam segítséget kérni (de már álmomban sem tudtam, hogy miért kéne segítséget kérnem), de ahogy próbáltam az embereket szólítgatni, nem jött ki hang a torkomon, és mintha nem is láttak volna, elmentek mellettem.

Na, ez volt a legrosszabb rémálmom, ilyen rossz azóta sem volt. És nem maga az álom volt a rossz, hanem az az érzés... Hát nem kívánom senkinek.

Na, közben eszembe jutott még valami.

Ebben az volt az ijesztő, hogy én azt hittem, hogy még ébren vagyok :D

Feküdtem az ágyamban, és nagyon megtévesztő volt, mert álmomban ugyan azt láttam onnan, mint amit ébren is látok: az ablakot, meg a radiátort. Csakhogy álmomban a radiátor mögül elkezdett kinyúlni egy kéz és tapogatózott a falon meg az ablakon.

Arra ébredtem fel, hogy kiesek az ágyból, ahogy álmomban nagy lendülettel fel akartam kelni, hogy valamivel lecsapjam a kezet :D

A Holokauszt-rémálmos lány vagyok.

Eszembe jutott egy másik álom is. Nem annyira rémálom, de az ébredés az volt. Azt álmodtam, hogy valaki megtámadott, és be akartam neki húzni egyet. Emlékszem, hogy lendül előre az öklöm, aztán a fájdalomra ébredtem: jobb ököllel olyat vertem a falba, hogy elrepedt a kézfejemben 1 csont...

Nekem kisgyerek koromban volt egy folyton visszatérő álmom, az volt szerintem mindközül a legrosszabb mivel csak az maradt meg bennem. Csak az a baj hogy egyáltalán nem emlékszek rá, olyan rövid kis pillanatnyi képek maradtak belőle, hogy nem tudok normálisan visszaemlékezni rá. Az maradt meg bennem hogy menekültem, valami fura dolgon, és borzasztóan féltem. Mikor ezt álmodtam mindig felriadtam késő este, a fejem verejtékezett és órákig nem tudtam utána elaludni, sírhatnékom volt, féltem magától a létezéstől vagy nem tudom hogy fogalmazzak...de hogy miért menekültem, micsodán és hogy ebben mi volt olyan félelmetes nem tudom. De ha visszaemlékezek ezekre a foszlányokra, még most is a félelem kerülget..remélem egyszer még megálmodhatom, hátha azt már nem felejtem el vagy közelebb kerülök a megoldáshoz. 8-12 éves voltam talán mikor ezek az álmok voltak.

De most hogy így eszembe juttattad, megint nagyon frusztrálni fog a dolog és ki akarom végre deríteni...elég idegtépő ez a tudatlanság :S

Szia!

A Barátnőm 2 éve meghalt autóbalesetben és pár nappal ezelőtt Róla álmodtam, a következőt:

Az iskolában voltunk (egy suliba jártunk a valóságban is) és veszekedett velem. Zokogott és azt kiabálta, hogy miattam fel kell adnia mindent és el kell mennie. Nem tudtam, hogy mire céloz ezzel, nem tudtam, hogy hová kell mennie, de ezt kiabálta, zokogva. Meg akartam állítani, hogy beszéljünk, de teljesen ki volt borulva és csak sírt, meg én is. Így leírva talán nem adja vissza az élményt, de tényleg borzalmas volt, mert annyira igazinak tűnt az álom, főleg az a rész, mikor próbáltam kitalálni, hogy mi a baja és én is sírtam, teljesen olyan érzés volt, mint igaziból. Élesen éreztem a bűntudatot közben. Nem tudom, miért álmodtam ezt, de nagyon rossz volt és mikor reggel felébredtem, még egy jó ideig ezen darált az agyam. Nem tudom mire vélni ezt, mert nem voltunk haragban, mielőtt meghalt. Semmi baj nem volt köztünk. Mondták már azt is, hogy talán magamat hibáztatom tudat alatt azért, ami történt, mert nem voltam ott Vele, nem vigyáztam rá. Én már nem tudom... Mindenesetre rossz volt ebből az álomból ébredni.

Mit tettem utána? Semmi különöset, csak nagyon rossz kedvvel ébredtem, őszintén szólva majdnem megeredt a könnyem is. Igen, éreztem valamit, de nem is lebénulást, csak olyasmit, mintha mázsás súly nehezedett volna rám.

CSAK A VISSZATÉRŐKET ÍROM LE

mikor mászok 4 kézláb a földön és szürkület van és nem tudok gyorsan átmászni az úton de 2 lábra állni sem és épp hogy nem üt el egy autó majd a másik sávból is jön egy és így tovább és így tovább...

Vagy mikor valami, hogy betörő jön vagy valami gyilkos és felébredek (tényleg felébredek) és annyira félek ár ébren is, hogy levegőt sem nagyon merek venni és megmozdulni sem.

Vagy mikor egy régi iskolámban járok (amit gyűlöltem) és nem tudok kijönni mert minden ott van ahol volt csak az ajtó nem.

és még ezer másféle rosszat álmodok, ha ma is rosszat álmodok le írom azt is

Nekem mostanában a rémálmaim témái mind az körül forognak, hogy megcsal a barátom vagy elhagy. Borzalmasak... és mikor felébredek, mindig sírni szeretnék, de nem lehet.. mert ott fekszik mellettem és már unja a "hülyeségemet"...

Szóval ezt hagyjuk is.

Gyerekkoromban volt eddig a legfélelmetesebb álmom. Lehettem vagy 4-5 éves. És azt álmodtam, hogy ott vagyok, amikor Jézus vitte a keresztet. Egyszer csak hopp helycsere, én viszem a keresztet és mindenki köpköd rám é s dobálnak kövekkel. Utána nem mentem be olyan szobába, ahol volt feszület (régebben nálunk templomi esküvőkor a templom ajándéka volt egy ilyen kisebb kereszt Jézussal, sok házaspárnak kinn is volt a házában), vagy pl nagyszüleim nappalijába vannak bekeretezett képek az 'élő' Jézusról. A folyosóról néztem a tvt. A szüleimnek el kellett raknia az összes ilyesmi cuccot a lakásból. Unokatesóm katolikus suliba járt és mesélt vmit, vmi hittanos cuccot és attól sírva elfutottam a homokozóból.

Aztán vhogy elmúlt ez az egész... Szerencsére.